NAPLÓK: KUTYAMELEG Legutóbbi olvasó: 2025-04-03 09:06 Összes olvasás: 8709| 23. | [tulajdonos]: A taxis | 2017-05-10 11:59 | A könyvtárból kivesz két művet William Burroughs-tól. Az egyik, A Narkós című a szerző önéletrajza, pontosabban drogkarrierjének naturális leírása. A másik, a Meztelen ebéd rémlátomásainak gyűjteménye. Szó van benne arról is, hogy a kábítószerek megnyitják az értelmet egy másik világ felé. A mexikói őslakosok egy kaktusz levét hallucinogén gombákat használnak önmaguk megvilágosítására. Mások marihuánát szívnak a szertartások előtt, állításuk szerint így kapcsolatba lépnek őseik szellemével. Általa egy új dimenzióba lépnek, és ahogy Csáth Géza fogalmaz, ötezer évet élnek egy nap alatt. Ám mindennek megvan a böjtje: a narkós fizikailag és szellemileg is leépül, és pokoli szenvedések közepette élő halottá, félállattá válik. Burroughs műveiben nyüzsögnek a meghatározhatatlan, undorító, gennytől csöpögő korcsok. Mindez szöget üt Márk fejébe. Magdi narkós. Mi van, ha az ő látomásaiba került? Miért nem az hallucinál, aki magába döfi az anyagot? Talán mert én jobban szeretem őt, mint ő önmagát – gondolja - Ez kész őrület! – üti a saját fejét – Ezt nem vehetem komolyan! Abban a házban a fotók… Valaki megtréfált. A számok… Véletlen egybeesés. A kutya… Hazajött utánam, csak nem vettem észre, sokáig kimaradtam, észre se vettem, úgy elmúlt az idő. De hogy lehet egyszerre két helyen? Miért ragaszkodnak annyira egymáshoz Magdival?
A válaszba belegörnyed, öklét véresre súrolja a szálkás padlón. Talán Magdi már nem is egészen ember… El kell pusztítani a kutyát, mert egyre mélyebbre rántja. Tőle is eltávolította. Az egyetlentől, aki kihúzhatja a mocsárból. Ha kihúzhatja valaki.
Felhívja barátnőjét.
- Halló – szól bele álmosan.
- Én vagyok az!
- Ilyenkor? Itt hagysz és még aludni se engedsz?
- Figyelj. Most azonnal oda kell mennem.
- Most?
- Most! Indulok!
Pizsamájára felkap egy dzsekit, és taxiba vágódik. Ugyanaz a sofőr, aki akkor, mikor a menhelyre ment. Pedig ez egész más kerület.
- Maga ilyenkor dolgozik? – kérdi a taxis.
- Nem. Miért?
- Mert minden éjjel ilyenkor ül be.
- Összetéveszt valakivel.
- Lehetetlenség. Pizsamában, nulla óra tizenegy perckor.
Márk a kocsi üvegébe fejel.
- Vigyázzon, be ne törje, drága mulatság! Szóval, minden éjjel pizsamapartira megy, vagy nincs ideje átöltözni se?
Márk szóhoz se jut. Meghúzza a férfi fülcimpáját, hogy igazi-e. Annak tűnik. Bár ki tudja, lehet-e az érzetet is hallucinálni, vagy hogy a kísértetek nem ölthetnek-e hús-vér alakot.
- Hagyjon békén.
- Elnézést, uram.
Fizet, kiszáll. Az utcában vaksötét, biztos szétverték a vandálok a lámpákat. De nem, megvannak, de mintha arrébb kerültek volna. Túl korán tette ki a taxis? Tényleg összetéveszthette valakivel. De hisz az elején mondta, hova kéri. Értetlenül áll. Semmi nem ismerős. A házak idegenek. Gőze sincs, hol lehet. Valami külterület, Isten háta mögötti rész. Nyers, vad erdőszag. Messzi ugatás. Bagolyhuhogás. Hatalmas, göcsörtös, szélben integető fák. Akár egy gagyi horror kelléktára. Földút, pontosabban bokáig érő sár. A távolban meglát egy kis fénypontot. Követi. Saccra úgy három-négy emeletes társasház. Pont olyan, mint az övék. Egy ablakában ég a villany. A főbejárathoz placcsog. Megnyom minden kapucsengőt, de egyik se szól. Pedig úgy tíz-húsz család lakhat itt. Bizonyára már alszanak. Szed egy marék követ, azzal dobálja a világító ablakot. Valaki, halvány sziluettje alapján egy nő kinéz, de vissza is megy. Bár beengednék! Legalább mondanák meg, hol van, hátha úgy már eltájékozódik. Vár, de nem jön senki. Újból hajigálja az ablakot. Betörik. Menekülne, de papucsa beleragad a sárba. Úgy küzd, mint akit a futóhomok nyelt el. Ám se a nőnek, se a zsaruknak nincs nyoma. A csaholás viszont egyre hangosabb, és egyre közelebbről szól. Rendőrkutyák? Már látja. Újfunlandi nagyságú eb – egyedül. A többit egyelőre nem tudja kivenni, akárhogy is hunyorít. Közelebb jön. Előbb érzi meg dögszagú leheletét, mint meglátná, hogy három feje van. A cirkuszi fenevad! Hát nem hologram volt! Megrázza csatakos bundáját. Márk is kap belőle. Közelít. A fiú óvatosan lehajol, felvesz egy fél tégla nagyságú bazaltdarabot. A középső fejre céloz. Mind a három más-más frekvencián morog. Hat gonosz, zöld szem. Három oroszlánszerű száj. Egyszerre támadnak. Márk minden erejét latba vetve vágja kupán a középső fejet. Kettéreped. Most mintha négy feje lenne a vadállatnak. Míg a sebesült összeszedi magát, újra felveszi a követ. Ezúttal a jobb oldali fejet roncsolja szét. Nagy levegőt vesz: már csak egy maradt. Ám a vértől síkos kő kicsúszik a kezéből. Fegyvertelen. A szörnyeteg elkapja meztelen lábát és annál fogva vonszolja az erdő felé. Végem van – törődik bele. Egyszer csak felcsillan a remény. Keze egy vaskos botra akad. Nem engedi el. Szembeszáll a mitológiai rémséggel. A botot szájába szúrja, és próbálja letolni a torkán. Ekkor valaki fejbe csapja hátulról. Magdi az.
- Hogy kerülsz te ide? - kérdezi zavarodottan.
- Mit csinálsz Bubival?
- Meg-megtámadott. Nézd, csupa vér vagyok.
- Betojsz egy kölyökkutyától? Szégyelld magad, nem vagy férfi!
- Három feje volt, kettőt lecsaptam, esküszöm…
- Többet nem mész cirkuszba!
- Eltévedtem, hogy találtál rám?
- Magad jöttél, te agyalágyult, ahogy minden este, zaklatsz itt engem!
- Nem, rossz helyen tett ki a taxi.
- Ott tett ki, ahol szokott! Ne játszd a hülyét!
- Nem értem, nem értem…Semmit nem értek! – ordítja Márk.
- Fürdés, vacsora, gyereknek ágyban a helye ilyenkor!
- Hogy megyünk haza?
- Itthon vagyunk, vagy neked más az otthon? Most lebuktál.
Körülnéz. A konyha közepén ül, kezében egy seprűnyéllel. Bubi Magdi lábainál remeg. Véres az orra.
Tusol, lefekszik. Külön szobában, nehogy bántsa Bubit, „akinek” hortyogása idáig hallatszik.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
