NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 14:11 Összes olvasás: 537439| 5356. | [tulajdonos]: kóan | 2023-01-17 18:59 | Halmosi után jöjjön Halmai. Ez annyira jó, hogy.
"A mester egyszer olvasott egy verset, ami könnyeket csalt a szemébe. Erről senkinek nem beszélt. De minden tanítvány tudta, hogy a mester egyszer olvasott egy verset, ami könnyeket csalt a szemébe. Erről senkinek nem beszéltek. De a mester tudta, hogy a tanítványok tudják, hogy ő egyszer olvasott egy verset, ami könnyeket csalt a szemébe. De a tanítványok nem tudtak erről."
A mester többet tud, mint a tanítványok. Jól van ez így.
És fordítva is jól lenne.
| |
| 5355. | [tulajdonos]: kettőződés | 2023-01-17 18:39 | Néhány perccel azelőtt, hogy "az utolsó alma" című naplóban megláttam volna, a facebookon olvastam Zsille Gábor elemzését Halmosi Sándor koanjáról.
Különleges kettőződése valaminek, ami félórával ezelőtt még nem létezett a számomra. Aztán lett, majd, hogy nyomatékosítsa magát: megkettőződött.
Van vagy tizenöt éve, hogy az azóta lassan szétolvasott Cioran-naplóban életemben először találkoztam azzal a szóval, hogy "fado". Aztán ugyanaznap este a Duna TV-ben valami furcsa zenét játszott egy öreg muzsikus. Amikor vége lett, akkor derült ki számomra, hogy fado-t hallgattam. A szó és a zene testté vált. | |
| 5354. | [tulajdonos]: te és a másik | 2023-01-16 08:02 | Légy, ami lehetnél – bajnok.
Legyen páncélod, kardod.
Ne ismerjenek meg, amikor hazamész.
Hadd higgyék, hogy te és a nem
létező másik, csak hasonlítotok. | |
| 5353. | [tulajdonos]: bukk | 2023-01-15 17:35 | Szégyen, nem szégyen, nagyon kevés kortárs magyar prózát olvasok. A halott írókban valahogy jobban bízom, mint az élőkben. Tegnap azonban vettem egy kortárs magyar regényt, és egy ültő helyemben elolvastam, pedig 222 oldal volt.
Nem tudom eldönteni, hogy csupán a végére akartam jutni, vagy tényleg sodort magával.
Annyi biztos, hogy a legtöbb posztmodern próza akkora valósághiányban szenved, amin nem tud érdemben javítani a szerző okossága, nyelvi leleményei, a konstrukció ötletessége. Ha a könyvben nincs "valóság", akkor nem tudok vele mit kezdeni. Papírfigurák valamilyen soha nem létezett madárnyelven beszélnek egymással, miközben a szerző megpróbálja elhitetni, hogy közben poklokat járnak és mennyei üzenetek címzettjei. Átzuhog rajtam, és nem hagy nyomot. Ha előtte szomjas voltam, utána is az maradtam.
| |
| 5352. | [tulajdonos]: micsodaságok | 2023-01-13 18:23 | A költő hitvalló és eretnek.
Csillagász és asztrológus.
Feltaláló és alkimista.
Aranyásó és ékszerész.
Gyújtogató és tűzoltó.
Régész és jövendőmondó.
A költészet függőkert és úszóláp.
Virágokkal teleültetett meddőhányó.
Pincelőtér és csősztorony.
Halakkal vontatott hajó.
Ördögszekér és ördöglakat.
Vakügetés a Százholdas pagonyban.
A vers csuklón sólyom.
Égbe lógatott függőón.
Mérműves ablak.
Bonszai mamutfenyő.
Vándorló moha.
Tengert édesítő folyó. | |
| 5351. | [tulajdonos]: szó, szó | 2023-01-10 20:09 | Dávid friss naplóbejegyzése eszembe juttatta a minapi megjegyzésemet a virtuozitásról. Azt hittem, világosan és egyértelműen fogalmazok, de nyilván nem így volt. A virtuozitásban, szerintem van valami önmagáért való. Aki virtuóz, az nem az előadott zenébe szerelmes, hanem inkább önmaga virtuozitásába. Bachhal kapcsolatban azért éreztem tévedésnek, mert ő túlságosan nagy ahhoz, hogy vele kapcsolatban ez egyáltalán felmerüljön. Nyilvánvalóan bonyolult és nehéz zenét írt, ergo kiváló hangszerjátékosnak kell lenni ahhoz, hogy valaki jól játssza a műveit, de a virtuozitás inkább egy felszínesebb, csillogóbb zeneszerzővel, mondjuk Paganinivel hozható kapcsolatba, mint vele. Átélt, elmélyült, ihletett… Ezek talán alkalmasabbak lettek volna.
