NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2025-11-28 20:57 Összes olvasás: 646804| 4637. | [tulajdonos]: Parnasszus 2020 nyár | 2020-09-09 18:50 |
Kiáltótorony
Mintha tündök volna a
fejem fölött, s a tündök
fölött a Medium Coeli.
Most talán megérdemelném
a csöndet, de a függőleges
szárítókötélen láthatatlan
zászlók csattognak szüntelen.
Röpül a hétszárnyú madár,
átszakítja az ég határait,
örökre eltűnik, de egy
tolla épp a lábam elé hullik.
Próbálom fölemelni, de
mozdíthatatlanul nehéz.
Tudom, az embermesternek
gondja van rám, figyel, tanít,
s én növekszem a hitben,
árnyékom már tud járni a vízen,
s ha hívnak a gyönyör sötéten
zúgó fenyvesei, ő visszatart,
ne lépjem át a határaim.
Most épp nem figyel,
indulok hát fölfelé a kiáltás
tornyába, hogy messzire lássak,
hogy lássam a többi tornyot.
Az ősök létráján kapaszkodom,
szeretnék egyedül lenni,
de fönt a legtetőn egy vak
halál-koldus úgy néz a semmibe,
hogy megsajnálom és a
kalapjába dobom az életem. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
