NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis
Legutóbbi olvasó: 2025-10-25 21:13 Összes olvasás: 1428| 9. | [tulajdonos]: kilencedik bejegyzés | 2025-10-13 13:01 |
9.-
Észrevettem a temetőben egy aranygöndör gnómot. Sírkőtől sirkőig szökdécselt és kalapált. A nyelve is kilógott bele, úgy dolgozott. Valahányszor végzett a munkával, púzott egy rózsaszínűt, amítől aléltan hangicsáltak a borostyános szanaszétben az árvácskák s a fréziák: "Ah, ez puncs, ez só és vanília, szegfűszeg és szívjegyek!" Agyköveti minőségben eldöntöttem, hogy végtére is követem a sátánfajzatot és a titkát úgy, de úgy kilesem, akár egy vakond, és az ügyet a bohémiai választóemírnek IX. Emilnek majd jelentem. Somfordáltam mint az árnyék, hogy tudva lévő legen végre a kis nyomoronc mestersége úgymond miben áll. Süss oda, hát nem levakarta a fejizékről neveket!? Pimasz kutya! A tetejében még szellemeskedett is sorra-sorr a bal lator. A méltán híres, szépvonalú antarktiszí rúnákkal odaverte, fúrta, varrta minden sírra a következő szöveget: "Itt nyugszik Isten különleges önkorkátozásának egyik általános esete. Szerető családja... stb." Le akartam csapni egy rögtönzött lapáttal de észrevett a cudar és a gonoszfos átokkal olyan durván hasbaküldött, hogy menten cifrát kuporodtam egy gyalogfenyő tövében, ő meg illaberek elinalt. Szégyenemben kitéptem egy fréziát, mert csúf stílusban reklamált a bűz miatt és ismertette velem, hogy hol leli fel önmagát teljes joggal "az őrbódétól kétseáz lépés srégen" a reterát.
-. 9 |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
