NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2025-09-17 01:52 Összes olvasás: 44421| 47. | [tulajdonos]: ezen még el kell gondolkodnom | 2016-04-08 17:07 |
A madár és a kagyló
Ahányszor csak kimondok bizonyos szavakat,
például anya, te, forrás, tisztaság,
különös képeket látok.
Ma például egy tengeri madarat láttam,
ahogy kimondtam azt a szót, Isten.
Egy madarat, csőrében egy zárt kagylóval,
mely egész életében az alkalmas sziklát keresi,
amihez odacsaphatja a zsákmányt.
Közben az elzárt, édes húsról álmodik.
Az összes szirt alkalmatlannak bizonyul,
de a madár elszántságát ez még inkább fokozza.
Mintha parányi értelme felfoghatná mit jelent: örökké.
Csak köröz, köröz, és néha kiejti csőréből a kagylót.
A kagyló soha nem nyílik meg.
Madarak verődnek össze, és megbűvölten nézik társukat.
A ledobott kagyló mint egy ereklye fekszik lábaik előtt.
Ha képesek lennének a csodálatra, csodálnák társukat.
De így megvetik.
A tenger, a látóhatár és az idő a madár birtokában van,
lassan mégis leengedi szárnyait. Nem repül fel többé,
nem eszik, nem iszik, csak fekszik a kagylója mellett.
Senki nem tudja, mi történt.
A madár először szomjan pusztul, aztán zörgősre szárad
egy megfejthetetlen titok mellett. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
