NAPLÓK: Barabás Legutóbbi olvasó: 2024-05-16 07:02 Összes olvasás: 38259| 181. | [tulajdonos]: voltam... | 2004-05-19 15:43 | fehérváron, nem volt semmi különös, kicsit féltem tőle, h mi lesz, h lesz, de nem találkoztam egyetlen emberrel sem, akinek a véleménye számított volna vmi minimális mértékben akár, pedig azért lennének ilyen emberek, csak nem futottam velük össze. senki nem kérdezte, hol voltam az elmúlt két hónapban, talán jobb is így. utána du. szoc előadás, klassz volt, érdekes, onnan FP-vel járkáltunk a városban dolgok után, láttam szép férfiakat, és passzívan vonzódtam FP-hez, aki, mivel csak passzívan - ebből nem vett észre semmit. piszkált azzal a nem is tudom, honnan fakadó velem kapcsolatos előítéletével, h az összes barát-barátom dugipajtás, és nincsenek normális kapcsolataim, holott amióta beleszerettem, tkp. jóformán teljesen szexmentes életet élek, az elején még vele egy ideig persze volt néhány igen kellemes élményben részem, de azóta, h vele nem, igazából pár elvétett próbálkozáson kívül semmi. egyáltalán, a szexuálitásnak minden formája kiveszett az életemből. az egyetlen, ami megmaradt, az emlékezés és a passzív ábrándozás. FP-vel való szexuális és egyéb életemre való emlékezés, és ezen remek s kevésbé remek élményekről való ábrándozás. néha azzal ütöm el bent a munkahelyen a két telefonhívás közötti pár percet, h megpróbálom felidézni egy-egy szeretkezésünket a lehető legrészletesebben. ma azon kaptam magam, h egy meg nem történt szeretkezés elemeit rakosgattam össze. mindig attól félek, amikor megcsörren a telefon, és igen hirtelen egy egész más világba kell visszazökkennem, h elszólom magam vhogy. de szerencsére eddig nem volt ilyen... amióta találkoztam FP-vel, és aztán szakítottunk, már nem vágyom senki másra. amióta nem vágyom senki másra, közvetlenebb vagyok másokkal. méghozzá úgy vagyok közvetlenebb, h nem lépek túl egy bizonyos határt, vhol a túlzott intimitás és a nemiség mindennapos jelenléte, mindenkivel kapcsolatos aktív vagy félaktív jelenléte esett ki az életemből, így aztán úgy vagyok közetlen, ahogy az ember más emberekkel normális esetben közvetlen tud lenni. nincs az az éles határ idegenek és szexpartner ismerősök között. tkp. elég hasznos csak egyvkire vágyni, akit viszont semmiképp sem kaphatok meg.
a meg nem történt aktus "felidézése" után azon tépelődtem, vajon lenne-e rá még túl nagy megalázkodás és megaláztatás nélküli mód, h a meg nem történt aktus megtörténtté váljon. és elkezdtem egyesszám második személyben fejben monologizálni a szerelem nélküli szexről. sosem gondolkodtam ezen a kérdésen, h lehet-e szex szerelem nélkül, mert számomra sosem volt kérdés: persze, h lehet, sőt! de tkp. arra a kérdésre, h miért ilyen egyértelmű, h hogyne, sosem kerestem a választ. hát most ideje (most, h már nem kell, sőt, undorom a gondolattól is...): ha van egy olyan barát-barátom, akit mint embert szeretek, és ő is mint embert, szeret engem, és még fizikai vonzalom is van közöttünk - és mondjuk nem, vagy nem nagyon vagyunk totál szerelmesek vki másba - és én örömet akarok neki okozni, ő pedig örömet akar nekem okozni, miért is ne? az egy csodálatos dolog. azért nem szabad csinálni, h az ember saját magának szerezzen örömet. mást erre használni nem szabad. de a másnak való örömszerzés vágya a legszebb vágy a világon. én már csak FP-nek akarok örömet szerezni. de neki nagyon. úristen, ma már olyan dolgokat megtennék, amiket amíg együtt voltunk, soha! gyakorlatilag azthiszem, nem tudna tőlem most olyat kérni, amit ne tennék meg. mondjuk tegnap felvetette, h vessem be ismeretségi körömet, és szerezzek neki bélyeget, de az más. szexuális dolgokat illetően nem tud olyat kérni, amit ne tennék meg. a bélyeg az más.
