NAPLÓK: KUTYAMELEG Legutóbbi olvasó: 2025-04-03 09:06 Összes olvasás: 8711| 19. | [tulajdonos]: A jövőalbum | 2017-04-15 11:50 | Márk másnap egy Magdi próbaterméhez közeli gyros-osnál vállal munkát, hogy mindig szemmel tarthassa szerelmét. Mindig más férfiakkal-nőkkel karöltve sétál az utcán, lehetetlen egyikre vagy másikra gyanakodni, olyan gyakran váltakoznak. Néha még be is térnek hozzá uzsonnázni. Ilyenkor dupla adag csípős szószt nyom a kajájukra. Csak kollégák, de akkor is. Sose tudni.
Egy nap szép arcú, sovány kisfiú áll a gyorsétkezde pultjánál.
- Gyros pitában, vagy gyrostál, kapros vagy chilis szósszal? – kérdezi.
- Pitában, kapros. Sok hússal.
- Extra húsosat?
- Azt!
- Az drágább lesz.
- Nem baj.
Míg készül, a gyerek fütyörész.
- Kilencszáz kilencven.
A kisfiú átnyújtja a pénzt és már bele is harap a gyrosba.
- Ez finom!
- Egészségedre! – mosolyog Márk.
- Csókolom!- köszön el a fiúcska.
- Szia!
Mikor kilép észreveszi, hogy semmi nincs a markában. Megnézi, nem ejtette-e le a pénzt. Nem. Átvágott a csibész! – fut át az agyán, és már rohan is utána. Azt gondolja, fél perc alatt utoléri. Még látja az utcasarkon befordulni. Olyan fürge, hogy alig bírja követni. Útközben fellök pár embert, akik messziről káromkodnak utána. Elhagyják az ismerős helyeket, kietlen, több száz évesnek tűnő épületek közé érnek. A gyerek lassít, de mire elérné, továbbröppen. Majd megáll és kényelmesen falatozik. Márk majd kiköpi a tüdejét, nem szokott hozzá ennyi testmozgáshoz. Az utcakölyöknek ennyi meg se kottyan.
- Add vissza a pénzem!
- Mindjárt, bácsi, jöjjön velem.
- Én arra a nyomortanyára be nem teszem a lábam! Hogy rám uszítsd az egész bandádat?
- Nincs bandám. Jöjjön nyugodtan.
Ezer forint az ezer forint, és különben is, van nála bicska, baj esetére. A gyerek egy régi bérházhoz vezeti. Annak is az alagsorába. Nyálkás falak, penész, pókhálók. Ilyen helyen is élnek emberek? – szörnyülködik el.
- Ebbe a szobába! – hívja a gyerek.
Belép. Homály, cigifüst.
- Hát a pénzem? – fordul hátra, de már nincs itt senki.
- A szentségit a kis tetűnek! – dühöng, de ha már ott van, körülnéz.
Ahogy közelebb lép a falhoz, meggyullad egy gyertya. Majd még egy. Egy-egy képet világítanak meg.
- Hol vagy? Már azt hittem, megléptél.
Senki nem felel. Közelebb hajol az első képhez. Lehetetlen! Ő látható rajta néhány napos korában, a fürdőkádban, anyja karjaiban. Minden csecsemő egyforma! – nyugtatja magát. Az utána következőn keresztelő. A sarokban nagybátyja, mint keresztapa.
- Ki szórakozik velem? – kérdezi az üres falaktól.
A harmadik keretben copfos kislány hintázik. Ő. A negyediken ugyanaz a kislány pár évvel idősebben, piros Minnie egérjelmezben, szomorú arccal. Az ötödiken szemüveges kamaszlány focilabdával, fiús szerelésben. A hatodikon érettségi tablókép: elmélyült stréberfej. A hetediken vörös hajú cicababa egy férfi karjában. Hát igen, ilyen is volt. De honnan szedte valaki ezeket a fotókat? A nyolcadikon lányos arcú helyes fiú kalapban, nyakkendővel. Határozott, flegma. Ilyen most. Egy közös kép Magdival. De hisz ilyen nem is készült róluk! Photoshop! Ki ér rá ilyennel szöszölni? Miért? Tovább nézi. A következő keret üres. Az utolsón, a tizenegyediken temetés. A sírra Magdi neve van vésve.
- Neeem! - ordítja, az üres terem visszhangozza.
Ez csak valami gonosz tréfa lehet. Peti. Majd adok én neki! Ki más lehetett volna? A gyerek be volt szervezve. Legalább a moneyt adta volna vissza. Ekkor észreveszi, hogy a temetési kép sarkába bele van tűrve az ezres.
- Ez undorító, ocsmány – mondogatja magában a gyroszos felé menet.
Odaérve a céklavörös fejű főnököt találja az asztalra könyökölve.
- Ki van rúgva!- közli.
- Öcsém, ezt megkeserülöd! – dohog.
Felhívja Petit, aki az egészről semmit nem tud. Kénytelen hinni neki. Magdit inkább kihagyja a dologból, van elég baja. Épp azon bukott ki, hogy az elveszettnek hitt kulcsot a vécécsészében találja meg. Neheztel párjára. Ki másra is foghatná. Harmadik személy tudtával nem él velük. Csak a kutya.
A következőképpen került hozzájuk. Magdi szeretett volna egy kiskutyát. Kínai kopaszat. Ilyet nem egyszerű és nem olcsó mulatság szerezni, de Márk nem adta fel. Az állatvásáron csak szőröset talált. Bánatosan battyogott haza, mikor épp a házuk kapualjában meglátott egy reszkető kölyökkutyát. Nem csivava, hanem keverék, de szép foltos, kajla fülű, barátságos tekintetű. Olyan két-három hónapos lehet. Felvette és átnyújtotta kedvesének.
- Ó, de édes! – szorította a keblére – Honnan hoztad?
- Nem hoztam, jött. Itt találtam.
- Most már a miénk – puszilta orron a kicsit – Már nem fog éhezni, fázni! Nem lesz egyedül. És mi se.
A fiú szájában megkeseredik a nyál. Vele egyedül van?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
