NAPLÓK: Juli
Legutóbbi olvasó: 2025-12-04 21:34 Összes olvasás: 18240| 25. | [tulajdonos]: | 2019-10-20 15:06 |
Októberi gondolatok
Rajongásig szeretem az őszt.Minden pompájával és szürkeségével együtt. Szeretem ahogy a nap fénye megcsillan a ritkuló lombok között, és bőrömön érzem simogató fényét.Elidőzöm a pillanatban. Figyelem ahogy lombruhájukat levetik a fák, és a félig csupasz ágak között mókusok fogócskáznak.
Emlékszem ablakomból hányszor meglestem, ahogy elkergette őket a harcias szarkapár fészekrakás idején.
Elfoglalták a hatalmas ecetfát.
Napokig figyeltem, hogyan épül, és szépül a fészkük.
Csodáltam erejüket, szorgalmukat, és kitartásukat.
Olykor közelharcot vívtak a varjakkal.
Nem tűrték meg a betolakodókat, igyekeztek mindenáron megvédeni birodalmukat.
Hetek óta nem láttam őket.
Védtelenül, elhagyatva imbolyog fészkük a szélben a csupasz ágak között. Szomorkásnak tűnik a táj, mégis valami megmagyarázhatatlan nyugalom árad belőle. Magával ragad a látvány.
Szeretem, ahogy egyre sötétebb szürkébe öltözik a délután. Ahogy a kerti lámpa fényében titokzatos árnyként suhannak a hulló falevelek.
Ősz van, messzire elfutott a nyár.
Néhány apró, rejtett zugokban megbúvó apró kisvirág őrzi csak emlékét.
Régi pompájuk megkopott, levelüket szél borzolja.
Esténként remegve, összebújva várják az elmúlást. De most még élnek, és minden hajnalon egy újabb napot remélnek. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
