NAPLÓK: Barabás Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 19:42 Összes olvasás: 38871| 140. | [tulajdonos]: no ez nem rettenetes:) | 2004-06-30 15:00 | rég írtam tkp. bármi érdemlegeset ide.
máshova (pl. az indymedia.hu-ra inkább)
lássuk csak:
1. magánélet:
lakom egy helyen, ahol jó, emberekkel, akikkel szintén. néha - valójában elég gyakran - találkozom FP-vel, beszélgetünk, nagyritkán, ha épp nem tud este már hazamenni, nálam alszik a blahán, de persze külön szobában, ápolom a lelkét, jobbanmondva hagyom hogy az orrom előtt ápolja a lelkét, nyalogassa a sebeit és rendezgesse az érzéseit. tbk. zs-val kapcsolatban, aki egyrészről egy megátalkodott boszorka, egy érdekes és szép lány, egy nagyon régi barátnőm és egyben egy rossz kurva, egy bosszantó játékos, aki nem hogy mások, de sztem a saját érzéseivel is játszik. és képtelen egyedül lenni, megállni támaszték nélkül a saját lábán. FP-vel összejöttek, elszerette G-től, aki szintén nagyon régi barátom és három évig járt a lánnyal, de már nem szerette, csak... na ez is egy érdekesen homályba burkolózott részlet a sztoriban... aztán a csaj kissé bizonytalan volt, G, a másik srác kissé agresszív, FP kicsit sebesült kívül-belül, erre a lány cseppett elhagyott lett, aztán addig mászott vissza az ablakon, miután az ajtón dobták ki (persze képletesen) hogy újra összejöttek, kitalálta, hogy ők (FP és a lány) hogy összeköltöznek három nap múlva, FP gondolkodott pár napig, amíg a lány epekedett vagy tudomisén, végül a lány ki lett dobva, ráadásul időközben visszakönyörögte magát az exéhez, G-hez, és most azt gondolja, hogy FP volt paraszt, és ő az áldozat. mindeközben én a háttérben meghúzódva figyeltem az eseményeket, mentettem FP-t a családi balhé elől, hogy ne legyen neki rossz, megírtam hétfőn egy felvételit és nem is lett olyan rossz, mint amitől tartottam, örülnék ha nem kellene pécsre járnom, mert jobb lenne pesten, de tkp. annyira pécs se lenne rossz, annak is megvannak a maga előnyei. bejelentkeztem csernushoz szeptember 2-ára, hogy beszélgessek vele és lealázzon, még mielőtt más alázna le. úgy érzem, sokáig egyedül leszek még - legalábbis párkapcsolatilag - de ha már így adódott, kihasználom ezt a "szabad-időt" és elkezdem kiépítgetni érdekektől és nemiségtől mentes baráti körömet és érdekektől nem független szakmai körömet:) ami még a magánélethez tartozhat: túlvagyok életem első sikeres maszturbációján, így húszévesen már ideje volt. már korábban is voltak abszolut eredménytelen próbálkozásaim, nem volt türelmem hozzá, meg egy csomó beidegződés, a másik test hiánya, miegymás, nem ment. de mostmár megy, és állati jó. egészen más érzés mint egy pasival! azthiszem, jobb is. vagy illetve másmilyen. nagy könnyebbséget jelent ez, és azóta egyre kevésbé tartom vonzónak FP-t. múltkor masszíroztam a hátát, és semmilyen érzést nem keltett bennem az egyébként kétségtelenül gyönyörű bőre. egyszerűen közönyös voltam. fura volt, de jó, örültem neki, hogy így van. már nem akarom visszaszerezni. önkielégítés közben még rá gondolok, de ennek inkább az lehet az oka, hogy már korábban is szokásom volt "agonizálni", azaz, főleg miután szakítottunk, sokat gondoltam vissza korábbi együttléteinkre, és az elmúlt bő félévben lényegében minden szexuális élményem FP-hez kötődik. ja és a család, megvannak, nem sok közöm van hozzájuk, kényelmes ez így.
