NAPLÓK: Juli Legutóbbi olvasó: 2021-04-23 11:52 Összes olvasás: 8903| 60. | [tulajdonos]: Vers | 2021-04-09 22:27 | Eltévelyedve
Szürke beton falak között,
Puha ágyat vet az est.
Sápadt, színtelen egére
Üvegcsillagokat fest.
Kopott macskakövek között,
Tűsarkúban jár a kéj.
Leplet, titkát eltakarni,
Holdfényből sző rá az éj.
Hazug tükör hamis képe
Hálót vetni oly serény
Tiszta, patyolat ruháját,
Levetkezi az erény.
Észrevétlen földre hullik,
Rátapos ki arra jár.
Egykor hófehér ruhája,
Csupa mocsok, csupa sár.
Pénzért kínálja a gyönyört
Olcsó, feslett bájait.
Utcán, kapualljak alatt,
Elfeledve vágyait.
Lassan kíséri a hajnal
Hálás, ma is hazaért.
Nincs már hozzá semmi kedve
Aggódni a holnapért.
Egy nap, megint minden szép lesz
Ébren álmodik szegény.
Ócska, kopott pizsamában
Aludni tér a remény.
Álmaiban újra boldog
Oda, az árny el nem ér.
Vágyaiból szőtt ruhája
Mindig tiszta, hófehér.
Miértekre okot keres,
Válaszokra mégse lel.
Akárhányszor kérdezi is
Hallgat a csend, nem felel.
Régi emlékekben kutat,
Önmagára mégse lel.
Ajtózárban fordul a kulcs,
Hát megint csak útra kel. | |
| 59. | [tulajdonos]: Vers | 2021-03-19 12:13 | Hazavágyó
Hazatérő fecske madár,
Arra kérlek téged,
Házunk ereszéig repülj,
Oda rakd a fészked.
Udvarában, hol a tücsköt
Hallod hegedülni,
Cseperedő fiókáid
Ott tanítsd repülni.
Üzenj nekem, hogyha nyílik
Az akác virága!
El ne feledd: hogy a szívem
Ne várja hiába!
Illatából küldj hozzám is,
Bőven ad az erdő.
Ablakomig elhozza majd,
A májusi szellő.
Látogasd meg egyesével
Mind kik hiányoznak,
Akik csöndben, tiszta szívből
Értem imádkoznak.
Repülj oda a vállukra,
Súgd fülükbe kérlek:
Ha Isten is úgy akarja,
Egy nap, hazatérek. | |
| 58. | [tulajdonos]: Hazavágyó | 2021-03-19 12:07 | Hazatérő fecske madár arra kérlek téged,
Házunk ereszéig repülj,
Oda rakd a fészked.
Udvarában hol a tücsköt,
Hallod hegedülni,
Cseperedő fiókáid,
Ott tanítsd repülni.
Üzenj nekem, hogyha nyílik
Az akác virága
El ne feledd, hogy a szívem,
Ne várja hiába.
Illatából küldj hozzám is,
Bőven ad az erdő,
Ablakomig elhozza majd
A májusi szellő.
Látogatsd meg egyesével
Mind kik hiányoznak,
Akik csöndben tiszta szívből,
Értem imádkoznak.
Repülj oda a vállukra,
Súgd fülükbe kérlek,
Ha Isten is úgy akarja,
Egy nap hazatérek.
| |
| 57. | [tulajdonos]: Vers | 2021-03-16 20:45 | Kérés
Adjon Isten szebb világot,
Virágzó és szép országot.
Erős gátat a haragnak,
Békességet a magyarnak.
Asztalára friss kenyeret,
Ne sokat, csak épp eleget.
Adjon Isten bőven áldást,
Sötétségben fénylő lámpást.
Aki magyar, az lehessen,
Hazát ne máshol keressen.
Elérhető legyen a cél,
Akárhová fújja a szél.
Adjon Isten jót a jónak,
Értéket az adott szónak.
Hitet jövendőbe, mába,
Igaz szót a hazug szájba.
Egymás iránt tiszteletet,
Tisztességet, becsületet.
Adjon Isten segítséget,
Döntésekhez bölcsességet.
Alázatot, elfogadást,
Nehézségben összetartást.
