NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2026-07-16 03:12 Összes olvasás: 50276| 47. | [tulajdonos]: francot | sticka: memoár | 2011-02-28 11:55 | memoár ez kedves sticka :-)
... és lehülyézel? no még ez is ... tetszik nekem :-)
Tudod, ezt neked írom, de mégsem neked írom ... :-p
Szeretnélek megnyugtatni, nem lesz élménybeszámoló. Csak az lesz, ami szóbakerül, és amit ki akarok írni magamból.
A Visegrádi Konferenciánkon úgy határoztunk, hogy a '83-as (?) Prágai Világbéke Találkozóra (vagy mire?) delegáljuk (meghívás nélkül) egyik vezetőnket, Ferkót. Ott ültek e Béketanácstól a "vendégeink" is. Megjegyeztem ugyan, csodálkoznék, ha őt beengednék oda, de a lelkesedés nagyobb volt.
Két nap múlva elvették az útlevelét ...
Hogy mégse szenvedjen Prága hiányt független békemozgalmi jelenlétben, nyolcan odautaztunk azon a hétvégén. (Mi fiúk, akkor már elég jól ismertük ezt a gyönyörű város, hétvégente gyakran ruccantunk át sörözni, a péntek éjszakai vonattal indulva, hétfő reggelivel érkezve.)
Első látogatásunk ekkor is a Flek-be vezetett, majd a Vencel téri salátabárba. A metró mozgólépcsőjén megláttunk egy fantasztikus hölgyet, a lányok kiabálva integettek neki, majd miután visszajelzett, megvár minket, ők utána rohantak ... mi pedig folytattuk megszokott utunkat, a Szent Tamás felé ...
Ruttkai Éva volt az, aki Magyarországot képviselte ezen az összejövetelen. Később a lányok a szigorúan őrzőtt tábor bejáratánál találkoztak az ország kedvencével, de nem sikerült bejutniuk. Valami botrányt is csaphattak, mert estefelé (már nem tudom melyik söröző előtt) három Varga Béla fékezett csikorogva. Minket, fiúket is begyűjtöttek. Elek tarkóra tett kézzel ballagott, amivel feldühíthette az egyébként békés rendőröket, mert kiabáltak valamit. Az a "hüje" erre leköpte az egyik szélvédőt, akkor meg emiatt akadtak ki. Mutogatták nekem, mutogattak Elekre ... erre én, mint hithű békemozgalmár egy laza mozdulattal letöröltem, és széttártam a kezemet ...
Ez így már sok lehetett nekik, és kisebb csoportosulás is kezdett kialakulni. Durván tuszkoltak be az autókba.
A szombat éjszakát bent töltöttük, és csak másnap engedtek el minket. Nagyon kedvesek voltak amiért még az állomásra is kivittek ...
A csapathoz, az indulás előtt egy aranyos kislány csapódott. Nem volt része a társaságunkna, de mi abszolút nyitottak voltunk. Ez a lány "véletlenül" lemaradt a vonatról. Éva hisztérikusan sírt emiatt. Úgy érezte felelős a kialakult helyzetért.
Szóval így ...
Barátom, nem volt rest, kilencvenvalahányban elballagott a történeti hivatalba és kikérte. Néhány száz oldal. Fogalmam sincs mit tudott meg belőle, nem akartam belenézni az övébe. De ő csak a békemozgalomban nyomult, a "de" távol esett tőle.
Gondolkoztam én is, hogy kikérem az enyémet, de mégsem tettem.
Nem akartam, hogy esetleg kiderüljön, ez a kislány "delegált" volt, vagy az úságíró csoportban esetleg az a szőkeség, akire minden fiú beindult ...
Igazából nem is érdekelt. Ki, mit, miért írogatott rólam vagy másról? Ki nem szarja le ... Én úgyis csak egy nevenincs kisegér voltam ...
Persze. Más idők voltak, és mi is mások voltunk ... de most itt vagyunk, ezt az életet kell élnünk, és minden pillanatban eldöntenünk, hogyan tovább ... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
