NAPLÓK: Magam Legutóbbi olvasó: 2026-06-05 12:38 Összes olvasás: 13124| 5. | [tulajdonos]: folyt.köv. | 2008-03-29 13:19 | Az előbb csak kipróbáltam, emlékszem-e a közel 5 évvel ezelőtti jelszóra: legnagyobb meglepetésemre másodikra eltaláltam.
A héten jutott eszembe ez az elkezdett napló, és kedvet kaptam, hogy folytassam. Hiába, az íráskényszer nagy úr.
Mostanában - fél éve - megfordult a világom, és minden gond-baj-nehézség ellenére valami egészen különös, lebegő állapotban élem napjaimat. Ami régen fájt, persze most is fáj, tetézve a közeledő 50. év abszurditásával. De talán nemcsak magamnak szólok mostantól... Még az is lehet, hogy az íráskényszer névvel is vállalandó-vállalható-vállalni való eredményt szül. No nem keresek költői-írói babérokat, nem kell megijedni! De naplót írni eleinte valakinek, aztán majd vele együtt: nem is rossz. Már próbálkozom is vele, egyelőre csak a számítógépemen, bár már készülök bemutatni családi körben.
A környezetem csöndes elnézéssel figyel, elviselnek, de igazán nem értenek. Pedig velem olyan csoda történt, amire nem számítottam: lett VALAKI, aki kitölti a gondolataimat, az összes lehetséges szabadidőmet, és a feltétel és szorongások nélküli szeretet olyan áradását indította el bennem, amiről, bevallom, nem is tudtam, hogy létezik. Lehet, hogy ezért szégyellnem kellene magam, de ezt, így nem éltem át se szerelemben, se anyaságban.
Gondolom, ha ezt a szöveget kívülállóként látnám, csöndes mosollyal megállapítanám, hogy na tessék, szegény azt hiszi, hogy a világon elsőként felfedezte a szerelmet. De velem sokkal egyszerűbb dolog történt, csupáncsak unokám született. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