2. szakmai élet
megvolt mindkét írásbeli, pécs és elte, előtte felmondtam a munkahelyen, mert nem adtak elég szabadnapot, de lehet, hogy a nyárra/nyártól visszamegyek dolgozni, kell a pénz. a felvételik egész jól sikerültek, a pécsi kb 80%-os meglesz, az elte kb 60-70, de azt mondták, hajlamosak max pontot adni. pécsre szinte biztos felvesznek, az eltére remélem, igen. elég sok tanárt ismerek, tudom mit akarok, szociológiába kérdezhetnek, az menni fog, törit szóbelin nem szoktak. holnap kiderülnek az eltés írásbeli eredmények. és nagyon sokan írtak szar írásbelit, azt mondták meg úgy is tűnt, sokan kimentek hamar stb. és a töri másoknak is nehéz volt. jó jel. befejeztem az egyméterszeregyméteres képet, estére meglesz, holnap viszem kasíroztatni. jövőhétre ott lesz készen a kezemben, ha minden igaz. remélem, nem lép fel semmilyen komplikáció. csak nem. nem akarok most ezzel foglalkozni egy ideig. a nyáron valszeg dolgozom majd és szakirodalmat olvasok rakásszámra. szeptemberben lesz díjkiosztás és nekikezdek a 30-50 oldalas tanulmány írásának. a pesti zsidónegyed állapotáról, műemlékvédelemről, miegymás. talán utazom is, lengyelországba, velencébe, prágába, bécsbe fotózni. lesz új fényképezőgépem, remélhetőleg laptopom is. ha mázlim van, a dokumentációs köponz megveszi a képem, remélhetőleg nem olcsón, és akkor egészen biztos a laptop. sokminden függ attól is, maradok-e pesten, vagy leköltözöm pécsre, koleszba. hétfőn szóbeli pécsett, pénteken pesten. az utolsó szóbeli nap. a nyáron valszeg tartom továbbra is a kapcsolatot FP-vel, ősztől nem biztos. pláne, ha megyek pécsre. kell egy kis levegőváltás, ami lehet egy új pesti egyetemi közeg, de lehet egy 240 km-es távolság is. majd kiderül, hogy s mint lesz. nemsokára biennálé, valszeg én is segítek a szervezésben. a nyáron mindezek mellett össze kéne raknom a leendő újság/folyóirat nulladik számát, hogy kilincselhessek vele támogatásért, demszkynél, KÖH-nál, civil szervezeteknél meg pályázatokon. sok pénzembe lesz ez a nyár. remélem, megéri. | |
| 139. | [tulajdonos]: gazdagvagyok | 2004-06-16 22:00 | | kaptam egymillió forintot, pusztán arra, amit egyébként is csinálnék!!!! | |
| 138. | [tulajdonos]: nincs szükség rám | 2004-06-12 11:12 | megmondtam nekik, amit akartam. szereti egymást, össze fognak házasodni, gyerekeik lesznek és boldogan élnek, amig meg nem halnak. és sem ez ellen, sem ezért nem tehetek semmit. jövőhéten elvileg találkoznom kéne FP-vel, zöld meg pénzügyben. 1. variáció: találkozunk, kapok zöldet, odaadok neki egy csomagot, h adja a lánynak (néhány fotó FP-ről, több hasznát veszi+a könyv, hantáról, T-ről, miegymásról; azt mondta, tud kiadót nekem) és megbeszélem vele, h jobb ha egy ideig egyáltalán nem találkozunk. FP nem lehetne boldog velem, én pedig nem lehetek boldog nélküle. patthelyzet. mármint számomra. hisz FP viszont boldog, valaki mással, aki szintén boldog vele. ez a része nem hogy nem igazán patthelyzet, gyakorlatilag idill. ha felvesznek az eltére, örülni fogok. nem leszek boldog, de legalább talán életképes. ha nem vesznek fel se az eltére se pécsre, nincs mit tenni. szerzek frontint, seperc alatt meglesz, 80 kis tablettácska. tökéletes. nem élhetek nélküle. a közelében sem bírok, de nélküle mégannyira se. miért fáj ennyire boldognak látni, amikor pont ezt akartam?! és nem is bánom, hogy épp vele, kedveltem ezt a lánytz, még ha voltak is nézeteltéréseink, és oltárira összeillenek. minden megvan benne, ami belőlem hiányzik. kiegyensúlyozott, basszus! kicsúszott a lábam alól a talaj. nem akarok önző lenni. se féltékeny. nem akarok lenni. (mert csak önző és féltékeny tudok lenni)