Világos számomra, hogy a "toccata" szerzője szereti és tiszteli Bachot, de az a szó, melyet ennek érzékeltetésére alkalmazott, valahogy félreviszi a szándékot.
Méltányolom, hogy a velem szemben megfogalmazott elfogult bejegyzésének moderálását kérte, de a Dokkon szerencsére nincs olyan szerkesztő, aki egy ilyen kérésnek eleget tenne.
Amúgy a Minimal Planet naplóm 840. bejegyzésében szó esik egy bazaltorgonán megszólaló Bach műről, amely mi más lenne, mint a d-moll toccata és fúga. | |
| 5350. | [tulajdonos]: szerző! | 2023-01-09 18:40 | Az rendben van, hogy Füst Milán naplóiból szerepelnek idézetek egy naplóbejegyzésben.
De nem közvetlenül a naplókból, hanem egy a naplókról szóló tanulmányból, melyet Büky László írt, és a Tiszatáj LIV. évfolyamának 7. számában jelent meg.
Rejtély számomra, hogy miért olyan nehéz tiszteletben tartani a szerzői jogokat. | |
| 5349. | [tulajdonos]: emelni | 2023-01-08 21:49 | Arra jutottam, hogy semmiféle észrevételnek, javaslatnak, fejcsóválásnak, felszisszenésnek és hasonlóknak semmi értelme nincs a Dokkon.
Mert nem értik.
Mert nem akarják érteni.
Mert bosszantja őket, hogy valaki a komfortzónájukba lép.
Mert utálják azt, aki a jelzést küldte.
Mindegyikhez joguk van.
Nem is írtam egyetlen ilyet sem jó ideje, de komolyan úgy érzem magam, mint egy marslakó, aki a földi lényeket jobban érti, mint ők saját magukat.
Hogyan mondhatja valaki, hogy nyilvánossá tette a hozzászólásokat, ha amúgy 13 (tizenhárom) feldolgozatlan üzenete van?
Hogyan lehet Bachhal kapvsolatban azt a szót alkalmazni, hogy "virtuóz". A virtuozitás maga a semmi, az üres csillogás. Bach a lényegről, a mindenről, a teljességről beszél minden pillanatában. Bonyolultan teszi? Igen. De nem virtuóz, dehogy. Paganini, ő virtuóz. Pontosabban nem is ő, hanem aki előadja a zenéjét.
Elhiszem én, hogy sok dicsérettel, vállveregetéssel és biztatással lehet emelni a hangulatot a Dokkon.
De nem a hangulatot, hanem a színvonalat kellene emelni. | |
| 5348. | [tulajdonos]: film | 2023-01-08 21:09 | Sok év után ma újra megnéztem A mások élete című német filmet.
Óriási.
Nem "még mindig" óriási, hanem egyre jobban tündöklik, amihez persze az is kell, hogy a németeknek eszükbe se jusson a kommunista múlttal való szembenézés. Sőt, a mai neomarxista őrületek intoleranciája valósággal megidézi azt a lemerült korszakot.
A film olyan plasztikusan, átélhetően ábrázolja a lelkeket megnyomorító keletnémet diktatúrát, hogy óhatatlanul átélem újra a mienkét, a nyolcvanas évek Magyarországának fojtogató valóságát. Azt a szégyent, hogy napi szinten kellett szembesülnöm egy végtelenül bornírt, kínosan primitív, hazug rendszer egyre üresebbé váló lózungjaival. Aztán elképesztő gyorsasággal vége lett az egésznek. És a korábbi rendszer politikai hatalmának gyakorlói hirtelen kapitalista cégek tulajdonosaiként ügyvezetőiként osztották újra az észt azoknak, akiket korábban (is) hülyére vettek. Aki ma fiatal, ebből az egészből semmit nem tud, és ha olvasna is róla, nem értené. Ijesztő. | |
| 5347. | [tulajdonos]: Irodalmi Jelen 2022. dec. | 2023-01-05 17:42 | Ha megszólalna egy kórus
Milyen lehet most Nakonxipánban?
Testvérvárosa lett már Ojmjakon?
A fesztiválok itt is, ott is elmaradnak,
egymás után következik sok nulladik nap.
Minden hó alatt, minden alszik,
de sarjadásról álmodik a mag.
És a magról vajon ki álmodik?
Talán csak én, aki írok róla, míg
a kávéház ablakán át nézek ki a térre,
ahol padok, szökőkút és lovas szobor.
Talán lehetne élni itt, megszervezni
egy flash mobot, hátha segítene rajtunk,
ha megszólalna egy kórus, amely mi
magunk vagyunk, és énekünktől
megduzzadnának a vitorlák,
kötelüket megfeszítenék a hajók. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
