NAPLÓK: Játék backstage Legutóbbi olvasó: 2026-10-11 03:45 Összes olvasás: 155077| 968. | [tulajdonos]: Norrisz extrája | 2021-08-13 09:52 |
Norrisz tényleg mindent tud, egyet nem, nem Norrisz lenni.
Élete, személyisége legendát gerjesztett, és ez visszahat őrá. Circulus vitiosus.
Ha ő egyszer azt mondta, hogy világirodalom, akkor ebben csak egy dolog lassíthatja, a Világnak vannak részei, ahol még nem tudnak írni.
Nos, itt még nem tart, Lándzsarázó Vili még lefoglalja picit.
Persze, hogy aktuális extráját az ő szellemében hozta létre. Saját módszeréhez is ragaszkodott, soronként vágta csíkokra az eredeti művet, viszont nem figyelt a tördelésre, így egyvégtében (egyvágtában) készült el az extra, gyakorlatilag hagyományos prózaként.
Mellékesen megjegyezném, hogy a monológot számtalan előadásban, a legkiválóbb színészektől volt szerencsém élvezni, azonban igazán értelmezni ebben a formában tudtam először.
No, akkor lássuk!
Norrisz extrája
- Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait; vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s parittyát ragadva véget vet neki?
Meghalni - elszunnyadni - semmi több; s egy álom által orvosolni mind a szív keservét, a test eredendő, természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes. a szolgálatot letenni - elszunnyadni - és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő; mert hogy mi álmok jőnek a halálban, ha majd leráztuk mind e földi bajt, ez visszadöbbent. E meggondolás az, mi a nyomort oly hosszan élteti: mert ki viselné a kor gúny-csapásit, zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, útált szerelme kínját, pör-halasztást, a hivatalnak packázásait, a klubból kitiltást, s mind a rugást, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet: ha nyúgalomba küldhetné magát egy zizzenő, puszta tőrrel? - Ki hordaná e terheket, izzadva, nyögve élte fáradalmin, ha rettegésünk egy halál utáni valamitől - a nem ismert tartomány, melyből nem tér meg utazó - le nem lohasztja kedvünk, inkább tűrni a jelen, kakukkfüvet nélkülöző gonoszt, mint ismeretlenek felé sietni? - Ekképp az öntudat belőlünk mind gyávát csinál, s az elszántság természetes szinét a gondolat halványra betegíti; ily kétkedés által sok nagyszerű, fontos merény kifordul medriből s elveszti »tett« nevét.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
