| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-03-03 17:05 Összes olvasás: 666425| 6219. | [tulajdonos]: OPUS 100 | 2026-03-02 15:23 | A felvidéki folyóiratok között már csak az Opusnak van nyomtatott verziója. Pénteken volt a 100. lapszámuk bemutatója Dunaszerdahelyen. Nagyszerű este volt, sokak áldozatos munkája volt benne a szervezésben, a vendéglátásban, közülük egyet emelek ki, Hodossy Gyulát, aki az ottani magyar irodalom jelentős alkotója. Feleségem és én egyaránt szerepelünk ebben az ünnepi számban. Én az alábbi verssel.
Lőtávolon belül
Szellők dédelgetik az éjszaka
léha függőkertjeit, a mohón
egymást ölelő teraszokat,
a zöld édent, a padokat,
lépcsőket és az ösvényeket.
Az illatok szétrúgják a fiolákat,
kinyílnak a holdtól ezüstös
rózsák, és egy hirtelen érzés
riadóztatja bennem a szavak
légióit: talpra katonák, azért
utaztatok annyit a hideg platón,
hogy megküzdjetek velem,
már lőtávolon belül vagyok,
idézőjelek közé tettem a szívemet,
hogy valóságosabb legyen.
Dobog a lovak patái alatt,
eltiporhatatlan, mint a képzelet,
és ő is vágtatásba kezd.
Lám, a költészet befogad minden
felejthetőt, minden lehetetlent,
és ha fecseg is olykor,
mérték szerint teszi.
Ha pedig elhallgat, arról
álmodik, milyen lesz egyszer
olyan fényre ébredni,
amely belülről fakad. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
