NAPLÓK: MMA Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 16:13 Összes olvasás: 10354| 11. | [tulajdonos]: szélkakasok | 2018-07-22 15:37 |
Most, amikor látszólag megélénkült Magyarországon a kultúrharc, érdemes felidézni Kornis Mihály 1993-ban Bayer Zsoltnak írt mondatait:
"Zsolt, vedd tudomásul, hogy a népi-urbánus vitában állást kell foglalni. Nincs olyan, vedd észre, nem lehet kívül maradni. Magyarország erről szól. És - tette hozzá - ha nem ezen az oldalon foglalsz állást, ahol mi vagyunk, akkor Te náci vagy. Más választásod nincs, vagy náci vagy, vagy igazat adsz nekem, illetve nekünk. És azt is vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ÖTEZER értelmiségi, akiknek a véleményével szemben nem lehet politikát csinálni. És ez vagy tetszik nektek, vagy nem tetszik, ez így van."
Ma persze némiképp más a helyzet, mint 1993-ban. A két nagy elit között van átfedés és átjárás, sőt a kartell szót is használhatnánk, de valóban, a ballibbantak lehetőségei mintha szűkültek volna az utóbbi hónapokban. Ezért a pánik, ezért újult ki az ádáz médiaharc.
Jól jön ez mindenkinek. Ballib oldalon szabadsághőst lehet játszani, pénzért kalapozva külföldön és a nagyérdeműnél. A látszólag nemzeti és látszólag keresztény térfélen viszont bátrabban lehet herdálni és baráti körön belül osztogatni az állami pénzeket.
Érdemes megnézni ennek a szituációnak a Dokkon való leképeződését.
Ez a napló annak idején azért jött létre, hogy az MMA-hoz tartozó költők értékes verseire is figyeljünk, tőlük is olvashassunk a Dokkon. Akkoriban szitokszó volt a dokkerek legtöbbjénél az MMA.
Öt éve, amikor ez a napló megszületett, egyik fékezhetetlen agyvelejű jódokker sietett is megalapítani EMMA néven az ellennaplót. Azóta az illető átállt, buzgó fidesznyalintó lett. Nyilván szégyellené most már 2013-as ügyködését. Említhetnénk azt a szerzőt is, akit egy díjjal sikerült beintegrálni az álnemzeti, álkeresztény oldal krémjébe.
Hasonló utat jár be Jónás Tamás is, a Dokk alapítója, aki nemrégiben kért az MMA-tól támogatást.
Pénz beszél, szélkakasok (és széltyúkok) forognak.
| |
| 10. | [tulajdonos]: Válasz Pongrácz Ágnesnek | 2013-08-28 20:13 | Tisztelt Pongrácz Ágnes Költő!
Köszönjük nyaralással kapcsolatos jókívánságait. Igaza van: amíg nyaralunk, addig sem írogatunk.
Köszönjük fenyegető hangvételűre sikeredett kioktatását is a szerzői jogról. Különösen tetszett a wikipédiára, mint jogforrásra való hivatkozás.
Az érintett szerzők, ha óhajtanak, majd tiltakoznak. Ön pedig, ha ideje engedi, két műve megalkotása között ugyan nézzen már körül az interneten, különösen a közösségi oldalakon! Vajon naponta, óránként, percenként hány versidézet vagy teljes vers jelenik meg... egyszerűen azért, mert tetszik annak, aki felteszi, közreadja.
A dokkponthu egy költészettel foglalkozó közösségi oldal. Jobban mondva a költészetnek elsősorban azzal a szegmensével foglalkozik, amelyhez ön is tartozik, s amelyhez a naplónkban idézett költők sajnos nem tartoznak.
Mi ezt a kánont kiegészíteni szeretnénk, ezért - engedelmével - nem vesszük tudomásul, ha Ön - fogatlan prókátorként - tiltani próbálja szerény tevékenységünket.
