| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |

| Új maradandokkok |  |

| FRISS FÓRUMOK |  |

| FRISS NAPLÓK |  |

| VERSKERESő |  |

| SZERZőKERESő |  |

| FÓRUMKERESő |  |

|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 15:23 Összes olvasás: 399374Olvasói hozzászólások nélkül3857. | Simf: Játék | [tulajdonos]: szavak | 2021-04-12 00:02 | Téli mese
Egyszerű havazásnak indult, ami errefelé, télen, legkevésbé sem szokatlan jelenség. Apró kellemetlenség, ahogy a góbé mondaná. Ám hamarosan elfedte a kerteket, az utakat, az egész határt, és a falu magára maradt. Aztán a hóvihar kezdte befújni a házakat is, már alig-alig lehetett kijutni a tornácokról. A kutakban befagyott a víz, ha valakinek mosdani támadott kedve, hát havat kellett olvasztani a lavórban. Harmadnapra, mintha a Hargita összes medvéje egyszerre kapott volna kedvet némi dézsmálásra, először csak a Hosszú utca végén álló portákat szerencséltették, de aztán teljesen elszemtelenedtek, és már a templom előtt is grasszáltak sötétedés után. Hiába, nagy volt a csábítás, kevés olyan ház akadt eleinte a faluban, ahol ne lett volna az ólakban disznyó meg jércike. Az idő múlásával aztán egyre több helyen üresedtek meg az ólak. A hetedik nap éjjelén Ábel bátya fura zajokat hallott a nagykapu felől. Cudar egy idő volt, fútt a szél, de mégse nyughatott az öreg, meg köllött néznie, ki zabrál odakünn. A zábénak dőlve egy vereshajú aprócska leánkát talált, úgy nézte, csontkemény, nincs már benne élet. Rohant hát gyorsan a vajákosasszonyhoz, vitte a porontyot, hátha még tehető valami. Emese néne, mintha csak tudta volna, szükség van rá, már felöltözve állt az ajtóban. Gyorsan, gyorsan, melegítsünk libazsírt a kondérban, és már rakta is a tűzet. Mikor már ugráltak a buborékok a felszínén, elkezdte fúni, hűteni, kavarni. No, most tegyük bele szegény purdét! És láss csodát, fertályóra se tellett bele, a leánka egyszer csak kinyitotta a szömét. Onnantól fogva, hogy Mariska megérkezett, merthogy ez volt a böcsületes neve, csuda dolgok estek a faluban. Elsőre is, a hó úgy elolvadt a Hosszú utca két vége között, mintha sosem is lett volna. Mikor meg a vad hegyi mócok akarták lerohanni a falut némi elemózsiáért, még el sem kiálthatta magát Ábel bátya, hogy kaszára emberek, mert hirtelen ezüstösen csillogó vitézek lovagoltak le a csillagos égrűl, s úgy ellátták a bitang tolvajok baját, hogy írmagjuk se maradott. Adottsága van, súgtak össze Mariska háta mögött az emberek, és örültek, hogy hozzájuk küldte a Jóisten. Igazábúl a legnagyobb csoda az volt, mikor a leánka felment a falu megetti Kishegyre, a tetején toppantott hármat a bal lábával, és az egész hegyecske hirtelen arannyá változott. Akkor aztán nyaka köré kanyarította a falu szegénységét, és elvitte magával, azóta se látta senki. Aki nem hiszi, járjon utána.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|