NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-07-19 06:07 Összes olvasás: 143893| 1902. | [tulajdonos]: Nagy László 257. | 2025-07-18 23:38 |
Schéner Mihály festő-, szobrász- és kalapgyűjtőművésznek
.
Négykalapos önarckép volt,
úgy ismertem meg, de rég volt.
Műve nagy már, ilyen okból
Bábelt hordhat kalapokból.
Tiszteli önt alpes, pampa,
préri, bakonybéli makkfa –
soha nagydíj, semmi tömjén,
csak a kalap feje tömbjén.
Helyesbítek, mert egy lapban
láttam nemrég nem kalapban:
zsokésapkát, pirost, picit,
visel, sarkal tölgyfapipit.
Sejtem én, hogy mi a titka,
miért kalap, süveg, sipka
eme csuda-elme-fejre –
Nem azért, hogy megemelje
akárkiknek, akik jönnek,
jönnek s nem köszönnek önnek.
Fejfedője: kabalája,
rontás ellen bú alája.
Seregelhet a sok prosztó,
védi önt a plüss, a posztó,
s mordályt akik önre sütnek,
mutat fügét a süsüknek.
S tükröt mutat: itt a töksi
szalmacséplő és a többi,
mert falára Törvénytábla
függesztve van forma-álma.
Síkba vésve forma-gondja,
hogy milyen a szöcske combja
s milyen formák, milyen hálók
tipi-tupik és halápok.
S druszája Mihályka angyal
őrzi önt piros fakarddal
én meg verssel, s ami ritka:
itt vagyok meghumorítva.
Önnel vagyok én valóban
ládahasú szép falóban,
fölkuncogunk, a nemjóját,
bevesszük mi játszva Tróját!
Figurával, ezerszázzal,
bevonulunk szivárvánnyal,
ott cikázunk mint a csík-hal
babaszerető kocsikkal.
.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
