NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-03-19 18:46 Összes olvasás: 456691Olvasói hozzászólások nélkül| 6125. | Edit: vers | 2023-01-03 16:10 |
Ötvös Németh Edit
Atyaég, hogy írhatnék ehhez foghatót?
Tudom, hogy sehogy, ez benne a buktató.
Csillámló kagyló a homokfövenyen,
a kő alatt hálót sző egy pók.
Rohamot kap a rettegés,
a hang tenyerembe szorított kóc.
Ahogy ülök a lovon fordítva
szalad velem a világ,
roppant dörejjel esem a porba,
felettem az éj, élelmet kereső
vijjogó sirály.
Balga vagyok és részeg,
megint túl sok lett a kevés,
fröccsöt kértem, de szóda helyett
rumot öntött bele egy ismeretlen kéz.
Nincs itt semmiféle tenger,
csak a sáros pocsolyában állva ázik be cipőm.
Sarka elnyeklik, cipész sincsen már,
kihalt akár az északi fény csak derengés
egy felhőkarcolóorgonán.
Vacsorám szegény, csak néhány
levél alatt szárított langyos halszelet,
krumplit kéne szereznem hozzá ,
vagy legalább egy maréknyi kerek rizsszemet.
Üregben alszom, takaróm, párnám a lég,
vesztembe gurulok ki reggel,
kellene testemre egy fék.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
