NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-07-13 18:50 Összes olvasás: 377435Olvasói hozzászólások nélkül| 6730. | Mórotz Krisztina: végleges pályamű | 2023-09-18 14:19 |
EROSZ TÁNCA
varázsló koromban öt platánfát ültettem erőt adókat. magritte pipájának láttad az egyik ágát szeretet ahogy a görög mondja filia képzelet ezer éve ismerlek már
söpörd félre a földet a lábad alól idd a komló teádat bódító
hallgasd a mesém gomolygó ködökről poros esőt mosó szeretkezésekről
vizes testünk erdő illatáról az avarról ahol nem jövünk zavarba
fekete szempilláid alá kék színű fényeket varázsolok amikor-
-rádfordultam akkor láttam -
- a szakadt farmer foltozott emlékét-
be nem fejezett mondatok levegőben maradt madártej habok fehérek puhák mazsolák
kuncogó tyndall felhők hosszúlábú hajnalok eső áztatta értő válaszok ajkakkal sebzett barázdák
felhők tejutak táncosok minden millió évben egyszer fordulnak meg egymás körül valami lassú valcer zenéjére
és a rácsodálkozó nézi teremtményét a káoszt pörgeti egymásnak hajtja csillagködeit a tejutat
ami én és az andromédát mi te mégis ismeretlen pogány tejutak pislákolására vágysz élettelen kő a föld nem hiszed kék pillájú hogy a tér tágul neked tágul barlangok égnek
egymásba fordulásunk ismeretlen csillagködök tánca gaia sebei istenek vizei -- egy fa egy virág a fű a nap az este mi éjszakába fordul ekkor mesélj a plejádokról szeress nem baj ha a kávé kihűl
egymásban forduló létezésünk ízlelgesd
átható ahogy nézel nem hittelek magaménak
- a kő és a meztelen lélek- fényben ébred
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
