| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-04-29 06:40 Összes olvasás: 680438| 6276. | [tulajdonos]: napos | 2026-04-28 21:36 | | Leszállok a villamosról, a házak árnyékából kijutok a fényre, és eszembe jut egy olyan komplex kép, amelynek egyik lába Pilinszky Jánosra, a másik Salvatore Quasimodóra támaszkodik, én pedig hozzáadom a magamét, egészen csinos szöveg kerekedik belőle. Öröm, és mellé a szokásos gond, a hogyan ne felejtsem el, hova írjam fel, a lámpa zöldet mutat, átmegyek az úton, be a hatalmas üzletbe, ennivalót vásárolok, aztán vissza a fényből az árnyékos villamosmegállóba, és lecsap rám , amit annyiszor megéltem: jaj, az előbb volt valami a fejemben, de elszállt, kitörlődött, nem tudom, hova lett. Jön a villamos, felszállok, ezen rágódom, leszállok, ahol kell, megint kiérek a napsütésbe, és visszaszáll a fejembe a verskezdemény, hálát adok érte, memorizálom, míg haza nem érek, otthon leírom, most már megvan. Elmesélem a feleségemnek, hogy meg fogom írni az egészet, felejtéssel, megtalálással, mire azt mondja, ha elkészülsz vele, küldd el a Quasimodo-versenyre. Tényleg, miért is ne? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
