NAPLÓK: MIKROSZKÓPIA (b.a.m.) Legutóbbi olvasó: 2025-12-10 19:19 Összes olvasás: 14882Olvasói hozzászólások nélkül| 20. | Besszi: Ez a vers | 2013-11-13 13:20 | Mindenek előtt el kell mondjam a teljesség kedvéért, mikor végig olvastam ezt a verset, valami megragadott benne. Ezért újra meg újra elolvastam és valahogy, sok volt a szó. Úgy vélem minden tiszteletet megadva az író szabadságát meghagyva magamévá formáltam, hogy azt lássam, amit értek belőle.
Minthogy én sem értek a vers elemzéséhez, ez látszani fog. Nézzétek el.
Tesch Gábor Ferenc
levél helyett
Mióta beteg lettem, nem ölelkezem senkivel.
Próbálok nem elmerülni sajnálkozó tekintetekben.
Apu nem érti, miért kell az ajtót behajtania, mikor csak inget cserélek.
Neked négy éve egy árva levél sem ment. Azóta még inkább nem.
Hosszan elidőzök a tavak vagy az üres játszóterek mellett.
Bár most is figyelek rá majd, hogy e röpke tavasz rigói
mint hordják teli szívemet reménnyel.
Ha nem lennék beteg, nem én írnám ezt a verset.
Két törött angyal alszik párnámon.
Hibás, feketedő fogaik között csikorgatják az enyéimet.
Gondos figyelemmel követem az állatok vonulását:
ma egy agresszív őz-család tévedt a ház melletti,
még hófödte, lankás dombra,
s mintha soha nem lettek volna hajlandók továbbállni.
Pedig egyre kevesebbet gondolok a halálra.
Nem is merek emberek közé menni már.
De mit kezdjek azzal, hogy tegnap
egy hangyapár ragadt bele csöppnyi mézbe a konyhaasztalon?
Elemzés
Mióta beteg lettem,
Nem ölelkezem.
Merülök... - Sajnálkozó tekintetekben.
Csak az ingem cserélem és
Apu nem érti,
Miért kell az ajtót
Előre becsukni.
Neked, négy éve, hogy nem írtam.
Időzök az ürességben,
Tavakon, játszótereken,
Hogy -e röpke tavaszon a rigók
Miként hordják el,
És miként hozzák el a
Reményt.
Két törött angyal alszik párnámon.
Hibás, feketedő fogaik csikorgatják álmom.
Az őzet is dúvadnak látom,
A ház melletti, hófödte lankáson.
Mintha maradni, s engem megmarni akarna.
Pedig egyre kevesebbet gondolok a halálra.
Mégis nyomaszt az emberek társasága.
Egy hangyapár beleragadt a mézes pohárba.
Sajnos nincsenek szakszavaim. Ha lennének azzal mondanám el. Számomra ez a vers így válik versé. Valami olyasmit írtam, hogy remélem nem bántottam meg költői.... nem emlékszem. Semmiképpen sem versenyezni akartam, hogy jobbat írok. Bizonyára nekem sem esne jól ha belekontárkodnának, de akkor mondja meg, hogy.... Vagy olyan rondaságot tettem, hogy szót sem érdemel. Nem akartam rosszat, csak megérteni a lényét a lényegét, hogy mit is akar mondani, mit is jelent az írás a vers.
Egy szó, mint száz nekem így tetszik jobban. Magamévá formáltam. Sose máskor nem teszem közzé. Utólag is bocs. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