vmikor T ki volt borulva, és én azt mondtam akkor - nem neki, másnak - hogy ha 50 éves koráig ilyen nyomott és depis lesz, hát én nem kérek a társaságából. és komolyan gondoltam. nemrég mesélte Nagytesó, hogy amikor bent feküdtem a kórházban, és T elutazott egy hétre, megkérte őt, h látogasson meg, mert ő nem fog tudni. rossz ember vagyok. és még ezzel együtt is azt érzem, hogy nem kérek T társaságából, ha hosszútávon depresszióba zuhan. és azthiszem, FP társaságából se kérek, ha boldog nélkülem. pláne nem bírom elviselni a látványt, hogy együtt boldogok. szépek együtt. de nem tudom ezt így megemészteni. túl tömény ez így.
semmirekellő szélkakas idegbeteg | |
| 137. | [tulajdonos]: soapopera | 2004-06-11 17:52 | egy szappanoperába csöppentem:
FP elszerete egy régi barátjának a nőjét, ha mindenigaz. a lányról (és mellesleg a barátjáról, mmint az ő 3 éve tartó kapcsolatáról, aki FP régi barátja) kiderült, hogy az a lány, akivel én anno Hantácska mellett annyira nagyon jóban voltam. ez az egész annyira szövevényes és kusza. azthiszem akkor hagyhattam ott őket, azt a társaságot, amikor FP találkozott velük és kvázi integrálódott, vagy fogalmam sincs hogy került oda, mindegy is. elkerültük egymást. felesleges lenne azon filózni, mi lett volna, ha nem "hagyom el" hantát "t-ért" vagyishát nem cserélem le _azt_ a hazugságot _erre_ az őszinteségre. most megyek és ghymes koncerten találkozom velük: FP-vel, a lánnyal és egyéb rég nem látott közös ismerőseinkkel, akikről eddig nem is tudtuk, h FP-vel közös ismerőseink. (ha az a lány csak egy picit is megbántja FP-t, velem gyűlik meg a baja, de nem kicsit. ha össze meri törni, ha játszani mer az érzelmeivel, hát jobb ha vigyáz magára. ijesztő, de komolyan gondolom. FP azt és azzal csinál, amit csak akar. de akivel együtt van, amellett boldog legyen. ez alap. ha valaki boldoggá teszi, én fogok örülni neki - utánuk persze - a legjobban. de ha az a valaki boldogtalanná teszi, vagy boldoggá, és aztán ott hagyja, talán még belé is rúg, nem leszek könyörületes. legalábbis most nagyon ilyennek érzem ezt a helyzetet.) | |
| 136. | [tulajdonos]: jó emberek között lakni&ÉLNI ! | 2004-05-26 16:33 | igencsak dob a szociabilitásomon a társas környezet léte és jelen-léte, ami nem szükségszerű, tehát nem kényszer, hanem választott környezet, nem zsákbamacska, mint a kolesz, és a maga kiszámíthatatlanságával együtt előre kiszámítható, nem fejest ugrás a mélyvízbe, és nem természettől adott mint a család amit el kell fogadni és ennyi. szeretem balázst, azthiszem, tegnap éjjel félig eszébejutott kikezdeni velem, aztán elment. mármint jóéjt kívánt hajnali egy-kettő körül egy sakkjátszma után. sosem lesz az enyém, kár is rá játszani. és kár rájátszani, hogy még kevésbé legyen. ugye? megyek T-hez, lecentizni a hátsó teraszt, megpróbálok tanácsot kérni tőle.
