NAPLÓK: Juli Legutóbbi olvasó: 2019-08-19 05:07 Összes olvasás: 2127| 19. | [tulajdonos]: Vers | 2019-08-14 13:59 | Tobikának
Mesék birodalmát
Mi most együtt járjuk,
Minden pillanatát
Jól szívünkbe zárjuk.
Lakatot teszünk rá
Nehogy elszökhessen,
Őrzi majd emlékét
Minden egyes percnek.
Képzeletünk szárnyán
Pillangóval szállunk,
Szép tündérországba
Napijegyet váltunk.
Legyőzzük mi ketten
A hétfejű sárkányt,
Kalandoknak egész
Hosszú sora vár ránk.
Mikor elfáradunk
Fűre heveredünk,
Ha úgy tartja kedvünk
Nagyokat nevetünk.
És, ha majd az úton
Már éhesek leszünk,
Tölgyfa árnyékában
Sült gesztenyét eszünk.
Leszedjük a rétnek
Minden vadvirágát,
Hallgatjuk a tücsök
Csodás muzsikáját.
Este tábortűznél
Majd szalonnát sütünk,
És mint a nagyurak
Csak a földre ülünk.
Ha már kedvünk lankad
Inkább csak hallgatunk,
Egymás kezét fogva
Majd haza ballagunk.
Amig te az álmok
Birodalmát járod,
Én majd vigyázok rád
Ébren őrzöm álmod. | |
| 18. | [tulajdonos]: Vers | 2019-07-17 11:26 | Ne feledd
Úgy élj, mondta Szegény anyám,
Hogy az ested békét leljen.
Minden amit aznap tettél,
Megbánnod azt sose kelljen.
Bármi történjék is később,
Soha ne veszítsd a hited.
Akárhogy is megbántanak,
Rosszért, rosszal sose fizess.
Gyermekként még nem értettem,
Hogy a napom miként teljen.
Mit és hogyan kéne tennem,
Mit jelent, hogy békét leljen.
Jó anyám, én most már értem.
Mégis milyen sok a vétkem.
Nem hallgattam a szavadra,
Ezért hagytál tán magamra. | |
| 17. | [tulajdonos]: Vers | 2019-07-08 21:10 | Gondolatok
Úgy elfut az idő
Mint akit kergetnek.
Viszi reményeit
Megfáradt szívednek.
Maga mögött hagyva
Gyötrelmes éveket,
Örömet, bánatot
És szép emlékeket.
Amit egyszer elvett,
Vissza már nem adja.
Ha kérdezed miért,
Válasz nélkül hagyja.
Ami még hátra van,
Könnyebbé nem teszi.
Hajadnak tincseit,
Lassan őszre festi.
Fogytán már erőd is,
Hamar végére érsz.
Pihenned kell kicsit
Mielőtt tovább mész.
Néha, már úgy érzed
Elhagytak az álmok.
Ébren forgolódva,
Csak a hajnalt várod.
Álmatlan éjszakán
Olykor a csend beszél,
Eltűnt ifjúságod
Vissza soha nem tér.
Mégis ott él benned
A tavasz reménye,
Szívedben még ragyog
Ezer csillag fénye. | |
| 16. | [tulajdonos]: Vers | 2019-07-05 09:37 | Töprengés
Néha, jó lenne nem törődni semmivel.
Hagyni, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek.
Megpróbálni nem mindig másoknak megfelelni,
Csak egyszerűen élni,
És az érzéseimre figyelni.
Egy hosszú fáradt nap után
Csendben üldögélni,
És hallgatni az eső kopogását
Az ablakon.
Elfeledni mindent mi nyomaszt,
És szabadjára engedni az érzelmeket.
Hangosan szívből nevetni,
Vagy sírni, ha muszáj,
Hallgatni egy régi kedves dalt.
Feltételek nélkül tisztán szeretni,
Adni önzetlenül,
Ne várni semmit cserébe.
Örülni minden egyes percnek mely adatott.
Megtalálni zajban is a csendet,
Hallani a szívem dobbanását.
Érezni a nap simogató fényét,
Az orgonák illatát,
Vihar után a csendet,
A szellőt az arcomon.
Mezítláb sétálni a fűben
Futni tarka pillangó után,
Mint valaha gyermekként tettem,
Életem hajnalán.
Ezernyi apró kis csoda
Mely része az életnek,
Mit a nagy rohanásban
Sokszor észre sem veszek.
A gátlásokat melyek útközben hozzám tapadtak,
Mint haszontalan ócska köpenyt
Szeretném eldobni.
Lehessen szabad test és a lélek,
Ledobva láncait,
Merjen álmodni boldogságról,
Megélni száz és száz csodát. | |
| 15. | [tulajdonos]: Vers | 2019-06-27 00:09 | Emlékek
Volt egy ház a falu végen
Valamikor régen,
Udvarában kemence állt
Ma is jól emlékszem.
