NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 15:15 Összes olvasás: 399368Olvasói hozzászólások nélkül| 3862. | Berényi Klára: vers | 2021-04-14 18:34 |
Hőviharos reggel
Drága Tapintat!
Lelke kalács annak kibe téged az Isteneink
jócska marokkal szórtak,
s nem pipetányi adaggal,
mint sok, kellemetlen szócséplóbe,
akik feszt,
szemtelenül tolakodva,
az únalom állott, szürkevizébe lökik prédájukat.
Most Te segítsél!
Hadd legyek érdekes,
és lényegre törő!
Mert az üres fecsegés édes,
csokinál is erősebb cuki csábítása!
Ezért halogattam eleddig
hogy belevágjak,
egy in medias ressel.
A hősnőnk, hóviharos, hűs reggelen ébredt.
Ekkor történt a dolog, mire méltán büszke e nő.
Ritka adottság, hogyha
kevélység nélkül,
öntelitettség nélkül,
és szégyentelenül
büszke egy asszony.
Ritka bizony!
Több a fehér holló Zemplén vad ormai közt,
mint a lelkibizsergés nélküli nő.
Mert a köveknél is idősebb,
hollóknál is fülsértőbb
szégyen lakozik mélyen a nőben.
Most ez a szégyen felmagasult,
krúg, szárnya kitárva. Határ.
Éjszinü és sűrű.
Belefullad a szó.
Már nem kell a Tapintat rózsás ujja az ajkon,
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
