NAPLÓK: I-DOM-ÁR Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 02:36 Összes olvasás: 4166| 3. | [tulajdonos]: IDOMÁR 2 | 2012-08-30 22:01 | Névtelen Szatír (aki öncélú élvezetet akar kicsikarni mások verseinek kicsúfolásából) jobban tette volna, ha nem a Dokk-on nyitja meg a "malacperselyét". (Mindmáig kevesen kíváncsiak a tartalmára.) Muszáj volt belekötnie Stillerbe. Élvezetét lelte a "Stilleritás" pellengérre állításában. Idézzük indoklását:
"Krisztánál nem a trágár szavak támadása áll fent, egyszerűen csak attribútumként használtam, és domborítottam ki őket. Sokkal inkább az elkeseredett szerelem, a letargia, és a világ kirekesztő kuszasága volt az, amit megpróbáltam kifigurázni."
Hogyan?! A költő életérzését kifigurázni? Mondjuk József Attilánál, hogy "már egy hete a mamára gondol" ahelyett, hogy a papára gondolna?
Hihetetlen!
Tehát nem is a verset támadja, hanem a véres felületet a költő lelkén. Igazi baromfiudvari szadizmussal.
Csak nem tudja – noha teszi.
Ezért kéne idomárként közbelépni, ha érne annyit a dolog. Vagyis épp aqz ellenkezője igaz, amit színre lépésemről ír:
"viszont öncélúan jártattad a szádat. Szerintem itt nem nyerhet az ember katedrát, uhogy felesleges a muszájnál sokkal intelligensebb hangot megütni, mert az a fülnek bántó, arisztokratikusan okoskodó lesz."
Nos: idomári működésem valójában közérdek. Szavaim pedig nem "túl intelligensek" mindössze prosztó a szövegkörnyezet: "”élénken élsz bennem, mint fecskefos a pólón" stb. Erről azonban nem én tehetek.
Érhető Stiller reakciója:
"Mivel ennyi vihart kavartam a verseimmel, többé nem teszek közzé egyet sem. Nem szeretném, hogy vitaalapok legyenek."
Igaza van. Bár remélhetőleg meggondolja magát.
A DOKK versműhely valójában. A legfrissebb, gyakran még kísérleti stádiumban leledző versvalónkat hozzuk ide, szakértői – mivelhogy társköltői – nem pedig olvasói fórumra. Ennek hirdette meg a DOKK magát. Aki mélyen tépi fel magát, annak itt tapinttat jár és paraván a civil gonoszkodás ellen. Mint a szinészbüfében a szinészeknek, ahol a civilek sohasem dominálnak (ha egyáltalán beengedik őket). Az öltöző más, oda minden színész beengedi azt a "civiljét" akit akar. De csak akkor, amikor a színésztársa nem cserél parókát éppen.
Névtelen Szatír úgy másszta meg a "Stilleritást" mint csiga az őszibarackot. Nyálcsíkot húzott rajta.
EZ A JELENSÉG BENNE A VISSZATETSZŐ.
S utána még fölényeskedik is. Szinte ő dominál, ahelyett hogy ő élne meg fájdalmas felhozni és megírni valót illetve azt írná meg, s nem a fájdalmas megélő fájdalmát karikírozó "trágárdiát." Így lesz a rossz paródia egy zsebszadista önarcképe, hiába mentegetőzik:
Kedves Kriszta!
Sajnálom, hogy vitaalapra adtam okot(mert szerintem, ha vitázni való dolog volt valami, az nem a Te verseiddel kapcsolatban merült fel), nem így szerettem volna, egyszerű paródiát próbáltam csinálni. Sajnálom, hogy rosszul sült el! Ha a versek közlését itt miattam hagynád abba, engem felkoncolnának! Úgyhogy, kérlek ne tedd! Inkább megígérem, nem nyúlok többet a verseidhez!
Eddig sem nyúltál a verseihez! Csak nyúlkáltál feléjük, mint a mint a vásári gyerek a magasban lógó perecekért.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
