NAPLÓK: Dylan Thomas Legutóbbi olvasó: 2024-10-28 07:37 Összes olvasás: 20993Olvasói hozzászólások nélkül| 12. | f. lászló: sorry | 2012-02-24 09:00 | | Bocsáss meg Tamás, valóban elragadtattam magam, nem kellett volna. Sértő elragadtatásom azonban nem csupán Dylan Thomas verseinek szeretetéből fakad, hanem abból is, hogy "ennél azért többet vártam" volna egy költőtől, ha már megszólal. Te pedig az vagy. Olyan, amilyen, nem az én dolgom megítélni. Ez a fitymálás azonban továbbra is érthetetlen számomra. Továbbra sem értem, miért fontos? Ha D.T. költészete valóban csak az és olyan volna, ahogy megpróbálod itt leírni, soha nem lett volna belőle nagyhatású költő, emblematikus alak generációk számára. Ennyire azért nem voltak hülyék azok a generációk (sem). | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 11. | Ve.A.: ??? | 2012-02-23 23:16 | Azt gondolom, hogy aki emiatt nem nézi a lottósorsolást, az nem lottózik.
Filip Tamás véleményével abszolúte egyet tudok érteni. Annak tudatában, hogy Filip Tamás egy KÖLTŐ. Véleményem szerint: úgy Istenigazából Költő.
Mindezek mellett szeretem Nagy László és Vas István költészetét is, nem kicsit, de jelen esetben nem ők viszik -számomra- a pálmát.
Egyébként pedig nem értem, hogy a vélemények nyilvánítása mióta vétek.
Sorry. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 10. | filip tamás: velsz i bárd | 2012-02-23 21:31 | Mindig azt éreztem, hogy a dokk nem a tekintélyről szól. Amikor ez nekem fájt, és én szót emeltem valaki érdekében, akkor ezt a "nyilvánvalóságot" az én képembe tolták. Amikor én nem tisztelem a tekintélyt, akkor azért kapom a pofont.
Egyszerre van és nincs sapka a fejemen.
Dylan Thomasnak Lyra Mundi sorozatban megjelent kötete régóta könyvtáram darabja, olvastam, mindössze nem szeretem. Nagy László, mondjuk kilencszer jobb költő.
A lottósorsoláson való részvétel nem írói működésem része. Ha csak ettől tartóztatod meg magad kedves F. László, akkor meg se sértődök, sőt becsüllek, hogy kiálltál valaki mellett, aki neked kedves. A személyeskedés pedig csak hitelesebbé teszi. | |
| 9. | [tulajdonos]: közbevetőleg | 2012-02-23 18:12 | Dylan Thomas (teljes nevén Dylan Marlais Thomas) walesi költőnek (1914-1953) ez az egyik legközismertebb verse (a másik az És nem vesz rajtuk erőt a halál címen olvasható magyarul).
E napló célja csupán annyi volt, hogy a Do not go gentle into that good night kezdetű villanella különféle magyar változatait összegyűjtse.
Ezúton kérjük, hogy aki tud még más verziókról, írja be, küldje be!
Már az eddigiek alapján elmondható, a "gúzsba kötve táncolás" mint műfordítói feladat, ezúttal is teljesült. A villanella igen feszes versforma, a szótagszámok tekintetében az angol nyelv is meglehetősen szűk. Mindez egyfelől arra csábítja a magyarítókat, hogy lazítsanak a formai kötöttségeken (Vas István, Erdődi Gábor), másfelől arra, hogy - a formát megtartva - tartalmi engedményeket tegyenek a jó magyar vers érdekében (weinberger, Szokolay Z.). Nagy László pedig veretes Nagy László-verset gyúrt a feladatból.
Örök vita, hogy ha mindenhez egyszerre nem lehet hű a műfordító, akkor mihez legyen inkább: tartalomhoz, formához, hangulathoz, érzéshez? Mindennek ára van. Minden nyereség az egyik oldalon: engedményekre kényszerít a másikon.
A műhelymunkát - a dokkurak szíves beleegyezésével - folytatnánk. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | weinberger: Minusz egy | 2012-02-23 17:23 | Ne lépj a csönd honába jámboran
Ne lépj a csönd honába jámboran!
Ha éltes is vagy, mért törődsz bele?
Lázadj, dühöngj, ha érzed: vége van.
Tudja a bölcs: az élet elsuhan,
és bár a Tant nem őrzi senki se,
nem lép a csönd honába jámboran.
Mint zöld öbölben hullám, épp olyan
mind, aki jó: bár foszlik élete,
lázad, dühöng, ha érzi: vége van.
Ki vadul élt és gyötrő bűne van,
bár tudja jól: a sírba száll vele,
nem lép a csönd honába jámboran.
