Télikabát . Rajtam maradt télikabát, forró lettél, nagy, lomha takaró. Kigombollak, télikabát, vitorlázzunk szélben, mint a hajó. Nyomj a földhöz, télikabát, el ne szálljak, érzem a hajlamot. Mit szólsz hozzá, télikabát, megértük az új tavaszot.
A fák mind túlöltöztek, lányok mind levetkőztek, autók meg összetörik maguk. A szél meg fúj, az őrült, télen mi énbelém gyűlt, a szél most szétfújja, árasztja szanaszét. Lányok meg szét az utcán, járnak mint Isten ujján, záródik fényesen a marok. A szél csak fúj, az őrült, és aki túl elszédült, a szél most szétfújja a városban szanaszét. Én talpig télikabátban, nagy, nehéz boldogságban, a lányok meg túlvetkőzték maguk.
Rajtam maradt télikabát, még nem tudtam reggel, hogy ilyen ez. Kigombollak, télikabát, szélben csapdoss, nagy lomhán ijedezz. Túlvetkőztek, télikabát, túlvetkőztek, érzik a hajlamot. Na mit szólsz hozzá, télikabát, megértük az új tavaszot.
A szél meg rá az őrült, könnyű az új cipőjük, vékony a rájuk tapadt ruha. Ringnak az Isten ujján, szóról szóra megtanulnám, sorra a lábuk, a combjuk, a fenekük. Ez évben harisnyájuk, feketén feszül rájuk, és átlátszik, átlátszik, átlátszik az egész. A bőrön vékony pántok, húzódnak: ostor, átok, és minden átlátszik, átlátszik remekül. A szél meg fúj, az őrült, és jár a túlvetkőzült, üdvözült, levetkőzött, a széltől jól legyőzött, kivetkőzött tömeg.
Rajtam maradt télikabát, mit is mondjak, élünk, és fúj a szél. Kigombollak, télikabát, nem gyilkolt meg hát minket ez a tél. Nem gyilkolt meg, télikabát, pedig akart, és mégse sikerült. Mit szólsz hozzá, télikabát, gyilkos tél volt, lám, mégsem sikerült. Mit szólsz hozzá, télikabát, még ennek a télnek sem sikerült. . . .
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
