NAPLÓK: Juli Legutóbbi olvasó: 2022-01-20 13:48 Összes olvasás: 11228| 68. | [tulajdonos]: Vers | 2021-12-05 18:49 | Téli varázs
Van egy kicsi birodalom,
Minden csupa jégvirág.
Tündérek és manók
lakta,
mesebeli szép világ.
A képzelet oda repít
Határáig, s azon túl,
Oda ahol alkonyatkor,
Varázs fényű lámpa gyúl.
Fenyőfáktól körülölelt
Nádfedeles házikó,
Pitvarában kincset őrző,
Ütött- kopott ládikó.
Télapónál van a kulcsa,
Oda rejti tarsolyát.
Abban őrzi szép emlékként,
Sok-sok gyermek mosolyát.
Téli estén előveszi
Mikor fehér a világ,
Amikor az ablakában,
Kinyílik a jégvirág.
Kandallónál a hintaszék,
Rajta kockás takaró.
Abban ülve ha elfárad,
Elbóbiskol Télapó.
Az asztalon pöttyös bögre,
Benne kedvenc itala.
Betölti az egész házat,
Mámorító illata.
Kakaó és mézeskalács
Vacsorára azt eszik,
Tündérek és manók gyúrják,
Bizony, nem boltban veszik.
Egymás mellett sorakoznak
Csengő, csizma hintaló,
Hajnal óta süti őket
Három szorgos kismanó.
Csipkeszárnyú tündérlányok
Kezenyomán szépülnek,
Gyerekeknek ajándékba,
Szeretettel készülnek.
Itt az idő indulni kell,
Készülődik Télapó.
Üveggömbjét jól megrázza,
S máris esni kezd a hó.
Útra készen áll a szánkó,
Befogva a szarvasok.
Csomagokkal megpakolva
Rajtuk, színes szalagok.
Hamarosan elindulnak
Mind a kicsik és nagyok,
Hová merre vágtassanak,
Megsúgják a csillagok. | |
| 67. | [tulajdonos]: Vers | 2021-10-29 15:19 | Gyertyák helyett
Szívem titkos kertje mélyén
Vártok már rám, jól tudom.
Ott egy padon üldögélve,
Arcotok még láthatom.
Képzeletem repít oda,
Hol a csend és béke vár,
Ahol nem mozdul az idő,
Hol a szellő halkan jár.
Ahol vidám muzsika szól,
Hol a vihar sosem dúl,
Ahol este gyertyák helyett
Milliónyi csillag gyúl.
Én ma ott emlékszem rátok.
Jól van ez így, azt hiszem.
Szívem minden szeretetét
Hozzátok ma így viszem. | |
| 66. | [tulajdonos]: Vers | 2021-09-09 10:10 | Hajnal felé
Van egy titkos birodalmam,
Nem ismeri más csak én.
Sérült, fáradt pillangómat
Elringatja lágy ölén.
Hányszor járok ott titokban
Ha az álom elkerül,
Amikor a város zaja
Mély álomba szenderül.
Határán túl béke honol,
Varázslatos az a táj.
Ottlétem, hogy ne zavarja,
A szellő is halkan jár.
Völgye mélyén áll egy kis ház,
Nádfedeles, hófehér.
Falai közt jelen és múlt
Békességben jól megfér.
Görcsös törzsü vén tölgy alatt
Áll az idő szekere.
Nem megy előre, se hátra,
Ütött-kopott kereke.
Magzatpózban alszik a nyár,
Öle csupa vadvirág,
Emlékszőtte színes fátyol,
Féltve őrzött szép világ. | |
| 65. | [tulajdonos]: Vers | 2021-08-21 16:23 | Augusztus végén
Napraforgós batyujába
Ismét bepakol a nyár.
Fáradt lába menni készül,
Csak a pillanatra vár.
Vándor botját továbbadja,
Majd szó nélkül búcsút int.
Elmenőben út porába
Színes virágszirmot hint.
Széllel- bélelt zöld kabátját
Tücsök mester felveszi.
Elhallgat a muzsikaszó,
Hegedűjét elteszi.
Messze költöznek a fecskék,
Magányos a gólyavár,
Hívatlan vendégként a szél
Hébe- hóba visszajár.
Emlék marad csak a rózsák
Mámorító illata,
Tábortűz körüli esték
Milliónyi csillaga.
Szürke köpenyt vesz az este,
Bőr bocskora sárban jár.
Földre hulló levelek közt,
A hajnal már őszre vár. | |
| 64. | [tulajdonos]: Vers | 2021-07-16 15:34 | Legvégén az útnak
Álmában olykor látja még,
csőrében fénysugár.
Amint a reggel ráköszön,
Röppen a kék madár.
Nem számít többé múlt, jövő,
Elfogy az út, a cél.
Elveszett színes álmokat
Hajszol a nyári szél.
Végtelen hosszú éjszakák.
Magányos hajnalok.
Sötétszürkébe öltözött
Megfáradt nappalok.
Öreg, dohos falak között
Sínylődik, jaj, szegény,
Ereje véges, egyre fogy,
Hajdoklik a remény.
Ágyára telepszik a kín,
Rémségekről mesél,
Apránként lopja el mindazt,
Mit még a szív remél.
Fülébe súgva titkokat,
Álmából riasztja,
Lélektükréből fakadó
Forrásból itatja.
Szüntelen gyötri, adja fel,
Míg végül eléri.
Bíborvirágát a szívnek,
Tövestől kitépi.
Nem bántja többé, engedi.
Ad neki szárnyakat.
Kaput nyit ég és föld között
Egyetlen pillanat. | |
| 63. | [tulajdonos]: Vers | 2021-05-14 10:46 | Éjszaka
Virág illatot hoz a szél,
Ezer csillag látszik.
