NAPLÓK: Léna Legutóbbi olvasó: 2026-09-07 12:22 Összes olvasás: 25807| 56. | [tulajdonos]: Rettegés | 2012-03-23 20:29 | Ne aggódj, kicsi lány, vannak dolgok, amik örökre elkísérnek majd. Tudom, hogy félsz, te igazán félős vagy. Rettegsz szinte, attól, hogy elvesztheted azokat a dolgokat, amik pedig olyan rengeteget jelentenek neked. Ne félj, vannak dolgok, amik megmaradnak. Az emlékek ugyan megkopnak, de ismétlem, ne félj, időről időre eszedbe jutnak majd. Nem vesznek oda nyomtalanul a napsütötte Pozsonyi úti percek, nem vész oda az ifjúságod sem.
Vannak dolgok, melyek megmaradnak. Ilyenek a naplók. Azért írtál hat éven át, de engedd már el, engedd a múltat! Nem fogod elveszteni, hiszen a részed, nem kell foggal-körömmel ragaszkodnod hozzá, ha nem is akarnád, akkor is a részed lenne már mindaz, örökre.
Vessen bárhová a sorsod, tied maradnak a napsütötte pesti utcák, tied maradnak a nárciszok, a mosolygó kutyák, az imádott, szépcsúnya, rosszjó nyolcadik kerület is.
Él még a perc, mikor érmét dobtok fel a legjobb barátnőddel, hogy eldöntse, merre folytassátok a sétát. Él még az a pillanat is, mikor leszálltál a villamosról, s előrefelé kaptattál, nyargaltál, s megláttad őt, és aztán...
Él még minden. Élnek a halottak is. Él még a több mint száz éves művész, él még a világ, amiben szerettél kamasz lenni. És ne félj, mert élni is fog. Élni fog az összes, csodálatos, kínkeserves, szerelemes, szép, bolond emléked. Mégis, el kell búcsúznod. Emlékszem, mikor hazaértél az ősszel egy ízben, megesküdtél volna, te el nem mész innen. Túlságosan szeretted... a világot, ami a tied. De nem kell elvesztened! Elmehetsz, megmarad. Sőt, talán ez az egyetlen módja, hogy igazán megmaradjon, és a tied maradjon. Olyan, amilyennek emlékezni akarsz rá. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
