NAPLÓK: Juli Legutóbbi olvasó: 2020-04-10 02:23 Összes olvasás: 5282| 41. | [tulajdonos]: Fohász | 2020-04-01 09:15 | Fohász
Egy nap a sok rossz véget ér,
Ha majd a fohász égig ér.
Legyőzni száz és száz veszélyt,
Talán, még Isten ad esélyt.
Istenem mondd meg mit tegyen,
Mutasd meg jobbá, hogy legyen.
Engedd a rosszat feledni,
Tanítsd az embert szeretni.
Szeretet nélkül mit sem ér,
Hallgasd meg uram, hogyha kér.
Segítsd az úton haladni,
Bajban is ember maradni.
Higgye, hogy nem hiába él
Adj neki reményt, hogyha fél.
Ne vedd le róla két kezed,
Ne hagyd el gyarló gyermeked. | |
| 40. | [tulajdonos]: Tavasz | 2020-03-29 12:52 | Más most a csend
Sírva, nyögve pattan a rügy.
Árny ül minden ágon.
Szomorú most a madárdal,
Odakint a fákon.
Nem röppen a pillangó sem,
Eltörött a szárnya.
Házak között gubbaszt a csend,
Kalitkába zárva.
Feketében jár a tavasz,
Keserű a csókja.
Legszebb színes virágait,
Sírhantokra szórja. | |
| 39. | [tulajdonos]: Van ez így | 2020-03-21 09:27 | Sziasztok!
Van az úgy néha,, hogy az ember vásárláskor elnézi a terméken a feliratot. Főleg, ha a celofánba csomagolt áru kísértetiesen hasonlít egymásra, és véletlenül még közös rekeszbe is helyezték őket.
Katonásan bevallom, hogy velem így történt a minap.
Petrezselyemzöldet szerettem volna vásárolni, csak közben történt egy kis galiba. Alaposan mellé nyúltam, ugyanis petrezselyemzöld helyett koriandert sikerült vásárolnom, amit természetesen észre sem vettem. Mentségemre szolgáljon, hogy már közel sem látok olyan jól mint fénykoromban. Bár, ha jobban belegondolok már akkor sem, hiszen lassan ötven éve szemüvegen át nézem ezt a gyönyörű világot. Szóval gondoltam, rittyentek egy jó kis rakott krumplit, olyat finomat amilyet még soha. Ami után megnyalja mind a tíz ujját a család. ( külön- külön) Gondoltam hozzá is látok-e nemes feladathoz rögvest.
Teszek bele minden hozzávalóból jól bőven, úgy az igazi!
Sőt! Nem hagyományosan kolbásszal, inkább hússal készítem. És igen..
Elhatároztam, hogy életemben először, petrezselyemzöldet is teszek bele. Így utólag visszagondolva, lehet valami a szaglásommal is az utóbbi időben, mert hát bizony nem vettem észre a különbséget.
De nem ám! Majd csak akkor, amikor mint előkóstoló próbáltam magam elsőként megvendégelni. Persze csak azért mert egyedül voltam itthon. Jó, azt azért el kell mondanom, hogy voltak kételyeim már amikor sült. Valahogy más volt az illata mint amit vártam, de sebaj!
Végül is, a végeredmény számít. Alig vártam, hogy teszteljék a családtagok.
Végre eljött a pillanat!
Már kezdtünk éppen vacsorázni, amikor (persze véletlenül) kicsúszott a számon a petrezselyemről és korianderről szóló mai esti mese csere című epizódja. Mondhatom, kár volt! Kisebbik lányom Judit hasát fogta a nevetéstől, és azonnal versbe is foglalta a következő címmel.
Steszkó Juli: Vacsora
Négy napja már eszem amit főztem,
Izzadok a koriander gőzben.
A rakott krumplit én máshogy csinálom,
Mert az eredetit nagyon nem komálom.
De ezek így is- úgy is a sonkát zabálják,
Egyétek meg akkor az anyátok pics....át.
Mi ebből a tanulság?
Ne szólj szám...!
Ó dehogy! | |
| 38. | [tulajdonos]: Vers | 2020-03-01 12:10 | Bukott álmok
Óvatosan lépked az est,
Mélykék égen csillagot fest.
Holdfényt is az éjszakának,
Aztán ágyat vet magának.
Falu szélén áll egy kis ház,
A boldogság falán csak máz.
Megtévesztő színes álca,
Gazdájának bukott álma.
Néha ábrándokat hajszol,
Olykor színes álmot rajzol.
Mintha attól szebbé válna,
Életének elnyűtt vászna.
Árnyként követi a múltja,
Titkait fülébe súgja.
Régi emlékekről mesél,
Rosszat jóért el nem cserél.
Szinte suttog alig hallja,
Hangosabb az óra hangja.
Cserbenhagyja az értelem,
Ágyára ül a félelem.
Álma üveggömbként törik,
Ha a remény is elszökik.
Pislákoló gyertya árnya,
Lassan kialszik a lángja.
Hívja, csalja, a régi táj,
Amikor a magány úgy fáj.
Az a kis ház, azaz utca,
Szíve egyre oda húzza.
Várnak ott rá szíve súgja,
Egy nap a szél oda fújja.
Ahol a fák égig érnek,
Hol az álmok véget érnek. | |
| 37. | [tulajdonos]: Hoppá | 2020-02-16 16:48 | Hoppá
Tavasztündér csetlik- botlik,
Tegnap kicsit becsípett.
Gyógynövényes műhelyében,
Likőrt, borral vegyített.
Éppenhogy csak nyalogatta.
Se sokat, se keveset,
Hogy virágos kedve legyen,
Ahhoz éppen eleget.
Nem túl sokat töltögetett,
Talán csak egy pár araszt.
