NAPLÓK: MIKROSZKÓPIA (b.a.m.) Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 21:31 Összes olvasás: 13426| 9. | [tulajdonos]: IV. | 2013-11-12 23:18 |
MAGÁN(Y)KRITIKÁK
„Magától értetődik, hogy a Vogon költészet a harmadik legrosszabb a világegyetemben. A második legrosszabb Kria Azgótjaié. (...) A világ legrosszabb költészete megsemmisült alkotójával, a redbridge-i Paul Neil Milne Johnstone-nal együtt, amikor a Föld bolygó megsemmisült. " Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
OBJEKTUM:
"Tesch Gábor Ferenc
mégsem az igazi
Nincs értelme a teleknek. Csak a nyár, ami érdekes igazán.
Ahogy a frissen nyírt fű jó szaga végigszalad a telkeken.
Madarak ülnek a bokrokon. Sok rokon jön szembe álmomban.
Régi ruhák, vicces frizurák. Mindegy ki, mit beszél, alig hallani.
Mintha víz alatt szólna egy ócska rádió abból a másik nyárból.
Vajon mit próbálnak elmondani nekem minden alkalommal?
Akár ki is ülhetnék egy régi ház teraszára veletek.
Este egy csillagot bámultam, aztán meg kellett kapaszkodni.
Megint szobákba zárkózom. Mégsincs értelme a nyárnak?
Folyton csak ez az éles, nappali fény. Mély-zöld tavak iszamos illata.
Lehet, hogy épp ideje észak felé menekülni. Vajon érdemes-e
hinni még az évszakokban? Eddig minden tájba csak belehullani tudtam."
SZUBJEKTUM
"Nincs értelme a teleknek." Üti fel versnek szánt szövegét a szerző. Pedig ez attól függ, hogy hány négyszögölös az a telek, hiszen bizonyos méret felett elég sok mindenre lehet alkalmas. Persze nem kizárt, hogy a költő az évszakra gondol. Na de ilyen pontatlanul? És a télnek igen is van értelme, olyankor pihen a természet, viháncol az influenza, miegyéb. Vagy még sincs értelme? Hiszen általában valóban nem társítjuk az évszakokat az értelmesség fogalmával. "Csak a nyár, ami érdekes igazán." Ez egészen egyszerűen nem igaz. A két mondat még együtt sem működik. Különben is, hol marad a tavasz és az ősz? Mi a helyzet ezek értelmi képességeivel? "Ahogy a frissen nyírt fű jó szaga végigszalad a telkeken." Ez mégis milyen mondat? Vagy mitől mondat? Látott már valaki szagot rohanni? Egy, csak nagy jóindulattal értelmesnek tételezett mondatban egy ekkora képzavar, egy olyan szerzőnél akt mások verseiben minden kicsit szokatlan kép és értelem zavar feltétlenül különleges. Az összefüggéstelenség folytatódik: "Madarak ülnek a bokrokon. Sok rokon jön szembe álmomban." Az első mondat prózai közlés. A második pedig érzelgős és nagyon nyögvenyelős, érthető persze de nem elegáns. A "folytatás" felettébb idétlen: "Régi ruhák, vicces frizurák. Mindegy ki, mit beszél, alig hallani." Ez csak olyan felsorolás szerű. Ráadásul a második mondat ügyetlenül kapcsolódik, illetve nem kapcsolódik az előző sor második mondatához. A második versszak első sora megint csak képzavar. "Mintha víz alatt szólna egy ócska rádió abból a másik nyárból." Most víz alól, vagy ócska nyárból szól az a rádió? (Van vízálló rádió?) Főleg ócska, régi, vacak "sétálós" ?) Aztán bonyolódik a helyzet: "Vajon mit próbálnak elmondani nekem minden alkalommal?" Kik? Hányszor? Ha nagyon akarjuk összefüggést fedezhetünk fel az előző versszak zavaros mondataival. De mindenképpen ügyetlen, ám hatásvadász megoldásnak kell ezt betudnunk. A Következő fordulat lóg a levegőben: "Akár ki is ülhetnék egy régi ház teraszára veletek." A szerző kiszól vagy beszól a verséből-be a sok rokonnak. Ez megbontja a nyelvtani következetességet. "Este egy csillagot bámultam, aztán meg kellett kapaszkodni." Miért következik egyikből a másik? Ez megint csak nem igaz. Az utolsó sor versszak kellemetlenül kezdődik: "Megint szobákba zárkózom. Mégsincs értelme a nyárnak? " Szögezzük le, hogy egyszerre több szobába, főleg szobákba (ilyen hiányos mondatban), nem lehet bezárkózni. Nem áll meg az ilyen közlés. És mit jelentsen egy ilyen pátoszos, maníros kérdés? Már csak egy Ah, oh, (nem) hiányzik előle. (Gondolatban azért rakjuk elé) "Folyton csak ez az éles, nappali fény. Mély-zöld tavak iszamos illata." Az első mondat rendben van. De a második! Az iszamos (csúszós, nedvességtől síkos stb.) jelző NEM alkalmazható az illatra. Képzavar, sőt, szagzavar. Ráadásul senki se asszociál róla kellemes valamire. Márpedig az illat, valami határozottan kellemes. Figyeljük meg Nemes nagy Ágnes, hogy használja ezt a szót: "Lenn a mélyben,
iszamos, hüllő-hátu cső,.." De térjünk vissza Tesch Gábor Ferenc szövegéhez. "Lehet, hogy épp ideje észak felé menekülni. Vajon érdemes-e / hinni még az évszakokban?" Az első mondat felvetésével egyszerűen nem tud mit kezdeni az olvasó. Utána egy borzalmasan maníros költői kérdés következik. Ráadásul érthetetlen, hogy ezt a kérdő mondatot az eddig mintától eltérve miért törte két sorba. Következetlenségnek hat. "Eddig minden tájba csak belehullani tudtam." Nagyon nem jó a zárlat. Közhelynek tűnik, szinte minden belehullás közhely immáron. A szöveg összességében, mérhetetlenül komoly és fájdalmas igyekszik lenni. Szinte szigorúan megfenyegeti az embert, hogy az összekapja magát és azt higgye, hogy itt most valami nagyon, hű de mit olvas. A helyzet azonban az, hogy nem. Bármit is tartsunk a szerzőről, egy elő-tudás nélküli elfogulatlan olvasónak, ez a vers semmit mondó, mégis túlírt; lapos komolykodó blöff. Ez az ellentmondás (komolykodó blöff) legalább meghökkentő. A fenti megállapítások szigorúan a szövegre és csakis a szövegre vonatkoznak.
(b.a.m.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
