NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2026-04-27 19:53 Összes olvasás: 47352| 15. | [tulajdonos]: elegem van | 2016-03-18 22:30 |
A tárgyaké vagyok. Leporolok, átfestek,
vigyázok. Időt szentelek. Sokat. Mindet.
Megszámolok, számon tartok.
Megütöm magam bennük.
A tárgyak fájdalmat okoznak.
Ha vannak. Ha nincsenek.
Felzabálnak minden szabad teret.
A tárgyakért fizetek. A tárgyakért megdolgozom.
A tárgyakért lemondok.
A tárgyak a helyembe lépnek.
Tárgyakkal beszélnek helyettem.
A tárgyak beszélnek helyettem.
A tárgyak a képmásaink.
Tárgyaink képmásai vagyunk.
De ha mindennek vége
- legalább is ezt rebesgetik-,
lesz egy óriási tűz,
amiben minden elég majd.
Mi pedig ott állunk majd tárgyak nélkül,
mezítelenül, szégyenkezve,
akörül a rituális máglya körül,
visszahullva valami ősi egyszerűségbe.
Akkor kénytelenek leszünk egymásra nézni,
és szólni egymáshoz azon a tűzzel tisztított nyelven.
A kegyelmek kegyelme lesz, ha az ismeretlen arcokban,
abban a gigászi tolongásban megtaláljuk egymást,
és az artikulálatlan dünnyögésből megértjük: szeretlek. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