Lehet, hogy a hétvégén találkozunk JÁ-val mediawave záróbulin? megnézném, hogy van. | |
| 135. | [tulajdonos]: megvolt... | 2004-05-24 07:45 | | a költözés. egyre inkább az az érzésem, hogy helyesen döntöttem. és hogy, bár iszonyatosan félek, fel fognak venni. befejeztem végre a márait (ez vmikor jópár héttel ezelőttre lett tervezve), terveim szerint holnapra befejezem a kurt lewin alaptvány társadalomismereti könyvét, a hét további felében el kell olvasnom egy tanulmányt a csütörtöki információs társadalom és trendkutató köztpont kerekasztalbeszélgetésére (amit persze nyilván én csak hallgatni fogok, FP pedig aktivan és interaktivan hallgatni...), meg a zsidóságról kb. 70 oldalt, ha ez megvolt a hétvégén befejezem a jiddiskeitot, FP-vel remélhetőleg összerakunk egy másik pályázatra közösen némi vizuális élményt és ezúttal nem arról van szó, hogy őt fotózom, hanem hogy kezdünk vmit a képeimmel, digitális módokon, oszt megláttyuk. ha netántán hamarabb végeznék mindezzel, akkor már a héten nekilátnék a törinek. hetekkel ezelőtt kellett volna. sebaj, illetve dehogynem, de mostmár mindegy, alig egy hónap van az irásbeliig, szép sprint lesz. FP szombaton azt mondta, jók a képeim, és bizik bennem és alakulóban van köztünk némi emberibb, közelibb, baráti kapcsolat. persze ezt nem igy mondta, dehogyis, de ez igy kb. dióhéjban. megnéztük a bodysong-ot, klassz volt. még mindig vágyom rá, hogy visszaszerezzem vhogy, azon tépelődöm néha, vajon ha úgy viselkednék, ahogy szeretné, ha mindenben alávetném magam az akaratának, ha csinos, kedves és manipulálható lennék, vajon összejöhetnék-e vele újra. de ez egy szar elképzelés, rossz lenne és valszeg amúgy sem menne bele, kizárt dolog. tanulni kell és együttélni érzésekkel, anélkül, hogy hagynám eluralkodni felem akár az érzéseket, akár azt, akihez fűznek. | |
| 134. | [tulajdonos]: majdnem kész! | 2004-05-22 04:34 | | majdnem kész van az egyméterszeregyméteres dupla-poszterom (fotó-kollázs-montázs) első fele! már csak a vonatsínek, egy-két felirat talán és némi magyarázó szöveg hiányzik a status qou-ortodox-neológ zsidóságról meg építészetükről. amiket ma fotóztam, azok nagyrészt vidám képek, a szögletes érem pozitív oldalár akerülnek majd, így nagy változtatásokat talán már nem kell ezen a becses darabon végrehajtanom. el is indítok hát egy mentést, egy óra alatt kb lementi a dolgot, nem semmi, 4-500 megás kép... 30ezer pénz,. holnap, azaz ma nekiállok átcuccolni a blahára, úgy érzem, mintha most először lenne külön szobám. igazi intimszféra, olyan felelőtlenség árad ebből a helyzetből, és vhogy a paráim miatt valószínűleg, mindenesetre jóval kisebb szoba rémlett, pedig igazán nem volt rég, hogy ott jártam, de ma megint mentem, T haza, én megkaptam a kulcsokat, és vhogy nagyobbnak tűnt ez a kis aszkéta tanulószoba. jó lesz ez... no, save jiddiskeit.psd, and go to sleep. | |
