NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 20:23 Összes olvasás: 31288| 370. | [tulajdonos]: wykolejenia | 2021-03-01 13:19 |
Azt hittem, méhész vagy, jegyezte meg egy ismeretlen hozzászóló az egyik posztom alatt a közkedvelt társas oldalon. Bárcsak az lehetnék. Kaptárt telepíteni, atkákat irtani, mézet pergetni, propoliszt gyűjteni. Virágot ültetni ezrével. Zsályát, borágót, iringót, macskamentát, varjúhájat, rézvirágot, varádicslevelű mézontófüvet és levendulát. (Az utóbbit Lengyelországban – biztos forrásból tudom --hungarikumként tartják számon. Főleg méz formájában.) Lépre csalni a szelet. Megtenném bizisten’, hogy pályát módosítok! Kibillennék szíves-örömest a saját tengelyem körüli forgásból, leszoknék végleg a Nap körüli keringésről. Lehetnék pókász is. Szúnyogász. Vagy légyész. (A vendégeimnek kiírhatnám az ajtóra: Isten hozott, légy észnél!) Lehetnék tán még kígyász is. Ha nem rettegnék annyira minden szúró, maró, harapó, döfő mozdulattól.
Mint amikor két vonat egymásnak ütközik. Az egyik jobbra siklik, a másik balra. Pedig a sín ugyanaz. A váltóőr álmában kisgyerek, anyja széttárt karjába rohan a mezőn, majd hirtelen felnő, magasba emelt lábak közé igyekszik behatolni a fejével, mintha visszafúrni akarná magát egy nő szülőcsatornájába, már majdnem bent van, látszik odabentről a haja, amikor a kerekek sikolya felébreszti.
Ezt még tegnap éjszaka írtam. Ma már nem lesz többre időm.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