Abban sütött édesanyám
Kenyeret és lángost,
Hétvégére ünnepekre
Ízletes kalácsot.
Reggelire asztalra tett
Frissen sült cipóba,
Szíve minden szeretetét
Beledagasztotta.
Nádfedeles kicsi házunk
Soha nem volt zárva,
Betoppanó fáradt vándort
Szeretettel várta.
Étel került tányérjára
Ital poharába,
Pihenhetett vén epárfánk
Hűvös árnyékában.
Gyermekkorom boldogsága
Édes szép reménye,
Szívembe zárt csodás évek
Gyönyörű emléke. | |
| 14. | [tulajdonos]: Vers | 2019-06-23 21:46 | Miért
Miért ilyen nehéz mondd csak,
Minek ez a sok teher?
Választ várok hát a sorstól,
Kérdezem de nem felel.
Gidres-gödrös ez az utca,
Araszolva baktatok.
Mások által kitaposott,
Nem volt amin haladok.
Fut az idő fogy az erő,
Nem túl sok mi megmaradt.
Roskadozik test és lélek,
A sok nehéz súly alatt.
Kereszteződéshez érve,
Csak szívemre hallgatok.
Reményeim és te hitem,
Csak most el ne hagyjatok. | |
| 13. | [tulajdonos]: Vers | 2019-05-09 11:47 | Veled
Olyan vagy nekem,
Mint földnek az eső.
Szárazság után
Kerteket éltető.
Mint enyhe fuvallat
Tikkasztó nyárban,
Zöldellő fa lombja
Fészkelő madárnak.
Vihar után a csend,
A víz csobbanása.
Szívemnek minden
Csendes dobbanása.
Tavasz estéken
A csillagok fénye,
Jelenem és jövőm
Édes szép reménye.
Este illatozó
Akácfa virága,
Nyári éjszakában
Tücsök muzsikája.
Télen, fenyő ágán
A hajnali fagy.
Csillogó hópehely,
Igen, az is te vagy.
Te vagy a csend is,
Unalmas délután.
Néha csak hirtelen
Kimondott szó után.
Színes falevél
Szürke őszi tájon,
Biztos menedékem
Ezen a világon. | |
| 12. | [tulajdonos]: Vers | 2019-05-05 00:03 | Emlékezés
Bármerre is visz az utam,
Indulok vagy érkezek,
Abba a kis régi házba,
Visszavisz a képzelet.
Múlt tavasszal jártam arra.
Álltam, néztem ablakát.
Nem volt hozzá bátorságom,
Hogy kinyissam ajtaját.
Nem vagy már ott, hogy segíthess,
Ha kell, korholj vagy taníts.
Üres a ház szobáiban,
Ma már csak a csend lakik.
Megesik, ha otthon járok,
Olykor ébren álmodok.
Elhiszem, hogy a kiskerted
Őrzi még a lábnyomod.
Bontja szirmát a sok virág,
Illatosak színesek.
Drága anyám, belőlük már,
Csak sírodra vihetek. | |
| 11. | [tulajdonos]: Vers | 2019-05-01 23:14 | Anyák napján
Nekem, már nincs édesanyám.
Elvesztettem régen.
Csillagok közt fénylőn ragyog,
Odafenn az égen.
Emlékszem még, hogy futottam
Gyermekként ölébe.
Miként óvott minden rossztól
Jó anyám köténye.
Emlékekből kötök csokrot,
Szívem közepébe.
Oda repíti majd a szél,
Anyám közelébe.
Szalagot is teszek rája,
Könnyeimmel írva.
Sírja előtt gondolatban,
Leborulok sírva. | |
| 10. | [tulajdonos]: Vers | 2019-04-27 22:03 | H. J. Emlékére
Ólom lábon jár az idő,
Nyomasztó most a csend.
Egy régi dalra gondolok,
Mely most fülembe cseng.
Emlékszem hányszor hallgatta.
Valaha réges rég,
Csillagos nyári éjszakán
Ezt dúdolta a szél.
Hirtelen kimondott bántó
Át nem gondolt szavak,
Sebeket ejtett a lelkén
Örökre ott maradt.
A másik szemében többé
Nem látta már magát.
Magányos, szomorú szíve
Bezárta ajtaját.
Lelkének kínzó terheit,
Magában hordozta.
Törékeny gyenge vállait
Ólomsúlyként nyomta.
Kialudt benne rég a tűz,
Reménye megkopott.
Mit adott a múló idő,
Szép lassan ellopott.
Lelkének hamis tükrében,
Nem ragyogott a fény.
Mindent mit egykor álmodott,
Elfújta rég a szél.
Nem voltak többé céljai,
Nem volt már még, talán.
Feladta végül önmagát,
Egy fáradt éjszakán.
Szabadulását jelezte,
Bilincse roppanása.
Szívének, utolsó néma
Csendes dobbanása.
Nem várta többé a hajnalt,
Nem üzent már a szél.
Magányos vándorként harcolt
Amíg a földön élt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
