NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 15:13 Összes olvasás: 5329744637. | [tulajdonos]: Parnasszus 2020 nyár | 2020-09-09 18:50 |
Kiáltótorony
Mintha tündök volna a fejem fölött, s a tündök fölött a Medium Coeli. Most talán megérdemelném a csöndet, de a függőleges szárítókötélen láthatatlan zászlók csattognak szüntelen.
Röpül a hétszárnyú madár, átszakítja az ég határait, örökre eltűnik, de egy tolla épp a lábam elé hullik. Próbálom fölemelni, de mozdíthatatlanul nehéz.
Tudom, az embermesternek gondja van rám, figyel, tanít, s én növekszem a hitben, árnyékom már tud járni a vízen, s ha hívnak a gyönyör sötéten zúgó fenyvesei, ő visszatart, ne lépjem át a határaim.
Most épp nem figyel, indulok hát fölfelé a kiáltás tornyába, hogy messzire lássak, hogy lássam a többi tornyot. Az ősök létráján kapaszkodom, szeretnék egyedül lenni, de fönt a legtetőn egy vak halál-koldus úgy néz a semmibe, hogy megsajnálom és a kalapjába dobom az életem. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!