Költészetben az évszakok sokszor nem konkrét jelentésűek. Ezt mindannyian tudjuk. Nagy pontossággal lehet a segítségükkel képbe tenni életszakaszokat, érzelmeket, hangulatot, stb. Az első mondat valóban jobb lenne egyesszámban: télnek, de nem azért, mert így földterületnek hat, hanem mert egyes számban folytatódik a nyárral. A nyár érdekes, a tél értelmetlen - ki cáfolhatja meg, ha én ezt mondom? Ha nekem ilyen. Maximum a pszihiáterem, aki depresszió ellen kezelne mittudomén milyen hatástalanságokkal. A tél halál, a nyár élet. "Látott már valaki szagot rohanni? " A szél rohan vele. Miért kellene látni?
""Madarak ülnek a bokrokon. Sok rokon jön szembe álmomban." Az első mondat prózai közlés. A második pedig érzelgős és nagyon nyögvenyelős, érthető persze de nem elegáns." A legtöbb versben van valamennyi prózai közlés. A második mondat is közlés, nincs benne érzelgősség és egyáltalán nem akar elegáns lenni senki kedvéért, az olvasóéért sem.
"A "folytatás" felettébb idétlen: "Régi ruhák, vicces frizurák. Mindegy ki, mit beszél, alig hallani." Ez csak olyan felsorolás szerű. Ráadásul a második mondat ügyetlenül kapcsolódik, illetve nem kapcsolódik az előző sor második mondatához. " Idétlen - ilyen idétlen külsővel jelennek meg előttünk a régiek. Mégis a külsejükre emlékszünk jobban, mint amit beszéltek.
" "Mintha víz alatt szólna egy ócska rádió abból a másik nyárból." Most víz alól, vagy ócska nyárból szól az a rádió? (Van vízálló rádió?) Főleg ócska, régi, vacak "sétálós" ?) " Egy ócska rádió abból a másik nyárból. Teljesen mindegy, hogy van-e/volt-e víz alatt működő rádió, nagyon jól elképzelhető, ráadásul a szerző szerint nem konkrétum ez, hanem azt mondja: mintha.
" "Akár ki is ülhetnék egy régi ház teraszára veletek." A szerző kiszól vagy beszól a verséből-be a sok rokonnak. " Annyira közel érezhető e jelenlétük. Ennyi az egész. Van ilyen.
""Este egy csillagot bámultam, aztán meg kellett kapaszkodni." Miért következik egyikből a másik? Ez megint csak nem igaz. " Már hogyne lenne igaz! Én is megszédülök, ha felfelé nézek, aztán le.
" "Megint szobákba zárkózom. Mégsincs értelme a nyárnak? " Szögezzük le, hogy egyszerre több szobába, főleg szobákba (ilyen hiányos mondatban), nem lehet bezárkózni. " Dehogynem lehet! Egész nap bezárkózva a nappaliba, éjszaka meg egy másikba. A mondatba nyelvhelyességileg belekötni felesleges. Ráadásul a következő mondat meg is indokolja, vagy az előző a következőt: mégsincs értelme a nyárnak.
""Folyton csak ez az éles, nappali fény. Mély-zöld tavak iszamos illata." Az első mondat rendben van. De a második! Az iszamos (csúszós, nedvességtől síkos stb.) jelző NEM alkalmazható az illatra". Valóban jobb lenne a szag, de valahogy ritkábban alkalmazzuk szóban és írásban is.
A zárlatról: észak felé, puha hóba hullani. és eggyé válni azzal.
Nem mondom, hogy jó vers. Nem mondom, hogy rossz vers. Csak azt mondom, a róla szóló elemzés - véleményem szerint - nagyon nincs rendben.
|