Rossz időkben védő kezet,
A szívekbe szeretetet. | |
| 56. | [tulajdonos]: Vers | 2021-03-14 13:01 | Szeretett sógororm
Szőke József emlékére
Búcsúzás
Érted szólnak a harangok,
Érted a sok virág,
Indulj hát most már menned kell,
Vár rád egy szebb világ.
Ahol nincs többé fájdalom,
Félelem, szenvedés.
Szabad lehet a lélek,
Nem gyötri rettegés.
Várnak már rád a csillagok.
Hozzájuk fény emel.
Holdfényes, tiszta éjszakán,
Közülük egy leszel.
Fáj most a szó, a létezés,
Néma, sebzett a szív.
Halkan konduló harangszó
Tőled, búcsúzni hív.
Érted égnek most a gyertyák.
Érted a sok virág.
Indulj tovább nem maradhatsz,
Vár rád egy szebb világ. | |
| 55. | [tulajdonos]: Van ez így! | 2021-02-24 15:15 | Fogyibú
Róza néni szomorkodik,
Nagyobb lett a mérete.
Mosolyától megfosztotta
Digitális mérlege.
Az utóbbi hónapokban,
Jó pár kilót felszedett.
Nem mondhatják szomszédai,
Hogy a télen éhezett.
Még szerencse, mert különben
Azt mondaná mindkettő,
Szegény Róza olyan sovány,
Mint egy madárijesztő.
Hàlni jár bele a lélek,
Zörögnek a csontjai.
A tavalyi önmagának,
Árnyéka a mostani.
Persze, néha szomorkodik,
Ducisága nyomasztja.
Holnap fogyókúrába kezd,
Szentül meg is fogadja.
Felcsigázza a gondolat,
Arca nyomban felderül.
Hétről- hétre csinosabb lesz,
És még sokba sem kerül.
Böngészik az interneten,
Megszállottan keresget.
Talál is egy mások által,
Agyon dicsért receptet.
Nézegeti, olvasgatja,
Nem sok jóval kecsegtet.
És, mint aki ördögöt lát,
Veti is a keresztet.
Búcsút inthet a cukornak,
Nincs édesség naponta.
Süti, fagylalt, és társaik
Egyszer- kétszer havonta.
Tiltólistán hurka, kolbász,
Tepertő, és szalonna
Azoktól is elbúcsúzhat
Fütyörészve, dalolva.
Tilos a rizs, tészta, krumpli,
Nem tömheti magába.
Hal, és sovány húsok mellé,
Szigorúan saláta.
Abból jócskán csemegézhet,
Ehet amennyit csak bír.
Attól aztán, azt ígérték,
Csak úgy olvad majd a zsír.
Itt a vége, ennyi elég.
Jó nagy lélegzetet vesz,
Hirtelen jött szándékáról,
Hamarjában le is tesz.
Frissen sütött tepertőre,
Mint a héja úgy lecsap.
Újhagymával, friss kenyérrel,
Félmaréknyit be is kap.
Aztán egy kis almás pite.
Omlós, puha, mint a vaj.
Egy -két szelet ha lecsúszik,
Abból nem lehet nagy baj.
Visszatér a mosolya is,
Kedve támad nevetni.
Azért mert egy kicsit duci,
Lehet őt még szeretni. | |
| 54. | [tulajdonos]: Vers | 2021-02-03 11:14 | Hazaváró
Gólya Gáspár útra készen,
Hátán Pöttyös batyuja.
Úgy megtömte,nem fér bele
Kedvenc öreg papucsa.
Újratervez, kicsomagol.
Csak mi fontos, az marad.
Úgy gondolja, teher nélkül
Gyorsabb, könnyebben halad.
Éppen arra szállt a fecske.
Hová, merre, ily korán?
Miért így, és miért nem úgy?
Kérdezgeti szaporán.
E-mailem jött tegnap este,
Sün Sámuel arra kér:
Induljak el amint lehet,
Készülődik már a tél.
Arról fecseg minden veréb,
Azt súgja az esti szél,
Kinyílnak a hóvirágok,
Messze költözik a tél.
Korán van még-így a fecske-
Messze jár még a tavasz.
Ezüst trónján ül még a tél,
Meglásd, rászed a ravasz.