| 133. | [tulajdonos]: vagyok... | 2004-05-21 21:24 | péntek van. bekukkantottam (a szó szoros értelmében véve a bekukkantást) a somer-ba ma este. péntek van, vmi Izrael napot tartanak, azthiszem, egy csomó izraeli katona, nők is, meg civilek, nagyrészüket még csak nem is töri a magyart. viszont nyitva találtam pár kaput, ami korábban zárva volt előttem. 1. a kazinczy utcai zsinagóga kapuját. tkp. csak azért nem jártam eddig bent, mert nem kértem soha senkit, hogy engedjen be. attól féltem, kenppénzt kell majd adnom a portásfickónak, nem azért, mintha sóher lennék, csak nem volt nálam készpénz, elég hülyén vette volna ki magát, ha elszaladok automatához. bankártyát elfogad? haha. de csak néhány fotót kért. örömmel megígértem, hogy viszek, és így is lesz. elég szép, bár kissé műanyag, giccses zsinagóga. legalábbis nekem ezek az élénk, erőteljes színek, mintha a boldogtalanságot akarnák kompenzálni. persze lehet, hogy csak én akarom kompenzálni ezzel a kijelentésemmel a zsidókról alkotott képemen esett talánlagos csorbát... a 2. nyitva talált kapu a dohány utca 10 udvarán van, a legvégén, a somer fehér kis épületszárnya mellett, egy nagy, zöld, rozsdás kapu. nincs leláncolva. mögötte egy igazi kis nosztalgikusan szar állapotban lévő ház van, némi tűzfallal és hasonló városi finomságokkal határolt udvar, van valami gyönyörűszép ebben a mocsokban, a mezítlábas kislányokban, a körfolyosón vasaló nőkben. ezerszer szebbek bármelyik másik kislánynál, akik csak a kádban és az ágyban mezítlábaskodnak, és bármelyik másik nőnél, aki nem vasal, nehogy a munka meglátsszon az ápolt kacsóján. a 3. kapu: a szóda udvar mögött, ott van egy udvar, igazi sikátor, fantasztikus. olyan... nem is tudom, lenyűgöző, és a felhők meg az ég is nagyon szép volt, annak ellenére, hogy alig lehetett látni. kb 4-5 emeletes lehet a két oldalt a csöpp udvart határoló bérház,és ahogy ott álltam alattuk, felnéztem, most utólag jövök csak rá, hogy igen, ez az amiről a fotószakkörös nő beszélt, összetartanak a falak, mintha ránk akarnának dőlni, és nem féltem. mégsem féltem. most, ebben a pillanatban jöttem rá, hogy félnem kellett volna. ehelyett én akkor félek, amikor egy kis bogár a vállamra repül, vagy egy darázs zümmög a közelben. mennyire abszurd, nem félemlítenek meg a rám dőlő falak! ez remek! és ez a tudat megvéd talán a rohadék ízeltlábúaktól, akiktől úgy rettegek:)
holnap találkozom FPvel, veszek zöldet, visszakapom a sakktáblám, ő meg a melegítőfölsőjét. anyám ma szülinapi buliba ment, egész jól nézett ki. talán meg kellett volna mondanom neki. sebaj. ma rájöttem arra, hogy tavaly, amikor egy határidő miatt sürgősen kölcsönt kértem tőle fotóelőhívásra, életemben akkor fotóztam először, egyáltalán nem volt benne semmi tudatosság, ő látott bennem valamit, vagy rajtam, a képeket nem látta, nem tudta mit fotóztam, csak azt, hogy drága, 30ezer, és azonnal kell. és hogy nagyon akarom. sokat köszönhetek neki. ezt azthiszem, meg kéne mondanom neki. hozott nekem egészmogyis csokit:) tudja, h azt szeretem, igaz, magának is olyat vett, ez vmi újfajta...
