NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 14:04 Összes olvasás: 35108323. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-04-13 20:44 |
Azt írtuk mindenre hogy törékeny (szilvási idők)
Hát, nem találtad az egyensúlyi pontot. Az élet, mint felleg-aprózódás. Egyedül kell menekülnöd, ahogy felnőttek elől tűéles gyerekszem. Miféle tömény versnek hittétek Kossuth utcaiak a meggy-édes szilvási időkben, a Bélkőre is fölírtátok angolul: törékeny. Az iskola összezavart. Idea, ideológia, mint kerítés terméskövei közül kipergő fuga. Egy szétmállott országba születtél. És hát nem is tud más lenni. Sok tanító megalkuvó, papok többsége képmutató. Múltfoglalók. Szellemi gettó, korán rászoktál a bizonytalanságra. Mintha megérkező betegségre döbbentél magadra, hogy romlatlan vagy. Mint mannára csaptak rád a manipulálók. S most, amikor bevártak a kételyek tudod minden megromlik. Minden elromlik. Romlatlannak lenni nem azt jelenti, hogy nem is romlasz meg. Egyedül kell menekülnöd. Tűéles látásod valami Snellen-táblán maradt, s ha magadhoz idomítod a halált, a poétaiságot, széttrancsírozott verssoraid ventilátor előtt, mint amikor megfigyelhető a felleg aprózódása. Bárhol léteznél, léteztél eddig, kiválaszthatóvá vált a feszültségmező. Kettérepesztett összefüggések, ezután sehol - felfogtad? - sehol nem találsz egyensúlypontot. Így indulj tovább, gyalogló madár, a rész nem az egészhez tartozik. Emlékezz Kiskapudnál anyád sorompóőr. Leereszti eléd a sorompót és te ott várakozol a sorompó mögött. Tervekkel. Sorompó mögött várakozók mindig terveznek. Átterveznek. Számít egyáltalán, hogy mikor érsz oda? Hova? A különbözés titkaihoz. Az alagútba. A belső misére. Gyerekkorba, a biztonságába.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!