Aczél Györgyből és kedvezményezettjeiből annyi is sok volt, amennyi jutott, nemhogy még 70 évig korlátozottan jussanak nyilvánossághoz.
Ha a "szép" írók és buzgó rajongóik betiltják e versek olvasását, elmondását és másoknak megmutatását, akkor majd titokban folytatjuk. Magánlevelekben.
Önnek pedig sok sikert! Nagy lépést tett előre a pályáján.
Üdvözli: J., az ifjabbik naplótulajdonos | |
| 9. | [tulajdonos]: TORNAI JÓZSEF | 2013-08-08 10:51 | TORNAI JÓZSEF
Hozzátartozik
Hozzátartozik a nyár keresése,
az egyetlen nyáré, ki beláthatatlan messzi
nyarak bőréből vedlik elő, hogy az az egy
nyaram legyen: belső, gyerekkori,
lefejthetetlen fénytömeg,
ötven év, ötven ismeretlen
és egyre kiismerhetetlenebb esztendő:
egy idő- és sugár-szomjas lény, kinek rög-érveit
végülis magamba töröm,
hozzátartozik a szívem görcs-szerű,
lucskos, kétségbeesett madárszárny-verdesése,
a pillanatonként újra kivívott tovább-tenyészés,
meszesedő hátgerinc-roppanás,
tüdők, nyálkahártyák, vese, epe, nyelőcső
buzgalma, kiszolgáltatottsága,
szemgolyóm feszülése,
szétszakadása: ittlétem és föloszlásom,
mikor majd fű villan árokpart-mellemen
és a bodzabokor csillag-ernyője
kinyílik fölöttem kozmikusan.
| |
| 8. | [tulajdonos]: BUDA FERENC | 2013-08-08 10:48 | BUDA FERENC
Üzenettörlés
Megéred még ha megéred
kormos keserű alkony száll tekintetedre
a szervek a tagok konokul ellenszegülnek
aláaknázzák terveidet
keresztülhúzzák számításaidat
kormos keserű alkony
ha megéred
a tárgyak alakok arcok körvonalai
elkenődnek
napvilágnál is homályban tapogatózva
matatsz beszűkült tered vasrácsai között
egy hang egy szín egy név át-átsuhan
de benned nem hágy nyomot
kormos keserű alkony
kit érdekel ugyan kit érdekel
ha kormos ha keserű
szeretteidnek teher vagy már csak teher
ha megéred
hasznot hát többé ne húzz s ne várj
javaid tulajdonaid osszad szét idejekorán
hagyatékodon fogyatékodon ne torzsalkodjanak
túlnőtt tüskéid körmeid metéld le
óvakodva hogy sebet magadon s másokon
ne ejts ha lehet
köszönj el a fáktól
az égtől a rögöktől
a rigóktól
egy név egy szó egy szín
még átdereng
üzenettörlés
OK
üzenet törölve
üzenet törölve
| |
| 7. | [tulajdonos]: KÁNYÁDI SÁNDOR | 2013-08-06 17:57 | KÁNYÁDI SÁNDOR
Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
| |
| 6. | [tulajdonos]: ORAVECZ IMRE | 2013-08-06 17:53 | Egy egyezés fölismerésének előzményei
L. H., előadóművész egy este azzal állított be O. I.-hez, a barátjához, hogy egy autó K.-i lakótelepi lakásának közelében elgázolta B.-t, a macskáját,
O. I.-t, aki jól ismerte B.-t, megdöbbentette a hír, és átmeneti kabátjából kihámozva szó nélkül a legközelebbi helyiségbe, a konyhába vezette L. H.-t, ahol hellyel és itallal kínálta,
L. H. mind a helyet, mind az italt elfogadta, majd gyufát kért, remegő kézzel rágyújtott, s az absztinens O. I.-re meredt, hogy most mi lesz,
