NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2026-07-16 00:02 Összes olvasás: 50236| 22. | [tulajdonos]: "M" | 2011-02-12 21:24 | M bánatos és őszinte szemeihez hasonlót még nem láttam korábban.
A helyi családsegítő központ megalapítása volt a cél azon az összejövetelen, feleségem és M, mint szervezők, leendő alapítók én mint pártoló voltam jelen.
Másfél évnyi előkészítő munka után (egyebek mellett elkészítették a kisváros szociális térképét) az önkormányzat kiírta a pályázatot, ... és egy Budapestről érkező "profi" hamarosan munkához láthatott.
E kudarc után M, és nem kevésbé karizmatikus férje a barátaink lettek.
M hívott el bibliodrámára, megérteni és "életünkre adaptálni" a tékozló fiú történetét. Sokat beszélgettünk - értettük a másik nyelvét. Az egymásra találás kis híján szeretkezésbe torkollott ott, a Duna partján.
A következőn M férje volt a társam, amely az előzmények ellenére szintén felejthetetlen volt.
Mindkettőjükért odavoltam, nem érzékeltem a köztük folyó harcot. A "szabadságukért" küzdöttek. Egymással, holott egyik sem a másiktól vette el.
Nem tudom M válása visszavezethető-e egy vagy néhány megnevezhető (felmentést adó) okra, de én a mai napig nem értem miért volt szükséges. Abból a távolságból, ahol én álltam, azzal a szemmel, amellyel én láttam őket, inkább az "egymásnak teremtődés" ideáját testesítették meg.
Ervin abban az iskolában tanított, ahová M gyerekei jártak, és ahová az én két nagyobb lányom is. Nem tudom válóok volt-e, de ő telepedett a ki sem hűlt helyre. Írt, versei, novellái jelentek meg itt-ott, ... és vedelt ... nagyon sokat. Felesége néhány évvel azelőtt meghalt.
M és Ervin kapcsolatát nem lehetett felhőtlennek nevezni. Két autonóm személyiség többszöri újrakezdése, sohasem önmaguk teljes átadása.
M egyik este felhívott, Ervin ismét nagyon részeg, öngyilkossággal fenyegetőzik. Félti őt.
Ervinnel már találkoztam korábban. Nem tett rám különösebben mély benyomást, de nem volt kérdés, hogy mennem kell.
Ha meg akarunk ismerni valakit, azonosulnunk kell vele, vallottam, s nem maradtam el tőle aznap este és az elkövetkezendő napokban a kiürített borosüvegek terén. Sokat megtudtam róla, azt hittem közénk tartozik ...
Aztán Ervin kikezdett a feleségemmel is, ma sem tudom, meddig jutottak.
Néhány hét múlva eltűnt mindannyiunk életéből.
M évekig zavarodott volt. Jelenében nem csupán házassága kudarca, de a párkereséseié is. Szemeiből az a gyönyörű bánat, melyet annyira megszerettem, tűnni látszott.
Ám közben tette a dolgát. A helyi iskola igazgatója lett, verseket, drámákat írt. A sikerekkel tudott ugyan helyettesíteni ezt azt, de mégsem éreztem őt boldognak.
(Legnagyobb eredménye, - ezt még mindig így látom - pályára tudta állítani (fantasztikus) gyermekeit.)
Gábor, - M egyik próbálkozása - állást ajánlott nekem. Nem járt vele ugyan köztisztviselői státusz (e keret kimerült), de minden juttatás igen. A fizetésem is több lett volna havi húszassal. Néhány napig gondolkoztam, majd nemet mondtam.
Az a munkakör a szabadságomat vette volna el. A maradékot. Nem rohanhattam volna délutánonként oly könnyen haza a lányaimhoz, nem gondolkozhattam volna másban, nem lehettek volna plusz munkáim, nem lehetett volna semmilyen más jövőképem, csak az, amit akkor, ott a műholdak rajzolnak nekem. (Azt a húszast egyébként is, másfél nap alatt meg tudtam keresni.)
Hozzá kell tennem, a döntésemet még az is könnyítette, M a válaszom előtti napon szakított Gáborral.
Elszalasztottam ezt a lehetőséget ... és ez a feleségemben indított el irreverzibilissé váló folyamatot..
"Bosszúból" - amiért én nem teszek meg mindent a családért (mindazt, amit szerinte kellett volna tennem) - beiratkozott az ELTE-re, angol szakra. S bár én támogattam elhatározásában, sokat segítvén könnyebbé tettem, hogy befejezhesse a tanulmányokat, azt kellett éreznem, egyre kevésbé kezd családban gondolkodni. A mi családunkban.
M lassan kiritkult az életünkből. Barátok voltunk, de már nem napi gondjainkat osztottuk meg egymással.
Egy éve nem láttam őt.
Bár őszinte és bánatos szemei iránt érzett szerelmem azóta sem csillapult, azokkal már nem rám tekint. Kisodródtam a látószögéből.
A feleségem maradt ott.
(Én pedig M volt férjéhez készülök, és kisebbik fiával találkozni.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
