NAPLÓK: Isten keresése Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 14:32 Összes olvasás: 40582| 1. | [tulajdonos]: Miért? | 2007-09-06 09:56 | Amikor valami az orrunk előtt van, nem keressük. Sőt, rendszerint bosszúsan arrébb tesszük, ha a kezünk ügyébe akad. Éppen nem volt rá szükségünk.
Kisgyermekként a legtöbben természetesnek vesszük, hogy vannak szüleink (legfeljebb akkor fog el minket a rémület, amikor szembesülünk vele, hogy akadnak olyanok is, akiknek nincsenek szülei). Normálissá válik, hogy a szükségleteink ki vannak elégítve: ha megsebesülünk, aggódva kötözik át a sebünk, ha sírunk, magukhoz ölelnek.
Később elmúlik a törődés, vagy legalábbis alábbhagy, amint a lázadó korba lépünk, s megkérdőjelezzük felmenőink bölcsességét, szeretetét.
Miért mondom el mindezt?
Mi, akik a világban élünk, ugyanígy természetesnek vesszük, hogy a szükségleteink ki vannak elégítve. Megszoktuk, hogy ha megfeszítjük a rekeszizmainkat, akkor levegő áramlik a tüdőnkbe. Természetes, hogy a föld megtermi gyümölcsét, nem éhezünk. Szívünk újra és újra dobban, de el is várjuk, hogy az öklömnyi szerv hibátlanul teljesítse feladatát.
És közben sokan a lázadó korban vagyunk, megkérdőjelezzük Isten szeretetét és bölcsességét.
Miért?
Erre a kérdésre fogom Naplómban keresni a választ.
Hogyan illik ez egy irodalmi portál profiljába?
2Mózes 28.3a
„Beszélj minden hozzáértő emberrel, akinek művészi képességet adtam…”
Hiszem, hogy a tehetségeimet Istentől kaptam, és hiszek abban is, hogy szeretné, ha ezeket az Ő örömére (minden ember örömére?) használnám.
Efezus. 4.29
„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.”
Milyen a jó vers? A jó próza? Talán a fenti néhány sor definiálja. A művészet akkor értékes, ha jó a szükséges építésre és áldást hoz a „hallgatóságára”.
Az alábbi idézet nem kelt túl jó benyomást, ha azonban figyelmesen olvassuk, láthatjuk a paradox módon benne foglalt reménységet is:
Jakab 3.4-10
„Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja.
Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.”
„Nem kellene ennek így lennie”. Vagyis: lehet változni, változtatni.
Isten keresése. Erre vállalkozom, harcba kezdek a nyelvem ellen, rákényszerítem az akaratomat, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják, s így végül elérjem Isten célját. Ha egyetértesz, tarts velem…
De ha nem, nos… ez is csak egy Napló a sok közül. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