O. I. átérezte a helyzet komolyságát, és mondani akart valamit, de meggondolta magát, és jó érzékkel még mindig nem szólt semmit, csak újból megtöltötte L. H. pohárkáját, és tovább figyelte a cigarettafüstöt, amely rendetlen gomolyokban távozott L. H. szájából,
a csöndet a harmadik pohárka kiürítése után végül is maga L. H. törte meg, és azt mondta: I. már egy hete eltemette a parkban, de csak ma merte megmondani, és az ezúttal is jelenlévő P.-ra, O. I. kutyájára pillantott, akivel a néhai B., mint személy a személlyel már éppen kezdett megbarátkozni,
de nyomban elkapta a tekintetét, fölállt az asztaltól, az ablakhoz lépett, s mintegy a búcsú nélkül eltávozott B.-t keresve egy darabig kibámult rajta az esőáztatta peremkerületi sötétbe,
aztán erőt vett magán, O. I. felé fordult, és kissé vallásos melankóliával és érthető okból némiképp közhelyesen a szeretet egyetlen forrásáról kezdett el beszélni, amely szerinte éppen olyan gazdagon buzgott benne B. iránt, mint amilyen bőnek bizonyul a teremtményekkel szemben példának okáért A. F. középkori szerzetes minap előadott, ismert, csodálatos himnuszában
| |
| 5. | [tulajdonos]: ORAVECZ IMRE | 2013-08-06 17:51 | Oravecz Imre
A magyar szabadságharc vége Észak-Amerikában
(Bódy Gábor: Amerikai anziksz)
Fiala hadmérnök meghúz egy vonalat,
és a fasorral 45º-os szöget bezárva
átlós irányban elindul
a harci események között,
ügyet sem vetve az idegen flórát rongáló golyókra
föllovagol egy magaslatra,
és teodolittal gyorsan meghatároz egy célpontot,
sietnie kell, holnap vége a polgárháborúnak,
a műszeren át
megnézi a konföderációs tábori konyhát,
mert már éhes,
és a sok számtani középen visszavágtat a főhadiszállásra,
a sátorban lerúgja izzadt lábáról
harmonikaszárú csizmáját,
és mezítláb még egyszer elolvassa a Függetlenségi Nyilatkozatot,
100 dollár nagy pénz,
és enged a vasút embere csábításának,
hiába csóválja a fejét János,
evés közben eszébe jut egy érintő,
amelyet Isaszegnél húzott,
élete legszebb emléke,
ebéd után ledől szundítani egyet,
álmában megjelenik Kossuth képmása,
és léniával szabályos fekete négyzetet szerkeszt a dagerrotipiára | |
| 4. | [tulajdonos]: TŐZSÉR ÁRPÁD | 2013-08-06 14:26 | Tőzsér Árpád
Virágpedofília
Élveteg mályvarózsák, a virág eszméjévé fehéredett
liliomok, dúlt arcú krizantémok isszák (a sírok
urnájába ütve) a korok emlékezetét, Platon és
Anzelmus agyát, s nagypapánk bölcs mondásait.
Pedig hát mi köze a halottaknak a holdviolához?
A csiklószerű bibétől a túlvilágra és visza milyen
korridor vezet? Milyen jövőt lát a virág-haruspex, amikor
gyökérkarmokkal vájkál a régen elrohadt zsigerek között?
Az etruszkok még nem muskotályrózsát,
hanem ételt, italt, csizmát, sisakot, szerszámokat
raktak házikóforma sírjaikba, s talán a sírok tetejére is:
a túlvilágot is anyagi szerkezetűnek tudták.
Mit juttathatunk át, a túlra – az ősi halálmisztériumok
nagy kérdése ez. Mi (a mai sírok mellett térdeplők) érezzük
az átlépés lehetetlenségét, s a szegfűk asztrálkezével
próbálunk átnyúlni a mohos kövek közt.
