NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2026-05-06 07:24 Összes olvasás: 183457| 1016. | [tulajdonos]: libával álmodtam | 2022-02-09 01:58 |
Azt hiszem, aki bele-beleolvas a naplómba, annak nem titok, hogy nem vagyok képzett irodalmár.
Ha valaki most fanyalodna először arra, hogy keszekusza soraimba mélyedjen, annak én árulom el, hogy irodalmat utoljára 70-ben tanultam, és az utóbbi fél évszázad alatt csak felejtettem.
A fentiekből következik, hogy véleményem egy versről korántsem tekinthető igazán szakmainak, kérem, hogy akik értekezéseik során szívesen idézgetik a maguknál okosabbak véleményeit, az enyémmel ne tegyék, nagyon beégetnék magukat
Nos, ilyen bevezető után mondom, olvastam Egry Artúr álom című versét.
Nagyon tetszik! Nagyon jó olvasni, fülbemászó, a ritmus, a rímek, gyönyörű képek, szerintem két-három olvasás után kívülről el tudnám mondani.
Egy kis kitérő.
Nem vagyok hívő. Amiről tudok, háromszor voltam templomban, előszőr akkor, amikor egyéves koromban szüleim tudta és beleegyezése nélkül nagynéném és a férje elvittek megkeresztelni, aztán voltam az Ayasofyában, harmadszor meg a veresegyházi Szentlélek templomban Ella István orgonahangversenyén.
Lehet, hogy ez magyarázza, miért nem tudok értelmezni az egyébként gyönyörű és magával ragadó versből egy sort, illetve annak egy részét:
„… több lúd csapat itt a vizen,”
Fiatalabb koromban haverjaimmal mi is számtalanszor csapattunk, szó se róla, nem mindig volt annak jó vége…
De ez a fél sor felkotort emlékeim mélyéről néhány sort:
Egy kis kíváncsi kacsa,
egy este nem ment haza,
elvitte őt egy kis liba a hangliba – nem folytatom.
Lehet, hogy hibásan közelítek a témára? Lehet, hogy „lúdcsapat”-ról van szó?
Teljesen tanácstalan vagyok. Mégis gyakrabban kellene templomba járnom? Úgy gondolom, vénségemre ez már kimarad.
Azt viszont nem hiszem, hogy ott arra tanítanának bárkit is, hogy firtassa mások világnézetét, és tegye mindezt számonkérő hangsúllyal.
Lehet, hogy ezt az egészet nem kellett volna leírnom, de nincs kedvem moderálni magam. Nagyon sokszol olvasok itt, egy közösnek remélt térben olyat, ami engem bánt, ingerel. Miért pont én legyek az, aki tekintettel van másokra?
Írhattam volna a költő üzenőfalára is, de úgy vettem észre, nagyon megválogatja, hogy mit hozzon nyilvánosságra és mit nem, így maradtam a naplómnál. Ezt meg vagy olvassa, vagy nem.
Mindegy, én megírtam.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
