NAPLÓK: M, mint Legutóbbi olvasó: 2026-09-29 13:56 Összes olvasás: 6141| 2. | [tulajdonos]: :) | 2007-11-01 12:18 | Röviden összefoglalván a vers lényegében egy skizofrén drogos kosárlabdásról szól aki nem túl jó zenész... Hanyagolnám most magát a szerkezeti dolgokat, mert egyrészt már fogalmam sincs róla, másrészt meg maga a súlyos mondanivaló, az ami szót érdemel eme műben.
De lássuk közelebbről.
A költő egy gyors kérdéssel indítja a művet, amivel is egy alappilért ad az egész mű szerkezetének, és ezen keresztül fokozza, és táplálja bennünk a kétségeket egészen a vers utolsó kijelentő mondatáig. Gyakorlatilag kétségbeesett kérdések halmaza, melyre konkrét választ nem kapunk, a költő csak sejteti és a saját fantáziánkra bízza a megoldást. Végig egyes szám második személyben érint meg minket. Mintha a mi
lennénk azok, akiről szót kiván ejteni. De ha jobban a sorok mögé kukkantunk rájövünk, hogy egy konkrét emberről van szó, akivel történik/történt minden...
"vajon hol húzódik a tűréshatár?" "Van e mentség?" A tiszta kétségbeesés két kérdése.
A vers sorai között megbúvó emberünk, nem véletlenül évődik...de ennek pszichés okára csak pár sorral később derül fény.
Ez az érzéseit kitépő valaki nyilvánvalóan egy kosrálabdázó, mivel a füzetlapot is gombóccá gyúrja, majd dob vele egy csontnélkülit...3 pont. Nyilván más csak lepattanót, dobna, vagy esetleg egy "majdnembelementet"... így hát egyértelmű, hogy nagyon jó sportolóról van szó, de már itt gyanús, hogy az érzéseivel dobálózik...
(Érzelmi labilitás.) Nyilván ha az utcai cipőt viselő emberünk papucsba bújik az kelt egyfajta olyan érzést, hogy "hazajöttem". De ha már itt tartunk akkor ugyebár ez lehet egy másfajta kép is. Egy eszköz arra, hogy a költő bemutassa emberünk a kemény cipőből történő papuccsá válását... Tehát egy nő van a dolgok mögött, akiért ő megváltozott, avgy éppen változik jelenleg is Az érzelmei is e körül foroghatnak. Szegény annyira maga alatt van, hogy nem csak dobálózik a galacsinnal, de az órájából is kiszedné az elemet. Ez egyfajta metafórája az idő megállításának. ( Persze ami lehetetlen, de et főhősünk nem fogja fel, egy egészen más okból....).
Elképzelhetőnek tartom, hogy papucs kosarasunk túl sokat nézte a Heroest és ferdeszemű barátunk nyomdokaiba szeretne lépni. Annyira maga alatt van, hogy esze már tényleg kezd megbomlani és vakon bízik ebben a dologban, nem tud különbséget tenni fikció és a valóság között, így a tévében látottak alapján térugrásra is készül.
Agyi bomlására mi sem nagyobb bizonyíték , mint a vers következő sora, melyben már maga az Isten volna ő. Nyilvánvalóan Skizofrénia, vagy valami más ezzel szűk kapcsoaltban lévő betegség jelei ezek folyamatában. De az egészre magyarázatot kapunk a mű végén, miszerint "én szeretlek, te szeretsz, ő szeretett" . Ez egy nagyon finom és burkolt utalás a valahol a téridőkontinuumban elveszett szereplőnk drogos múltjára. Hiszen ez a kölcsönös szeretet érzés (mindenki szeret mindenkit) csak az Extasy hatása lehet. Valószínűleg túl sokáig is játszott ezen szerrel, hiszen ha végiggondoljuk a felmerült tüneteket nyilvánvalóvá válik, hogy mi is történt valójában. Egyszerűen nem tudja hol a határ , tépked (agresszió), kopogtat (megint egy tünet), papucs lesz belőle (szöges ellentét eredeti személyiségével , ugyebár előtte kemény cipő volt), majd már időutazó és egyben Isten is akar lenni, úrrá lesz rajta az egyedüllét, És a ritmust is elvéti már. Már a buli sem a régi... Esetleg az utolsómondat még utalhat ara, hogy eddig zenélt , de már arra sem képes, és elcseszi a ritmust...
Végeredményben egy szép folyamatábrát kaphattunk egy leépülésről, a költő ahelyett, hogy egyértelműen leírná, hogy a drog rossz, egy érzelémekkel teli , és elgondolkodtató műben fejti ki véleményét ezen jelenségről.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