holnap beszélek FPvel az alázatról, a megaláztatásról, és a megalázkodásról és arról, mi a különbség a három között, és hogy szerintem miért nem ismeri az elsőt, miért nem képes alázatra. és hogy miért kéne. meg viszek neki néhány pályázatot, szerintem nagyon fog örülni az info-imnak. | |
| 132. | [tulajdonos]: voltam... | 2004-05-19 15:43 | fehérváron, nem volt semmi különös, kicsit féltem tőle, h mi lesz, h lesz, de nem találkoztam egyetlen emberrel sem, akinek a véleménye számított volna vmi minimális mértékben akár, pedig azért lennének ilyen emberek, csak nem futottam velük össze. senki nem kérdezte, hol voltam az elmúlt két hónapban, talán jobb is így. utána du. szoc előadás, klassz volt, érdekes, onnan FP-vel járkáltunk a városban dolgok után, láttam szép férfiakat, és passzívan vonzódtam FP-hez, aki, mivel csak passzívan - ebből nem vett észre semmit. piszkált azzal a nem is tudom, honnan fakadó velem kapcsolatos előítéletével, h az összes barát-barátom dugipajtás, és nincsenek normális kapcsolataim, holott amióta beleszerettem, tkp. jóformán teljesen szexmentes életet élek, az elején még vele egy ideig persze volt néhány igen kellemes élményben részem, de azóta, h vele nem, igazából pár elvétett próbálkozáson kívül semmi. egyáltalán, a szexuálitásnak minden formája kiveszett az életemből. az egyetlen, ami megmaradt, az emlékezés és a passzív ábrándozás. FP-vel való szexuális és egyéb életemre való emlékezés, és ezen remek s kevésbé remek élményekről való ábrándozás. néha azzal ütöm el bent a munkahelyen a két telefonhívás közötti pár percet, h megpróbálom felidézni egy-egy szeretkezésünket a lehető legrészletesebben. ma azon kaptam magam, h egy meg nem történt szeretkezés elemeit rakosgattam össze. mindig attól félek, amikor megcsörren a telefon, és igen hirtelen egy egész más világba kell visszazökkennem, h elszólom magam vhogy. de szerencsére eddig nem volt ilyen... amióta találkoztam FP-vel, és aztán szakítottunk, már nem vágyom senki másra. amióta nem vágyom senki másra, közvetlenebb vagyok másokkal. méghozzá úgy vagyok közvetlenebb, h nem lépek túl egy bizonyos határt, vhol a túlzott intimitás és a nemiség mindennapos jelenléte, mindenkivel kapcsolatos aktív vagy félaktív jelenléte esett ki az életemből, így aztán úgy vagyok közetlen, ahogy az ember más emberekkel normális esetben közvetlen tud lenni. nincs az az éles határ idegenek és szexpartner ismerősök között. tkp. elég hasznos csak egyvkire vágyni, akit viszont semmiképp sem kaphatok meg.
a meg nem történt aktus "felidézése" után azon tépelődtem, vajon lenne-e rá még túl nagy megalázkodás és megaláztatás nélküli mód, h a meg nem történt aktus megtörténtté váljon. és elkezdtem egyesszám második személyben fejben monologizálni a szerelem nélküli szexről. sosem gondolkodtam ezen a kérdésen, h lehet-e szex szerelem nélkül, mert számomra sosem volt kérdés: persze, h lehet, sőt! de tkp. arra a kérdésre, h miért ilyen egyértelmű, h hogyne, sosem kerestem a választ. hát most ideje (most, h már nem kell, sőt, undorom a gondolattól is...): ha van egy olyan barát-barátom, akit mint embert szeretek, és ő is mint embert, szeret engem, és még fizikai vonzalom is van közöttünk - és mondjuk nem, vagy nem nagyon vagyunk totál szerelmesek vki másba - és én örömet akarok neki okozni, ő pedig örömet akar nekem okozni, miért is ne? az egy csodálatos dolog. azért nem szabad csinálni, h az ember saját magának szerezzen örömet. mást erre használni nem szabad. de a másnak való örömszerzés vágya a legszebb vágy a világon. én már csak FP-nek akarok örömet szerezni. de neki nagyon. úristen, ma már olyan dolgokat megtennék, amiket amíg együtt voltunk, soha! gyakorlatilag azthiszem, nem tudna tőlem most olyat kérni, amit ne tennék meg. mondjuk tegnap felvetette, h vessem be ismeretségi körömet, és szerezzek neki bélyeget, de az más. szexuális dolgokat illetően nem tud olyat kérni, amit ne tennék meg. a bélyeg az más.