elhívta az egyik évfolyamtársát moziba. az illető lánnyal való közelebbi megismerkedésükben (pl. bemutatkozás, néha nem árt, ha az ember fel akar szedni vkit) kicsit segítettem, az eu csatlakozás napi partyn. ott volt a lány én meg odahívtam FP-t. meg picit beszélgettünk, aztán én már nem annyira, csak ők. állati féltékeny vagyok, de ez is egy olyan passzív féltés, vagy inkább reményvesztés, azthiszem, nem engedem, h kijöjjön rajtam, mint vmi furcsa lappangó betegség... szeretném, ha FP boldog lenne. és hogyha ezzel a lánnyal lesz az, legyen. nem örülök, kurvára nem, de, FP szavaival élve, nem akarom villódzó tekintettel figyelni bimbódzó szerelmüket. vagy vmi ilyesmi. FP akkor beszélt ilyeneket, amikor ági, a volt barátnője elhívta valami antropológusbuliba, ahol a barátja is ott volt. FP nem ment el. én viszont nem akarok durcásan itthon ülni, és FP-re gondolni (nem mintha FP ezt csinálná ágival kapcsolatban a találkozás helyett, de én ezt tenném) és gyűlölni és szeretni egyszerre, rágódni és nem csinálni semmit, de azt a nap 24 órájában. inkább találkzunk, szívunk, sakkozunk, remélem vmikor legalábbis, beszélgetünk, idővel talán tudok majd vele vitatkozni is, tegnap legalább már ki mertem nyitni a szám, igaz, kellett hozzá némi zöld meg szesz, de nem sok; meg ott volt az egyik régi barátja is, ez vhogy kicsit másfajta helyzetet teremtett, talán még jobbat is, vhogy az intimitás lehetőségének a látszatát is elvette tőlem egy pillanatra, és ez a pillanat elég volt ahhoz, h kicsit világosabban lássak, kicsit ritkuljon ez a lila köd, ami nem azért lila, mert hülye vagyok, lehetne rózsaszín is, elvégre ez a szerelem, egy egyoldalú és fájdalmas szerelem köde, de nem, ez lila, mert mintha behúztak volna egyet, érzem a lila karikákat is a szemem körül, ezért lila. a fájdalom miatt. és amiatt, mert ez a fájdalom mintha kívülről jönne, nem belülről, holott bőven lehet, hogy kivetítem. kivetítem FP-re, aki jóval kevesebet és jóval nyersebbet (mégis tudományosan cizelláltabb kivitelezésben!) ad, mint amit én szeretnék. de amit én szeretnék, azt nem lehet. ahhoz FP orra elé kéne rózsaszín köd. az meg nem nő magától, illetve pont hogy magától nő, illetve van, vagy nincs, és akkor nincs mit tenni. úgy döntöttem, egy ideig szerelmes maradok FP-be, megtanulhatnám, milyen szex nélkül élni és nem is vágyni rá, meg milyenek a normális, nyers testiség nélküli emberi kapcsolatok. istenem, mennyire vágyom FP-vel egy kis nyers testiségre... de csak vele. tegnapeste fáztam, úgyhogy nálam van most egy oldschool melegítőfölsője, FP-illata van. ennyi testiség jut, és nem több. most úgy érzem, lefekszem a következő pasival, aki kikezd velem. vagy akivel lehetőségem lesz nekem kikezdeni. atyám, ez így nem működik. FP-n rágódom, kanos leszek. nekiállok inkább dolgozni a képemen, kiverem a fejemből ezt a köcsögöt pár órára, mert ha túl sokat gondolok rá hosszú ideig, folyamatosan, túlpörög a gépezet. túlhevül, igen, és ez a hőfok, a beállított funkcióban túl magas. nekem most más dolgom van, nem érek rá aktívan szerelmesnek lenni, passzívba át az egészet, háttérbe kerül, mint alapállapot kell, h szerelmes legyek, de nem lehet ez ennél több. csak épp annyira, h visszatartson dolgoktól, de ne annyira, h ne tudjon visszatartani más vagy ugyanazon dolgoktól. ha alapszinten szerelmes vagyok, és ez úgy stabilan van, és semmi több, nem fekszem le másokkal. sőt senkivel sem. ha túlságosan szerelmes vagyok, és ez aktív tevékenységet takar, a szerelmen való rágódást, onnantól kezdve jön a szexuálitás utáni legyőzheteten és aktív vágy, ami ha túllép egy bizonyos szintet, már nem tudom uralni, és lőttek a terveimnek, az önmegtartóztatásomnak, a minimális büszkeségemnek, és annak, h állítólag tudom, hol a határ. MÁRPEDIG ÉN TUDOM, HOL A HATÁR. Ezt FP mondta. úgyhogy ennek így is kell maradnia. azthiszem, ez az egy mondat adta vissza a büszkeségemet, és adott táptalajat annak, hogy ne alázzam meg magam túlságosan, h legyen belső tartásom. "kitartás! de kinek leszek én a kitartottja?" hát senkinek! ez a válasz, kéremszépen. nem leszek senki kitartottja, semmilyen értelemben, semmilyen formában. éljen az önállóság és a kvázi függetlenség, és a plátói szerelem, mely ugyan nem ad semmit, de mégis megakadályozza, h elvegyek saját magamtól, magamból vmit, és kidobjam a szemétbe, vagy odavessem (kvázi magamat) a mókusok közé!!! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
