NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2026-03-02 10:07 Összes olvasás: 48013| 23. | [tulajdonos]: Beszélj hozzá! | 2011-02-13 20:36 | Talán ez a filmje tetszett legkevésbé, mégis ezzel gondoltam a legtöbbet.
Körci a Kútvölgyibe került. És kómába. Soha többé nem ébredt föl.
Már akkor is tudtam, bár nincs közöttünk, még itt van.
Látogatás ürügyén belopóztam hozzá, halkan, nesztelenül. Aludt, arcáról eltűntek a gondok. Az előző napi veszekedés a feleségemmel, az, hogy reménytelen volt cseperedő gyermekeim a "vaddisznók" után szaladni, hisz erő már nem volt annyi.
Megálltam tőle távolabb - talán, hogy ne ébresszem fel - és néztem. Sokáig. Hosszú percek teltek el, míg lábaim jelezték, közelebb mehetsz.
Egy szék az ágya mellett, rövid nyikorgás.
Hallotta, de nem nézett felém. Próbálta-e vajon kitalálni, ki lehetek?
Ismeritek a játékot. Odanyújtom a kezem, s te bekötött szemmel nevezz meg.
Odanyújtottam. Először érintéssel, aztán kisebb szorítással, utána simogatással, sok-sok simogatással.
Hogyan kezdjek hozzá?
Persze. Azt kell mondanom: Szia Körci, és utána puszi, mindkét oldalról - így szoktuk. És nekem kell kérdeznem előbb, pillanatokkal azután, hogy ajkam eltávolodott az arcától. De most nem kérdezhetek. Csak beszélhetek ... hozzá. Igen. Elnézést kell kérnem a tegnap estéért. Mostanában túl sokszor összekapunk Ágival, s te nem vagy mindig itt békíteni. De azóta minden rendben. Amúgy a gyerekek puszilnak és várnak, nem értik miért kellett ilyen gyorsan elutaznod.
Emlékszel, a Sportkórházban találkoztunk először, Ági leugrott egy kéményről Bécsben, és a térde ... annyira nyitott voltál felém, nem úgy, mint Gyurka, aki első miskolci látogatásomkor csak üzent a lányának, nem akar újabb "kandúrral" megismerkedni.
Nagyon szerettem nálad lenni, veled könnyű volt beszélgetnem, mert minden rezdülésed visszajelezte, érdekel, amit mondok. És ez kölcsönös volt. Piciny lakásodban az a rengeteg könyv ...
Nem tudom, mennyi ideig szorongattam Körci kezét, de csak ujjainkon keresztül tudtam átnyomni a gondolataimat, mert a szám nem engedelmeskedett.
Képtelen voltam megszólalni, ... és nagyon megijedtem. Megijedtem, hogy rájött, én vagyok itt.Itt vagyok, és azt se mondom fapapucs.
Elmenekültem.
Két puszi és nyúlcipő.
Sokat gondolok rá, és erre a rosszul sikerült búcsúzásra.
Ha most újra ott lennék ... nem tudom.
Mindannyian megtapasztaljuk az elmúlást, mindannyiunk gondolataiban ott van, időnként a felszínen. De nem igazán tudunk mit kezdeni vele. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