Ablakomnál tücsök mester,
Ma csak nekem játszik.
Zöld zakója bal zsebében
Gyűrött, szakadt kotta,
Előveszi kisimítja,
Ezt játszom ma-mondja.
Szél kergette, gally szaggatta,
Eső mosta-súgja.
Végül felkapta egy szellő,
Lábam elé fújta.
Szinte hallom, ahogy szíve
Hatalmasat dobban.
Levendula szirmok között,
Nótába kezd nyomban.
Hegedűjén sír a dallam
Holdvilágos éjjel.
A jó kedvem észrevétlen,
Messze száll a széllel.
Ej te tücsök, ne ezt játsszad!
Nem jó ez a kotta.
Engedd, hadd vigye a szellő,
Akárhonnan hozta.
Konok tücsök csak azért is,
Annál jobban húzza.
Hegedűjén azt a vonót,
Egész éjjel nyúzza. | |
| 62. | [tulajdonos]: Mese | 2021-04-28 19:50 | Altató mese
Tapsifüles kicsi nyuszi,
Odakint a réten,
selyemfűből vetett ágyon
Nyújtózkodik szépen.
Pimasz szúnyog odarepül
Éppen az orrára,
Megszerezve vacsoráját,
Megy is a dolgára.
Csendes az est, ág se reccsen,
Semmi nem riasztja,
Arra szálló enyhe szellő
Álomba ringatja.
Elszunnyad a katica is
Harmatos fűszálon.
Odú mélyén két kis mókus
Puha, avar ágyon.
Szundikál a sündisznó is
Erdő mély ölében,
Kuporodva, mocorogva,
Odvas fa tövében.
Ringatózik a méhecske,
Vadvirág kelyhében,
Öreg bagoly két ág között
Elalszik reptében.
Zöld búzában fészkén ülve
Bóbiskol a fácán,
Pipacsok közt hangya szunnyad,
Vakondtúrás hátán.
Nagyon fáradt a szöcske is,
Alig áll a lábán,
Zöld lomb között ásítozik
Öreg fűzfa ágán.
Tarka virágszirmok között
Álmodik a lepke,
Észrevétlen betakarja,
Az éjszaka leple.
Elaludt az erdő, mező,
El a tarka rét is,
Véget ér a mese mára,
Álmos vagyok én is. | |
| 61. | [tulajdonos]: Vers | 2021-04-23 14:58 | Tücsökszerenád
Keserédes dallam csendült,
Messze szállt a széllel.
Tücsök mester új nótát írt,
Azt játszotta éjjel.
Arra kértem próbáljon meg
Vidámabbat írni,
Amely segít a szívemet
Maradásra bírni.
Mostanában nem hallgat rám,
Nem tudok rá hatni.
Akárhogyan győzködöm is,
Nem akar maradni.
Oda vágyik, hol az égen
Fodrosabb a felhő,
Ahol akácillatot hoz
Esténként a szellő.
Hol a házak ereszébe
Fecskék raknak fészket,
Hol a templom kis harangja
Ima szóra késztet.
Oda hol az erdő felett
Ezer csillag látszik,
Hol a tücsök hegedűje
Vidám nótát játszik.
Megpendítve fáradt szívem
Minden egyes húrját,
Dallamával feledteti
Lelkem minden búját. | |
| 60. | [tulajdonos]: Vers | 2021-04-09 22:27 | Eltévelyedve
Szürke beton falak között,
Puha ágyat vet az est.
Sápadt, színtelen egére
Üvegcsillagokat fest.
Kopott macskakövek között,
Tűsarkúban jár a kéj.
Leplet, titkát eltakarni,
Holdfényből sző rá az éj.
Hazug tükör hamis képe
Hálót vetni oly serény
Tiszta, patyolat ruháját,
Levetkezi az erény.
Észrevétlen földre hullik,
Rátapos ki arra jár.
Egykor hófehér ruhája,
Csupa mocsok, csupa sár.
Pénzért kínálja a gyönyört
Olcsó, feslett bájait.
Utcán, kapualljak alatt,
Elfeledve vágyait.
Lassan kíséri a hajnal
Hálás, ma is hazaért.
Nincs már hozzá semmi kedve
Aggódni a holnapért.
Egy nap, megint minden szép lesz
Ébren álmodik szegény.
Ócska, kopott pizsamában
Aludni tér a remény.
Álmaiban újra boldog
Oda, az árny el nem ér.
Vágyaiból szőtt ruhája
Mindig tiszta, hófehér.
Miértekre okot keres,
Válaszokra mégse lel.
Akárhányszor kérdezi is
Hallgat a csend, nem felel.
Régi emlékekben kutat,
Önmagára mégse lel.
Ajtózárban fordul a kulcs,
Hát megint csak útra kel. | |
| 59. | [tulajdonos]: Vers | 2021-03-19 12:13 | Hazavágyó
Hazatérő fecske madár,
Arra kérlek téged,
Házunk ereszéig repülj,
Oda rakd a fészked.
Udvarában, hol a tücsköt
Hallod hegedülni,
Cseperedő fiókáid
Ott tanítsd repülni.
Üzenj nekem, hogyha nyílik
Az akác virága!
El ne feledd: hogy a szívem
Ne várja hiába!
Illatából küldj hozzám is,
Bőven ad az erdő.
Ablakomig elhozza majd,
A májusi szellő.
Látogasd meg egyesével
Mind kik hiányoznak,
Akik csöndben, tiszta szívből
Értem imádkoznak.
Repülj oda a vállukra,
Súgd fülükbe kérlek:
Ha Isten is úgy akarja,
Egy nap, hazatérek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