Nem, nem, nem hallgathatok rád,
Ilyet biztos nem teszek.
Mire hármat számolsz komám,
Én már rég úton leszek.
Úgy döntöttem, hazamegyek.
Hiányzik a gólyavár.
Veszem is a kalapomat,
Erdő, mező hazavár.
Indulj hát, ha úgy gondolod.
Megfordul és búcsút int.
Ne félj, én is otthon leszek,
Mire a szél szirmot hint. | |
| 53. | [tulajdonos]: Vers | 2021-02-01 17:07 | Az öreg hegedű
Öreg, kopott hegedűtok.
Milyen is lehetne?
Némán fekszik, nem mozdulhat,
Bárhogy is szeretne.
Benne pihen a hegedű,
Nincs már semmi haszna.
Ütött-kopott régi hangszer,
Nem játszanak rajta.
Senki nincs ki kézbe venné
Nóta nélkül árva,
Milyen régen lakik a csönd
Húrjaiba zárva!
Nem születik újabb dallam
Hiába akarja.
Hosszú, múló évek csöndjét
Senki nem zavarja.
Felhő takarta az eget,
Egy csillag sem látszott
Mikor húrjain a vonó
Utoljára játszott.
Halkan csendült fel a dallam
Reményvesztett éjjel,
Elszökött a muzsikaszó,
Útra kelt a széllel.
Talán egy nap visszajövök-
Búcsúzóul súgta,
Megremegett a hegedű,
Szakadt minden húrja.
Erőtlenül földre hullt, mint
Szárnyaszegett lepke,
Meghalt benne minden dallam,
Megrepedt a lelke. | |
| 52. | [tulajdonos]: Vers | 2021-01-20 15:58 | Üveggömbbe zárt világ
Milyen sokszor
eszembe jut
Az a kicsi, régi ház,
Ahol minden igazi volt,
Nem csak festett színes máz.
Szinte magam előtt látom
Hó-takarta udvarát,
Fák, és bokrok ágaira,
Január fúj zúzmarát.
Odabent a kisszobában,
Petróleumlámpa ég.
Alig pislákoló fénye
Ugyanolyan szép, mint rég.
Öreg sparhelt tűzterében,
Lassú táncot jár a tűz.
Néha fellobbanó lángja,
Minden gondot messze űz.
Gyermekkorom tündérkertje,
Üveggömbbe zárt világ.
Belsejében körös-körül,
Tél-festette jégvirág.
Hányszor hívja képzeletem
Az a kedves, régi táj,
Emlékeit hűen őrzöm,
Hiánya még ma is fáj.
Ha a szívem oda téved,
A lelkem is megremeg.
Hosszú, múló évek csöndjét,
Muzsikaszó tölti meg.
Váltakozva jöttek, mentek,
Tavaszra nyár, őszre tél,
Messze sodorta az idő,
Emléke csak bennem él.
Mégis, ahogy talpam alatt
Egyre rövidül az út,
Megesik, hogy fáradt szívem
Mind-gyakrabban oda húz. | |
| 51. | [tulajdonos]: December | 2020-12-29 20:10 | December végén
Ez idő tájt gyakran
Számot vet az ember,
Lassan végéhez ér,
Búcsúzik december.
Vele tart az óév,
Vándorbotját veszi,
Komótosan készül,
De még dolgát teszi.
Egy évvel ezelőtt
Őt is nagyon vártuk,
Mely utat kijelölt,
Lassan végigjárjuk.
Közel már az újév,
Ajtónkon kopogtat,
Vágyakkal teleírt
Tekercset lobogtat.
Senkinek nem ígér
Semmi jót, se rosszat,
Nincsen semmi kedve,
Mesélni naphosszat.
Titkát fel nem fedi
Mint bánik majd velünk,
Hátán batyujában,
Mit tartogat nekünk.
Örülünk is, nem is,
Talán kicsit félünk,
Újév küszöbére
Óvatosan lépünk.
Éjfélkor a szívünk
Hatalmasat dobban
Amikor két pohár
Lassan, összekoccan.
Elhisszük, hogy szép lesz,
Segít jobbá lenni,
Kiket Isten adott,
Boldogabbá tenni.
Segíti az embert
Önmagára lelni,
Istent, embert, hazát,
Szeretni, tisztelni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