elhívta az egyik évfolyamtársát moziba. az illető lánnyal való közelebbi megismerkedésükben (pl. bemutatkozás, néha nem árt, ha az ember fel akar szedni vkit) kicsit segítettem, az eu csatlakozás napi partyn. ott volt a lány én meg odahívtam FP-t. meg picit beszélgettünk, aztán én már nem annyira, csak ők. állati féltékeny vagyok, de ez is egy olyan passzív féltés, vagy inkább reményvesztés, azthiszem, nem engedem, h kijöjjön rajtam, mint vmi furcsa lappangó betegség... szeretném, ha FP boldog lenne. és hogyha ezzel a lánnyal lesz az, legyen. nem örülök, kurvára nem, de, FP szavaival élve, nem akarom villódzó tekintettel figyelni bimbódzó szerelmüket. vagy vmi ilyesmi. FP akkor beszélt ilyeneket, amikor ági, a volt barátnője elhívta valami antropológusbuliba, ahol a barátja is ott volt. FP nem ment el. én viszont nem akarok durcásan itthon ülni, és FP-re gondolni (nem mintha FP ezt csinálná ágival kapcsolatban a találkozás helyett, de én ezt tenném) és gyűlölni és szeretni egyszerre, rágódni és nem csinálni semmit, de azt a nap 24 órájában. inkább találkzunk, szívunk, sakkozunk, remélem vmikor legalábbis, beszélgetünk, idővel talán tudok majd vele vitatkozni is, tegnap legalább már ki mertem nyitni a szám, igaz, kellett hozzá némi zöld meg szesz, de nem sok; meg ott volt az egyik régi barátja is, ez vhogy kicsit másfajta helyzetet teremtett, talán még jobbat is, vhogy az intimitás lehetőségének a látszatát is elvette tőlem egy pillanatra, és ez a pillanat elég volt ahhoz, h kicsit világosabban lássak, kicsit ritkuljon ez a lila köd, ami nem azért lila, mert hülye vagyok, lehetne rózsaszín is, elvégre ez a szerelem, egy egyoldalú és fájdalmas szerelem köde, de nem, ez lila, mert mintha behúztak volna egyet, érzem a lila karikákat is a szemem körül, ezért lila. a fájdalom miatt. és amiatt, mert ez a fájdalom mintha kívülről jönne, nem belülről, holott bőven lehet, hogy kivetítem. kivetítem FP-re, aki jóval kevesebet és jóval nyersebbet (mégis tudományosan cizelláltabb kivitelezésben!) ad, mint amit én szeretnék. de amit én szeretnék, azt nem lehet. ahhoz FP orra elé kéne rózsaszín köd. az meg nem nő magától, illetve pont hogy magától nő, illetve van, vagy nincs, és akkor nincs mit tenni. úgy döntöttem, egy ideig szerelmes maradok FP-be, megtanulhatnám, milyen szex nélkül élni és nem is vágyni rá, meg milyenek a normális, nyers testiség nélküli emberi kapcsolatok. istenem, mennyire vágyom FP-vel egy kis nyers testiségre... de csak vele. tegnapeste fáztam, úgyhogy nálam van most egy oldschool melegítőfölsője, FP-illata van. ennyi testiség jut, és nem több. most úgy érzem, lefekszem a következő pasival, aki kikezd velem. vagy akivel lehetőségem lesz nekem kikezdeni. atyám, ez így nem működik. FP-n rágódom, kanos leszek. nekiállok inkább dolgozni a képemen, kiverem a fejemből ezt a köcsögöt pár órára, mert ha túl sokat gondolok rá hosszú ideig, folyamatosan, túlpörög a gépezet. túlhevül, igen, és ez a hőfok, a beállított funkcióban túl magas. nekem most más dolgom van, nem érek rá aktívan szerelmesnek lenni, passzívba át az egészet, háttérbe kerül, mint alapállapot kell, h szerelmes legyek, de nem lehet ez ennél több. csak épp annyira, h visszatartson