NAPLÓK: Ijjas Tamás Legutóbbi olvasó: 2024-12-04 09:44 Összes olvasás: 25907| 4. | [tulajdonos]: Válasz Kibicznek | 2003-03-19 13:59 | | Ivararány:3:1 a férfiak javára. Szín:3:1 a majdnem teljesen cirmosak javára (fehér foltokkal tarkítva); + egy fehér alapon fekete és cirmos foltokkal tarkított. (Szerencsétlen anyamacskánkban úgy tűnik van még bent min. egy. Még ma is vajúdik. A további eseményekről majd a Telesport holnapi adásában informáljuk a kedves szurkolókat.) | |
| 3. | [tulajdonos]: TAAVIRAT | 2003-03-18 15:53 | | MEGSZUELETTEK A MACSKAKOELYKOEK STOP BOLDOG VAGYOK STOP NEEGYEN VANNAK STOP APA LETTEM STOP | |
| 2. | [tulajdonos]: Csevegés Csocsoszánnal | 2003-03-14 17:59 | Valamelyik nap chateltem. (Néha szoktam. Már csak poénból is.) És kivel hozott össze a sors? Magával M. Butterfly-jal, alias Csocsoszánnal. (Legalábbis a nickje ezt mutatta.)
De mért is írom ezt le? És mért pont ide? Annyira szimpatikus volt a lány? Egyáltalán lány volt-e? Az internet világa, ha úgy tetszik (pók)hálója, semmit nem tesz bizonyossá. Itt sem. Ebben a naplóban sem, ha ez egyátalán napló, nem pedig valami exhibicionista kiáltvány. Vagy még rosszabb: ÖNVILÁGÁMÍTÁS!!!
Talán csak azért járom körül ezt a témát, mert itt a neten értettem meg, hogy a gondolatok meg vannak az emberek nélkül is. Nem kell hozzá arc, vagy összerakható személyiség, hogy a gondolatok célba jussanak (hozzám). Nem volt szükségem a nickname mögött rejtöző személyre, csak magára a nevére, a szavaira koncentráltam. Ez szinte vallásos kommunikáció. Mert ez hitkérdés. Hiszek-e egy névnek? Hiszek-e a név alatt futó gondolatoknak?
Meg még valami, kevésbbé különbözik az a valaki tőlem, akinek nem ismerem az arcát, vagy pedig egyáltalán nincs is arca. Akár én is lehetnék. Lehet, hogy Csocsoszánként magammal monologizáltam.
HŰŰ AZ ANNNNNNNNNYÁT!!! Lehet, hogy az internetet a zen-buddhisták találták fel? (Különben azok is japánok, mint a Pillangókisasszony.) | |
| 1. | [tulajdonos]: Macskák | 2003-02-28 17:04 | Tegnap temettük az egyik macskánkat - autó ütötte el; alig múlt kilenc hónapos, a másik kölyköket vár, akik olyan négy-öt napon belül világra jöhetnek. Az élet kegyetlen matematikus, egy életért négyet-ötöt ad cserébe. (Ez közhely volt, de a pusztulással szemben csak közhelyeim vannak.)
Lassan szoktatom magam a vesztéshez, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy a halálnak több (ál)arca van, mint az életnek. Sok emberrel, sok állattal lettem kevesebb, s eddig minden halál lemeztelenített - egy-egy maszkot tépett le az arcomról. Tudom, akik olvassák ezt a feljegyzést, nem ismerték a macskámat, nem akarok ezért itt megemlékezést írni róla. Egyáltalán nem akarok emlékezni. Az emlékezés - nem-létezés. Arról is el akarok felejtkezni, hogy egy életért cserébe négy-öt vár rám. Mert nem tudhatom valójában, mi vár rám. Csak várok... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