Három után eldöntötte,
Elnapolja a tavaszt.
Teendőit ami csak van,
Mind a szögre akasztja.
Erdőn, mezőn, a rügyeket,
Inkább később fakasztja.
Nem kell még a madárdal sem,
Ígyis hasgat a feje.
Az is lehet meggondolja,
Ha eljön az ideje.
Igaz vagy nem amit írtam,
Eldöntheted szabadon.
Ám ha mégsem hiszel nekem,
Kérd majd számon magadon.
Azért tértem most be hozzád
Örülj nekem nevess is,
Ha nem esik nehezedre
Akkor kicsit szeress is. | |
| 36. | [tulajdonos]: Vers | 2020-02-10 18:35 | Az utolsó este
Lombja vesztett öreg fákon,
Zúzmara ül minden ágon.
Kinn a kertre leszáll az est,
Ablakára virágot fest.
Vaskályhában tűz melege,
Egyedül csak ő van vele.
Az is illan, mint a varázs
Lassan kialszik a parázs.
Pislákoló gyertya fénye,
Összerezzen egész lénye.
Lelke csendes dallamára,
Viasz cseppen asztalára.
Nem aggódna nem is félne,
Lelke tükrébe, ha nézne.
De az árnyak eltakarják,
Félelmei nem akarják.
Emlékeit mind bezárja,
Egyre csak hajnalt várja.
Szürke, kopott, cudar élet,
Nem ad már se jót, se szépet.
Megtölti a csendet zajjal,
Széllel érkezik a hajnal.
Gyertya lobban ablak zörren,
Párkányáról madár röppen. | |
| 35. | [tulajdonos]: Juli | 2020-01-09 14:22 | Túl a csenden
(Steszkó Zoltán emlékére)
Túl a zajon, túl a csenden,
Könnyáztatta néma esten.
Minden remény köddé válott,
Tested megpihenni vágyott.
Árnyék helyett fényt kerestél,
Búcsú nélkül messze mentél.
Lelked máshol akart lenni
Ott, ahol már nem fáj semmi.
Nem hagytál el mégsem, érzem.
Vigyázol rám, nem kell félnem.
Búcsú helyett minden éjen,
Csillagként ragyogsz az égen.
Egy nap újra veled leszek,
Ha majd én is útra kelek.
Együtt leszünk úgy, mint régen,
Csak már csillagként az égen. | |
| 34. | [tulajdonos]: Vers | 2020-01-07 14:45 | Útravaló
Mit is kívánhatnék
Az új évben neked,
Szeretet vezesse
Mindig a léptedet.
Jusson asztalodra
Minden nap friss kenyér,
Teljesüljön a jó
Mit a szíved remél.
Betegség és bánat
Kerülje a házad,
Legyen a boldogság
Mindig vendég nálad.
Kivánok még hozzá
Jókedvet és békét,
Szívedbe örömet
Ne gyötörje kétség.
Irgalmas szívet is
Ami ma ritka kincs,
Tudj azoknak adni
Kiknek semmije nincs.
Lábad alá utat
Hátad mögé szelet,
Mely, ha eltévednél
Mindig hazavezet.
Bármilyen helyzetben
Ember tudj maradni,
Tisztesség, becsület
Ösvényén haladni.
Istennek áldása
Kísérje életed,
Óvjon minden bajtól
Vezesse léptedet. | |
| 33. | [tulajdonos]: Szilveszter | 2019-12-31 13:24 | Szilveszter
Ma van az évnek
Legutolsó napja
Óév az újnak,
Helyét most átadja.
Elindul világgá
A szerencsemalac,
Így lesz szegénykéből
Ínycsiklandó falat.
Pályája véget ér
Nem dagonyáz sárba,,
Ropogósra sütve
Vacsora lesz mára.
Az óév múlóban
Éjfélkor véget ér,
Rakjuk batyujába,
Ami csak belefér.
Vigye el mi rossz volt
Ne maradjon semmi,
Próbáljuk az újat
Boldogabbá tenni.
Közeleg az éjfél
Pezsgős kupak durran,
Búcsút int az óév,
Végleg tova surran.
Kacsint egy hóember
Az alkalmat várja,
Kinek nincs ma párja
Felkéri egy táncra.
Sokszínű kavalkád
Süketítő lárma,
Kit még sosem láttál
Az is jó barát ma.
Tüzijáték fénye
Világít az éjben,
Millió szikrája
Táncot jár a légben.
Nagy a vigadalom
Ma mindenki mulat,
Petárdák füstjétől
Nem látni az utat.
Mire a füst felszáll
Újév küszöbén állsz,
Erősen higgy benne
Azt hozza amit vársz. | |
| 32. | [tulajdonos]: Karácsony | 2019-12-24 13:02 | Karácsony este
Jó volna most csak szeretni,
Minden gondot elfeledni.
Csak a pillanatnak élni,
Ma éjjel csodát remélni.
Néha kicsit megpihenni,
Csak a másikra figyelni.
Titkon, tiszta szívből adni,
Mindig embernek maradni.
Kinek nehéz mellé állni,
Egy kicsivel jobbá válni.
Feltétel nélkül szeretni,
A holnapot szebbé tenni.
Szívedet, ha megérinti,
A létezést megszépíti.
Fenyő ágán gyertya lángja,
Karácsonynak éjszakája.
Ha lelkedben jóságra lel,
Egy kis csillag életre kel.
Ragyogását megláthatod,
Szíved mélyébe zárhatod.
Őrizheted csodás fényét,
Önmagadnak jobbik énjét.
Nálad lehet egész évben,
Napsütésben, hideg télben.
Ha majd jönnek nehéz napok,
Rejtekéből előkapod.
Mikor halványul a remény,
Megmutatja majd erejét. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
