Mégse vagy talán (reflexvers)
Elfordított tekintettel
menni este, járni reggel,
két tenyérrel, a két fülön,
a hallástól menni külön.
Elbutulva, hülyén élni,
minden könyvet összetépni,
hallgatagon, néma szájjal
összebújni csendkirállyal.
Imára vagy hátra téve
legyen a kéz, mert mi végre
legyen dolgos vagy tettre kész?
Ily egyszerű ez az egész.
Lenni állat vagy csak növény,
legelészni , hol az a fény?
Nem törődve a hazával,
se nemzettel ,se fiával.
Vagy ha nem, hát nyisd a szemed!
Lásd, hogy lopják a nemzeted,
halld a lopott pénzcsörgését,
zsebét tépjed, vedd a vérét!
Vedd elő most az értelmed,
hagyd a földet, és a térded,
állj ki értünk, állj sarkadra,
legyünk büszkék a magyarra!
A magyarra, ki bennünk él
aki nem hisz, nem is remél,
egyet tesz csak, akarattal,
szebb jövőt hoz a magyarral.
Hagyd az Istent, hagyd a papot,
lásd, hogy eddig mit is adott,
vedd kezedbe magyar sorsod,
hisz te Toldi vérét hordod,
aki ember és nem szolga,
hitványokkal annyi dolga,
hogy az a nagy malomkövet
vese rájuk a végzetet!
Fut az élet, fogy az idő
haza legyen vagy legelő,
ez a föld itt,Magyarország
pokol legyen, vagy mennyország?
|
