NAPLÓK: Juli Legutóbbi olvasó: 2019-10-17 16:03 Összes olvasás: 2858| 24. | [tulajdonos]: Vers | 2019-10-15 12:50 | Őszi estén
Házak között oson az est,
Ma már sok jót nem remél.
Talpa alatt szélkergette
Rozsdás, sárgult falevél.
Dideregve összehúzza
Kopott szürke köpenyét,
Odakint most vihar tombol
Próbálgatja erejét.
Faágak közt nyargal a szél
Féktelenül szabadon,
Hideg, őszi esőcseppek
Kopognak az ablakon.
Idebent a kisszobában
Hallgat a csend átkarol,
Gyertya árnya rosszkedvemre
Imbolyogva ráhajol.
Lustán nyújtózkodik a toll,
Nincs értelme dorgálni.
Ma a betűk sem akarnak
Mondatokat formálni.
Szüntelenül rád gondolok,
Szinte hallom léptedet.
Vihartépte álomszárnyon
Hozzád vissza képzelet. | |
| 23. | [tulajdonos]: Vers | 2019-10-14 11:18 | Reménymese
Sűrű erdő közepében
Tölgyfák, fenyők, rejtekében,
Ahol szeretettel várnak,
Hova nem érnek az árnyak.
Van egy kis ház
Én is láttam.
Egyszer, régen arra jártam.
Zöld borostyán körbe futja,
Szél a vándort arra fújja.
Ereszében fecskefészek,
Udvarában szép emlékek.
Ha a szíved jó és tiszta,
Ajtaját a ház megnyitja.
Nyugodt mint az égnek kékje,
Körülveszi csend és béke.
Ha rátalálsz lépj be bátran,
Remény lakik a kis házban.
Vadvirágra méhek szállnak,
Tarka lepkék táncot járnak.
Vágyak szárnyán útra kelhetsz,
Kertje mélyén fényre lelhetsz.
Térj be hát,
ha elfáradtál,
Szívesen lát asztalánál.
Megvendégel friss kenyérrel,
Szíve minden melegével.
Ha vihar jön, nem kell félned.
Vár a ház, csak be kell lépned.
Közel van, ha nem is látod.
Szíved mélyén megtalálod. | |
| 22. | [tulajdonos]: Bejegyzés | 2019-09-24 19:06 | Kedves Mária!
Köszönöm neked. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 21. | KMara: tudom amit tudok | 2019-09-22 19:24 | Kedves Juli, tehetséged vitathatatlan. Rímelőnek születtél. Ne hagyd, hogy kedved szegjék a kritikák, csak az egészségesekkel foglalkozz, a lekezelőkkel egyáltalán ne.
Mindig lesznek irigyek, rosszindulatúak, maguktól elszálltak, akik alig várják, hogy rúghassanak valakibe. Ők a megkeseredettek. Sajnos segíteni nem tudunk rajtuk, így egyet tehetünk,
figyelmen kívül hagyjuk őket. | |
| 20. | [tulajdonos]: Vers | 2019-09-22 12:27 | Fény és árnyék
Könnyáztatta néma fohász,
Messze száll a széllel.
Alkonyatkor felröppenő,
Sárgult falevéllel.
Derült égből villámcsapás,
Elhagynak a színek.
Hirtelen, most veszni látszik
Minden miben hiszek.
Fáj most a lét, szürke minden.
Beborult az ég is.
Színek nélkül távol tőled,
Szürke vagyok én is.
Aztán mégis, hit és remény
Visszatérnek sorra.
Tiszta, szívből jövő ima,
Nem hullhat a porba.
Mégis, mintha vég nélküli
Útvesztőben járnék.
Egymást váltva lakja szívem,
Most a fény és árnyék. | |
| 19. | [tulajdonos]: Vers | 2019-08-14 13:59 | Tobikának
Mesék birodalmát
Mi most együtt járjuk,
Minden pillanatát
Jól szívünkbe zárjuk.
Lakatot teszünk rá
Nehogy elszökhessen,
Őrzi majd emlékét
Minden egyes percnek.
Képzeletünk szárnyán
Pillangóval szállunk,
Szép tündérországba
Napijegyet váltunk.
Legyőzzük mi ketten
A hétfejű sárkányt,
Kalandoknak egész
Hosszú sora vár ránk.
Mikor elfáradunk
Fűre heveredünk,
Ha úgy tartja kedvünk
Nagyokat nevetünk.
És, ha majd az úton
Már éhesek leszünk,
Tölgyfa árnyékában
Sült gesztenyét eszünk.
