NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-07-19 06:07 Összes olvasás: 143894| 1898. | [tulajdonos]: Nagy László 254. | 2025-07-14 22:48 | Mária jövendő Boldogasszonynak
.
Nagy szél meg nagy fény, nagy madarak ezüstlenek,
ideges a víz, a Dunát kiütik ezüst sebek,
idegesen Mária csönget, de senki belül:
káromkodik a kis nő, hideg a lépcső, de leül –
Képzelem, átkot is mennyit fejemre ontott,
míg a térdén tasakban ríttak a vers-porontyok.
De hát hol voltam én? Biztos, a forgó havakban,
a nagy szélben, fényben ezüstlő nagy madarakban.
Maga pedig a lépcsőn irkálgatott, vagy sírt csak,
s nem jelentem meg én, hogy ajtót a versnek nyissak.
Nem lelt soha otthon, de tudtam, címemre járt,
jelt ejtett be a résen: kis kést, kis citerát,
csigatészta-pedrőt, kicsit, s könyvet, de mi mást,
mint kisregényt, cifrát, Mikszáthtól A kis primást.
Kőfejtőmben a sziklák miután elcsigáztak:
játszom, kis levest főzök, tésztásat, kis csigásat.
Kis szalonna kell, kenyér, s katonát kis kés emel,
kis muzsika jön, kis könyv, s kisdedként alszom el.
Ami kicsi, az nem bánt – értem az intézeti
árvalányt, ki apró vackait becézgeti.
Hála, hála, hogy kaptam piciben ennyi jót,
majd bearanyozom érte, akár a diót.
Álmodok aranyfüstöt, azt hordja, nem a rongyot,
versek fölött a karján ajnároz pötty porontyot,
látogatóba úgy jön – ellátom aranyszárnnyal,
mellére aranyfüstöt ragasztok babanyállal.
Esküszöm, itthon leszek, s nem a kőben, havakban,
s nem a szélben, a fényben síró nagy madarakban.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
