NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-07-19 06:16 Összes olvasás: 143897| 1899. | [tulajdonos]: Nagy László 255. | 2025-07-16 00:47 | Álombeli telefon, harangszóval
.
Halló, itt a kalapos nő beszél,
vagyis: a kalap is meg a nő is,
civakodtunk ma önért, bocsánat,
döntsön: a kalapot csípte a szeme,
vagy a nőt, vagy az egész tüneményt?
Bocsánat, most éppen harangoznak,
hallgassa csak, reng meg döng a torony,
és az a bronz hogy bong, milyen boldog
vagyok: a harangot közvetítem!
Hajam gyökétől végig a lábam
ujjáig a gyönyör borzong bennem,
mintha belőlem szólna a harang
elöntve távolt, a harangszóban
keresi a lélek a másik lelket,
én megtaláltam, én rátaláltam,
diadal szól a harangszóban,
bánat is, hogy egyszer elveszítem.
Jaj, ha bolondot mondok, bocsánat.
Ez a kalapocska a búbomon,
ez volt a födelünk, másunk semmi,
de építkezem érc-logikával,
s liftem a fohász is, mennyei kék.
Dögletes hús a tehetetlenség,
a nyüvek menyországa, bocsánat.
Bolond kis kalap ez, de csak szóljon,
vehetek nagyobbat is, akkorám lesz
akár a harang vagy malomkerék,
hűsölhet és kávézhat alatta,
dúdolhat, s ha erő kell, adok én,
fejéből ujjam kiveszi a kínt
oroszlánzsírnál jobban, csak szóljon,
megölöm a sárkányt, a hétfejűt,
mert nem a sárkány, de saját kezünk,
kezecskénk, amitől meghalhatunk,
vad buborékok, de ha szeretünk,
húzatlanul a koszorús harang
szól majd értem és érted, bocsánat.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
