F. M. Dosztojevszkij és az Ördög . Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics Pétervárott megáll, mögötte senki sincs, Csak egyvalaki, s mert sejti, hogy ki,
Hátra se nézve szól Fjodor Mihajlovics: „Szólj ördög, mi dolgod velem? Röviden szót keríts, Aztán iszkiri! Nem állhatlak ki!”
„Még ifjú író ön, Fjodor Mihajlovics!” Szól egy hang a hát mögül: „jövője drága kincs, S a cár ellen itt összeesküszik?
Vészes e társaság, amelynek tagja lett, Párizst képzel ide Pétervár helyett, Mind csupa gőg, összeesküvők!
Már holnap reggel ön láncban lesz bizony, És lakni fogja majd, megjósolhatom, Nyolc éven át Szibériát!”
„Hohó – nevet föl erre fel Fjodor Mihajlovics –, Írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs, Lássuk tehát Szibériát!”
„Még ifjú író ön – szól az ördög ott –, Jobb hát, ha folytatom még a jóslatot, Mert lesz egy fanyar, fura kanyar.
Mert jó, mondjuk szenved ott, Fjodor Mihajlovics, És midőn visszatér, sok akadálya nincs, A nagy könyveket írhatja meg (De most figyeljen, bátyuska), Ám e nagy művekben káromolja majd Régenvolt társait, kikkel most összetart S a cár ellen itt összeesküszik.
És Párizs fertő lesz az új eszméivel, A mért helyett csak a hogyant keresi majd, mivel Érdekesek az emberek!
Így jut el emberhez az intézmény helyett.” Szólt a hang és nevetett ott a hát megett: „Hihihihij, Dosztojevszkij!”
Így maradt végül ott Fjodor Mihajlovics, Rázva zúgó fejét, gondolata sincs, „Hogy itt mi lesz, ki érti ezt? Hogy itt mi lesz, ki érti ezt? Gondolat helyett gondolatmenet? Ki érti ezt? Hogy itt mi lesz…” . . .
.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