A komor tudja, hogy világtalan
szemben is gyúlhat üstökös heve;
lázad, dühöng, ha érzi: vége van.
S Apám, ki állsz az ormon társtalan,
áldást vagy átkot szórj fiadra le!
Ne lépj a csönd honába jámboran;
lázadj, dühöngj, ha érzed: vége van. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | f. lászló: miért? | 2012-02-23 08:33 | | Miért érdekes ez a vélemény, kedves Tamás? Miért olyan fontos ideírni egy költő verse fölé? Egy olyan költő verse fölé, aki már akkor világhírű volt, amikor te az oviban mondókát tanultál, és akinek a neve örökre fönnmarad...(és a ziccert most ki is hagyom). Nem bocsájtok meg. Soha többé, egyetlen lottósorsolásban sem nézlek meg! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6. | Filip Tamás: jaj | 2012-02-22 17:41 | | A jóisten bocsássa meg nekem, amit írok, meg mindenki, aki szereti ezt a fajta költészetet. Számomra elviselhetetlenül maníros, lényegében visszaélés minden előzetes feltevéssel és tapasztalati ténnyel, ami bennem a költészetre vonatkozik. Ha vers ilyen, akkor soha egyetlen verset nem akarok többé olvasni. Feltupírozott, felstilizált szóömlés, ami angolul úgy-ahogy elviselhető, magyarul alig. Amúgy Zoltáné a legjobb, de ezt csak becsületből teszem hozzá. | |
| 5. | [tulajdonos]: Erdődi Gábor | 2012-02-20 10:35 | Ne lépj szelíden át ama éj küszöbén.
Öregkor fény-hullta tüzeljen el. –
Tombolj, dühöngj, ha hull és hal a fény.
Bár a bölcs belátja: törvény az éj –
mert szava nem csiholt szikrát: sosem
léphet át szelíden ama éj küszöbén.
Ki jó vagy, végső partnál lét örömén
ujjongsz: kis tetted táncolt e szigeten –
Tombolj, dühöngj, ha hull és hal a fény.
Te vad, ki Napot ragadt üstökén
s rádalolva eszmélt: gyászt énekel,
Ne lépj szelíden át ama éj küszöbén.
Te komor, ki halálban fényt lát vak szemén:
Vak szem meteor-fényt gyújthat hirtelen –
Tombolj, dühöngj, ha hull és hal a fény.
S te atyám, a gyász ama bús Hegyén
Átkozz vagy áldj vad könnyel – kérlelem:
Ne lépj szelíden át ama éj küszöbén.
Tombolj, dühöngj, ha hull és hal a fény.
(Erdődi Gábor fordítása) | |
| 4. | [tulajdonos]: Szokolay Zoltán | 2012-02-20 10:05 | Ne csöndbe fagyva érd meg éjszakád,
Szikrázzon, izzon élted alkonya,
Toporzékolj, ha húnyna már a láng.
A bölcs belát sötétséget, halált,
S kinek sosem volt tűzvillám szava,
Nem csöndbe fagyva ér meg éjszakát.
A jó ember, kit hullámzás dobált,
Elveszve sír, zöld öble rég oda,
S toporzékol, ha húnyna már a láng.
A vad merész, ki vétket késve bánt,
A Napért nyúlt, s nem érte el soha,
Nem csöndbe fagyva ér meg éjszakát.
A búskomor, ki vak volt, s újra lát,
Mint meteor, ég szeme sugara,
Toporzékol, ha húnyna már a láng.
Te is, apám, ki most a szirten állsz,
Átkozva, áldva sírj engem tova.
Ne csöndbe fagyva érd meg éjszakád,
Toporzékolj, ha húnyna már a láng.
(Szokolay Zoltán fordítása) | |
| 3. | [tulajdonos]: Vas István | 2012-02-20 09:59 | Ne ballagj csöndben amaz éjszakába,
lobogj, öregkor, a jó szürkületben:
tombolj, dühöngj, ha jő a fény halála.
A bölcs, mert villám nem pattan szavára,
5s bár a homályt végül megérti rendben,
nem ballag csöndben amaz éjszakába.
A jó, ha már több hullám nem dobálja,
a zöld öbölt siratja s elveszetten
tombol, dühöng, ha jő a fény halála.
A szertelen, ki a napot cibálta
röptében, s most tettétől visszaretten,
nem ballag csöndben amaz éjszakába.
A zord, ki vaksin haldokolva látja:
meteorláng vidulhat vak szemekben,
tombol, dühöng, ha jő a fény halála.
S apám, te, a bús magaslaton állva,
vad könnyek közt átkozz vagy áldj meg engem.
Ne ballagj csöndben amaz éjszakába.
Tombolj, dühöngj, ha jő a fény halála.
(Vas István fordítása)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