Hagyjuk: virágpedofília az egész! (S ahogy Petri mondaná:
a részletek sem tisztességesebbek!) Az óperzsák még a
keselyűkre bízták halottaikat, mi a zsenge kankalint, rutát,
kosbort és repcsényt rángatjuk bele metafizikus üzelmeinkbe.
| |
| 3. | [tulajdonos]: FARKAS ÁRPÁD | 2013-08-06 14:21 | Farkas Árpád
Nyitott égbolt
Eluntam a Balkán mocskát
Európába rángató vonatokat,
eluntam határátkelőitek vizeldéiben
bokáig húgyból lábujjhegyre csipeszkedő
s falba ve-verődő kobakokat,
el kis motyóim dúlását, eluntam
bizony, heréim közül bőröm alá
is felbizsergő, motozó ujjatokat,
Rodin pózában ülök
félszázada a honi klozeton,
rettegjetek, én még maradok,
de indulnak fiaink, átrágják
magukat a parajdi sóhegyeken,
iszonyú szomjasak lesznek, mire
odaérnek, felisznak benneteket!
Eluntam emberkedni félszázadon át,
holnapra MADÁR LESZEK,
hallom, amint percenként percegve
vékonyul csontom, elmadárlik,
bőröm sincs már, csak szárnyam,
nő, röpít szabad és tömör levegőn.
Tudom, szószegők, lőttök majd rám,
akárha fácánra, pedig veréb volnék
csak, szürke. S pereg majd a tollam,
mindnek szárából tinta csepeg.
Tudom, óceán nem leszek már,
de határátmosóvá
eltintatengeredem.
| |
| 2. | [tulajdonos]: ÁGH ISTVÁN | 2013-08-06 14:18 | ÁGH ISTVÁN
A Békás-szorosban
Sorsomat megforgatja ez a magnetikus
nyakcsigolya-roppantó szűkösség, mikor
az ég csupán egy pallos-él, szememnek
új irány, tekintetem gyakorlatlan
alpinista fölfelé, látásom lezuhan
ide, ahol majdnem kiszakad szemgolyóm,
pusztai lovas, Árpád vezér közlegénye,
és nem tudom hová, s mikor lesz vége,
s mikor záródik össze barlangsötétté,
denevérré vetkőznek ki magukból a
fenyörigók, a kőbarázdabillegetők
az éj puha baglyaivá, visszhangom
pletykája kő, kőszáli sas, kötél, költő,
úristen, kiáltom, Költő!!! tripla írásjelek
alól a pontok sortüze, lógó gyökér.
Csupa haszontalanság, minden munkám
gyanús, idegen és felejthető, a másoké
sem érdemes, vissza kell fordulni az
örömnek! de nem mint aki integet és megy
tovább, hanem ki zsebre gyűri a kendőt,
elkap, visszafut velem, karácsonnyá
tesz, tavasszá, születésnapommá.
Örülni akár nevetségesen!
Mostanáig, legalább nyolcvan évig vissza
csupa ideiglenesség, félelem, fölerősödött
hipochondria, üldözési mánia, üldözés,
írógép-utálat, íráskényszer-modor,
háromlábú suszterszék, dömhec író-
asztal, botrányba virradó éjszakáim,
idegek kancsukái, kimagyarázkodás.
Én többet nem magyarázkodom!
Semlegesül a rossz, Testvérem, magyaráz-
hatatlan világban, ravasz öntudatosok,
céltalan célratörők között meditálsz
három rádköpött pofonnal: Te gecihuszár!
Könyörögjünk a földrengés elodázásáért!
Vonz taszít a föld hatalma, Hangyakis
vendég, milyen egyszerű lenne imádni
koldus szavakkal, monumentális mágnespatkó,
s mit esznek azok a fenyők, hogy élnek
semmiből érthetetlenül? a forrásig
kiiható Békás évmilliós műve mélyén
még nagyobb félelem a legparányibb szívben,
agyidegbénulás a perc és helytudatban,
a Nagyhatalom díszszemléje alatt mégis
nekiszekerezik Philemon, Baucis s két
lovacska szemben, találkozunk-e visszafelé,
látjuk-e megpihenni egymást? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
