NAPLÓK: Graffiti Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 11:26 Összes olvasás: 27654| 42. | [tulajdonos]: fáradtság | 2017-12-07 09:03 | Köszönöm Bea! Le kell jönnöm a madárrá lett versről, mert napok óta ez kínoz. Nem is tudod elképzelni azt, hogy mennyire bánt az, hogy egy másikat kellett írnom. Arról van arról, hogy én ezt már túl sokat bántottam, és nyúltam hozzá, legelőször november 30-án. Akkor éjjel kettőig javítottam. A többit nem tudom, de sok volt, és ennél csak azt kellett volna mondanom, hogy nem javítom, hogy ez a kis vers túl sok volt. Éjjelente nem aludtam rendesen, hiszen mondtam is
valakinek, hogy éjjel nem alszom emiatt. Bántott, hogy ez egyre kevesebb lett, és már csak a szvít tartja össze. Három hibát találtak, a szelesen szót, a pörgött szót, és a kötény után más sor kellett volna, mert az kilóg. itt márk tévedett, a szelesen sokkal jobb, mit a gyorsan, mert mama szeles volt, de nem gyors. A másik a pörgött hiánya lett, tudom, hogy a ritmikája jobb mint a fogotté, ráadásul szebb szó is. Ilyen piszlicsáré dolgokon aggódtam, meg azon, hogy nekem kell egy mankó, mert a sorrendet is problémáim vannak. Éjjelente nem aludtam, nem tudtam a hajóst megírni, nem tudtam a hosszú verset kiráznia kisujjamból. Végignéztem, neked is ajánlom azt, hogy nézd végig a lapomat hány mandragórát látsz? összvisz ötöt, és mind az öt nagyon hosszú, nézd meg hány Linkósat látsz nézd meg hány Joplinom van és sorolhatám a többit. Most jött ki rajtam egy pokoli fáradtság a tehetetlenségem érzése , az, hogy rövid, és hogy nem játszhatok benne. Minden éjjel fenn voltam a madaras versemnél, ennek már egy hete. Kb egy órakor feküdtem le, holott Czé segített. Kimerültem, kifáradtam, haragudta magamra. Emlékszel a Bukowski versre? Ott nem néztem semmit csak ahogy kijött belőlem, úgy írtam le. És nem figyeltem az előző sorra. Ha hosszút írok, akkor azt boldogan teszem, de tényleg, ha rövidet, azzal kínlódok. Akkor nem találom a szavakat. Még egy batár hosszú versemnél sem maradtam fenn éjjal. Most már nem érzem, hogy enyém lenne a vers.
Efáradtam egy kicsi versben, mert már nem írtam boldogan, már csak nyűg volt. Közben voltak témáim, amiket le kellett volna írnom, gyűjtöttem hozzáaz anyagot mert megígértem valakinek, hogy a kalózos kész lesz. A kalózosból nem lett semmi, ahogy a hosszú másik versből sem.
Itt már nem arról volt szó, hogy múlik, vagy marad, hanem, hogy kávékon éltem éjjel.
Ráadásul ez nem olyan már mint a hóillatú, amiből csak egyet kellett írnom, hálistennek. te én még nem fáradtam ki ennyire versben. Most megyek bocsánatot kérni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