Leszedjük a rétnek
Minden vadvirágát,
Hallgatjuk a tücsök
Csodás muzsikáját.
Este tábortűznél
Majd szalonnát sütünk,
És mint a nagyurak
Csak a földre ülünk.
Ha már kedvünk lankad
Inkább csak hallgatunk,
Egymás kezét fogva
Majd haza ballagunk.
Amig te az álmok
Birodalmát járod,
Én majd vigyázok rád
Ébren őrzöm álmod. | |
| 18. | [tulajdonos]: Vers | 2019-07-17 11:26 | Ne feledd
Úgy élj, mondta Szegény anyám,
Hogy az ested békét leljen.
Minden amit aznap tettél,
Megbánnod azt sose kelljen.
Bármi történjék is később,
Soha ne veszítsd a hited.
Akárhogy is megbántanak,
Rosszért, rosszal sose fizess.
Gyermekként még nem értettem,
Hogy a napom miként teljen.
Mit és hogyan kéne tennem,
Mit jelent, hogy békét leljen.
Jó anyám, én most már értem.
Mégis milyen sok a vétkem.
Nem hallgattam a szavadra,
Ezért hagytál tán magamra. | |
| 17. | [tulajdonos]: Vers | 2019-07-08 21:10 | Gondolatok
Úgy elfut az idő
Mint akit kergetnek.
Viszi reményeit
Megfáradt szívednek.
Maga mögött hagyva
Gyötrelmes éveket,
Örömet, bánatot
És szép emlékeket.
Amit egyszer elvett,
Vissza már nem adja.
Ha kérdezed miért,
Válasz nélkül hagyja.
Ami még hátra van,
Könnyebbé nem teszi.
Hajadnak tincseit,
Lassan őszre festi.
Fogytán már erőd is,
Hamar végére érsz.
Pihenned kell kicsit
Mielőtt tovább mész.
Néha, már úgy érzed
Elhagytak az álmok.
Ébren forgolódva,
Csak a hajnalt várod.
Álmatlan éjszakán
Olykor a csend beszél,
Eltűnt ifjúságod
Vissza soha nem tér.
Mégis ott él benned
A tavasz reménye,
Szívedben még ragyog
Ezer csillag fénye. | |
| 16. | [tulajdonos]: Vers | 2019-07-05 09:37 | Töprengés
Néha, jó lenne nem törődni semmivel.
Hagyni, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek.
Megpróbálni nem mindig másoknak megfelelni,
Csak egyszerűen élni,
És az érzéseimre figyelni.
Egy hosszú fáradt nap után
Csendben üldögélni,
És hallgatni az eső kopogását
Az ablakon.
Elfeledni mindent mi nyomaszt,
És szabadjára engedni az érzelmeket.
Hangosan szívből nevetni,
Vagy sírni, ha muszáj,
Hallgatni egy régi kedves dalt.
Feltételek nélkül tisztán szeretni,
Adni önzetlenül,
Ne várni semmit cserébe.
Örülni minden egyes percnek mely adatott.
Megtalálni zajban is a csendet,
Hallani a szívem dobbanását.
Érezni a nap simogató fényét,
Az orgonák illatát,
Vihar után a csendet,
A szellőt az arcomon.
Mezítláb sétálni a fűben
Futni tarka pillangó után,
Mint valaha gyermekként tettem,
Életem hajnalán.
Ezernyi apró kis csoda
Mely része az életnek,
Mit a nagy rohanásban
Sokszor észre sem veszek.
A gátlásokat melyek útközben hozzám tapadtak,
Mint haszontalan ócska köpenyt
Szeretném eldobni.
Lehessen szabad test és a lélek,
Ledobva láncait,
Merjen álmodni boldogságról,
Megélni száz és száz csodát. | |
| 15. | [tulajdonos]: Vers | 2019-06-27 00:09 | Emlékek
Volt egy ház a falu végen
Valamikor régen,
Udvarában kemence állt
Ma is jól emlékszem.
Abban sütött édesanyám
Kenyeret és lángost,
Hétvégére ünnepekre
Ízletes kalácsot.
Reggelire asztalra tett
Frissen sült cipóba,
Szíve minden szeretetét
Beledagasztotta.
Nádfedeles kicsi házunk
Soha nem volt zárva,
Betoppanó fáradt vándort
Szeretettel várta.
Étel került tányérjára
Ital poharába,
Pihenhetett vén epárfánk
Hűvös árnyékában.
Gyermekkorom boldogsága
Édes szép reménye,
Szívembe zárt csodás évek
Gyönyörű emléke. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
