Hetedíziglen: Eredmény

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-10-29 14:43 Összes olvasás: 412356

Korábbi hozzászólások:

7261.	[tulajdonos]: Eredmény	[tulajdonos]: Játék	2024-05-29 17:32
Kedves Játékosok! Akik versenyeztek, azok mind leszavaztak már, így hozom a végeredményt. A fordulót Moha nyerte, gratulálok! Pontszámok: Moha: 1,5 Simf: 1,5 Fran: 1 Szilasi Kati: 0,5 ÖNE: 0,5 1. Szilasi K. Szavazta: Simf 0,5 Fölfelé Felhőrongyokba bújt a hegy, vad vihar készül, pusztító. Mégis-mégiscsak menni kell! Elmarad mellőlem a tó, a völgyben a ház, a menedék, az örökké nyüzsgő emberek, s hogy mindig egyformán kék az ég... Korlátot, törvényt már nem ismerek, kőtáblám összetört valahol. Idelenn maradni nem lehet, odafenn a mindenség átkarol. 2. Francesco de Orellana Szavazta: Edit 0,5, Simf 0,5 hátrafelé nézegetve... átkarol mintha ismerne pedig én már nem ismerem a mindenség egy kis szoba nyüzsgő aggyal ide-oda egyformán érzem mindennap a kőtábla rég nem alap a vihar még mindig tombol sarokban egy rongy dorombol 3. Simf Szavazta: Moha 0,5, Szilasi Kati, Mindenség és főnix Ha majd a mindent elsöprő vihar véget ér, s a sok nyüzsgő metropolisz és az utolsó kőtábla is egyformán porrá lett, Gaia kicsinosítja magát, rongyos, véráztatta ruháját levedli, s átkarolva magát, új szeretőt igéz. 4. Moha Szavazta: Fran, Edit 0,5, Nyüzsgő hangyák a kőtáblák szegélyén, lombrongyolásban edzett szél követ, egyforma mindenség csendben, s viharban, átkarol, széttöret. 5. Ötvös Németh Edit Szavazta: Moha 0,5, vihar előtt kőtáblába vésett törvények kísérnek egy lélekharang megkondul büntetnek a beidegződések a mindenség gyökere kifordul ázott rongy a bősz vihar sátra egyformán hull az évek levele rúgdalják a kóbor cipők a sárba kérges lett a világ tenyere nyüzsgő hangyák araszolnak sorban bizonytalan kar mi tétován átkarol nem ízlik a savanyú uborka remeg a lábam elinduláskor Extrák 1. Francesco de Orellana élet len ez csak egy rongyos ponty és egy pontyos labda a viharból egy korty kivisz a szabadba mind egyformán nyüzsgő akár egy kőtábla a mindenség pezsgő átkarol a lába 2. Szilasi K. Megdicsérte: Moha, Mit bánom én... Mit bánom én, hogyha rongyember a híre, egyformán be-betér templomba, kricsmibe. Sötét, borzas haját vadul hátraveti, veri a zongorát, lelke dallal teli. Kőtáblája törött, régen földhöz vágta: 'Magam ura vagyok, senki rabszolgája.' Mindenféle rimák átgázoltak rajta, hajnaltájt a vihar hazafelé hajtja. De mikor átkarol, velem a mindenség, Nyüzsögni kezd bennem bujaság és szentség. Emlékeztetőül a szavak rongy, vihar, átkarol, mindenség, egyformán, kőtábla, nyüzsgő A szavak eredete pedig: Ady Endre: Az én menyasszonyom Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: »Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.« Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon rám és óvjon átkarolva. Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget. Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet. Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom. Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, Holtig kacagnók a nyüzsgő világot. Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt, egymást istenítve. Meghalnánk, mondván: »Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.« A forrásra ketten leltek rá, Szilasi Kati és Moha, mindkettejüknek jár a pirospont! Köszönet a résztvevőknek, sikeres új fordulót! Simf

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!