dolgoktól, de ne annyira, h ne tudjon visszatartani más vagy ugyanazon dolgoktól. ha alapszinten szerelmes vagyok, és ez úgy stabilan van, és semmi több, nem fekszem le másokkal. sőt senkivel sem. ha túlságosan szerelmes vagyok, és ez aktív tevékenységet takar, a szerelmen való rágódást, onnantól kezdve jön a szexuálitás utáni legyőzheteten és aktív vágy, ami ha túllép egy bizonyos szintet, már nem tudom uralni, és lőttek a terveimnek, az önmegtartóztatásomnak, a minimális büszkeségemnek, és annak, h állítólag tudom, hol a határ. MÁRPEDIG ÉN TUDOM, HOL A HATÁR. Ezt FP mondta. úgyhogy ennek így is kell maradnia. azthiszem, ez az egy mondat adta vissza a büszkeségemet, és adott táptalajat annak, hogy ne alázzam meg magam túlságosan, h legyen belső tartásom. "kitartás! de kinek leszek én a kitartottja?" hát senkinek! ez a válasz, kéremszépen. nem leszek senki kitartottja, semmilyen értelemben, semmilyen formában. éljen az önállóság és a kvázi függetlenség, és a plátói szerelem, mely ugyan nem ad semmit, de mégis megakadályozza, h elvegyek saját magamtól, magamból vmit, és kidobjam a szemétbe, vagy odavessem (kvázi magamat) a mókusok közé!!! | |
| 131. | [tulajdonos]: jaés | 2004-05-18 08:35 | | tegnap találkoztam fél percre T-vel, egy képeslapot kellett odaadnom:) tkp. mondhattam volna neki, hogy furcsa, megkérdezhettem volna, miért stb., de nem hinném, h hitelesen hangzott volna az én számból, akkor, mert így utólag visszagondolva legalább annyira furcsa voltam, mint ő. csak ő vhogy negatívabb, én meg pozitívabb értelemben. mindenesetre az egyértelműen látszott rajta, h vmi gáz van, és ahogy T-t ismerem, ezek a dolgok, hullámvölgyek, amik nála adódnak, egyáltalán nem olyan természetűek, mint másoknál, a nagy többségnél. vhogy sokkal kevésbé konkrétabb, nem is tudom... mintha T egy olyan achilles lenne, aki a sarkát egészen másutt hordja, olyan helyen, ahol a többi ember teljesen érzéketlen. na mindegy is, végül arra jutottam tegnap, vagy talán ma reggel, utólag, h ha kifaggatnám, mi baja stb., azt azért tenném, h megnyugodjak, semmi komoly, felejthető. de 1. ha olyan dologról van szó, amiről beszélni akar, az már többé-kevésbé komoly, de legalábbis nem felejthető; 2. azért részletes infokat szerezni egy problémáról, h a probléma számomra megszűnjön, bár számára ettől egyáltalán nem fog, sőt, talán ... na mindegy, ez azért elég önző dolog lenne, és nem csak mert nekem lenne jobb érzés, hanem mert a másiknak lenne rosszabb. és voltaképpen semmi sem változna, vagy nem javulna, én hinném jobbnak, mint amilyen, mert infok nélkül pl. rosszabbtól tartok vagy ilyesmi. igazából még megközelítőleg sincs fogalmam semmiről azzal kapcsolatban, h T hogy érzi magát és mitől és mitől lesz máshogy és mikor és stb., de nem számít. vhogy nem furdal az a fajta gonosz kíváncsiság, ami gyakran többet árt mint használ. talán csak mert annyira egocentrikus lettem, h már T sem érdekel. de azért ez így nem igaz. mindenesetre nekem dolgom van, ha webnaplóba monologizálok, nem jutok előbbre, senkinek nem válik ez így hasznára, úgyhogy most irány szfvár. jóreggelt nekem és mindenki másnak is. (ebben a sorrendben. vagy ide kérdőjel kéne?) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
