Bátai Tibor: Baka István 70.

NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 00:59 Összes olvasás: 149572

Korábbi hozzászólások:

1407.	[tulajdonos]: Baka István 70.	2024-02-14 13:57
Mozart-mambo . 1964 karácsonya előtt elkértem a gimnáziumból egy Mambo magnót, – nagy kincs volt, de arra hivatkoztam, hogy barátommal (ő ma színházi rendező Zalában) az április negyediki ünnepi műsort mondjuk rá, – ám a célom az volt, hogy Mozart „nagy" g-moll szimfóniáját vegyem fel rá a rádióból (persze, középhullámról – URH nem volt még); így hát a mikrofont a Népszuper hangszórójához tettem, s hogy a ház zajai ne zavarják, letakartam pokróccal a magnót s a rádiót. A felvételt még így is zörejek – bár éteriek – kísérték: orosz hírek, arab müezzin gajdolása; mégis az első GÉ-MOLL volt, melyet birtokolhattam, mint egy könyvet, mint egy leánymosolyt a nagyszünetből, mint azt az izzadt kézfogást… Elég is ennyi kamaszkorom (tizenhat éves múltam) ártatlan-fülleteg titkaiból! Mozart, igen, s leginkább mollban írott művei, azok feleltek meg ekkor ízlésemnek – a Buddha-súlyú bálvány: Beethoven lottyadt körte lett, amint a Mozart-Rekviemet és a d-moll zongoraversenyt és, pesze, a g-moll szimfóniát megismerhettem – bár a varázs félóra, – elhangzott, s az éter elnyelte újra… Magnóról s lemez- játszóról nem is álmodhattam én (ezért van mostan három is – ha egy elromlik, zene nélkül ne maradjak fél percre sem)… S ím: hatvannégy telén, dobkályhás, kis szobámban, fel s alá- járkálva hallgathattam éjjel és nappal az édes ajkú elmúlás zenéjét, a parókás-parfümös haláltánc-menüettet, a dacos don- giovannis „No! no!”-dobbantásokat s a nő- s halálszagú, de végleg a semmibe hulló ifjúság panasz- szavát, – mit érthettem belőle akkor, s mit éreznek ma jobban? Szinte semmit… A magnószalag többször elszakadt, rosszul fűztem be vagy csak elnyüvődött a használattól – nem tudom; hiába ragasztgattam, – végül a tiszti klubból (ott színpadoztunk) loptam másikat, míg falazott barátom, – erre mondtuk rá azt a műsort: Váczi, Garai és Györe Imre ünnepi, hazug verssorait (mi hittünk mindegyikben), s nem őriztem meg azt az összeszabdalt – ragasztott, hígító-hullámosított szalagot, amely több volt, mint az első ölelkezés, mi elvakít s kilobban, – viszony volt – folyton ismételhető szeretkezések biztonsága, mintha nem is a szűz Pamínával, magával az Éj Királynőjével éltem volna egy hétig, fülledt ágyasházban, és azért maradtam élve iszonyú-szép ölelkezéseink után is, mert a Párkák szalagja elszakadt a Mambón. (1991)

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!