NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-06-03 16:34 Összes olvasás: 690963| 4842. | [tulajdonos]: jajjaj | 2026-05-31 19:37 | Ma reggel miután elolvastam Főszerkesztő úr hozzám intézett üzenetét, úgy döntöttem, nincs értelme annak, hogy a Dokkal kapcsolatos gondolataimat megosszam ezen a felületen, így ettől a jövőben tartózkodni fogok. Nem jelent nagy terhet, mert két itteni naplómban nagyjából kilencvennyolc százalékban egyáltalán nem ilyen természetű bejegyzéseket teszek közzé, ha meg olykor mégis, valódi visszhangja nincs, de mint a mai példa mutatja, feddést viszont kapok érte, mint egy neveletlen első osztályos gyermek.
Miután ezt eldöntöttem, jött Miklóssi Szabó István, aki megmagyarázhatatlan okokból úgy érezte, megint meg kell szólítania. Emlékezetem szerint a 2026. április 3-ai hozzám intézett gyalázatos posztját is válasz nélkül hagytam, azt gondolva, hogy ezzel az emberrel befejezettnek tekintek minden kommunikációt. És hiába: ma újra a látókörébe kerültem, és még egy bőrt le akar húzni rólam. Kedves Miklóssi, kérem, ne tegye, ez egyszerűen kínos. Tény, hogy mi annyira rühelljük egymást, hogy arra nincsenek szavak, de talán épp ezért lenne indokolt, hogy egyáltalán ne foglalkozzunk egymással. Bízom benne, hogy egyetért velem. Köszönöm. | |
| 4841. | [tulajdonos]: válasz a válaszra | 2026-05-30 21:43 | | Kedves Antal, köszönöm, elfogadom, amit válaszképpen írtál, de arra kérlek, hogy erről a "jelentesd meg, légy szíves" szokásodról tekints el. Van, ami csak rám tartozik, van, aminél jó, ha mások is látják, amit nem nehéz megkülönböztetni, de bonyodalmat okoz akkor, amikor egy szövegen belül van ilyen is, olyan is. | |
| 4840. | [tulajdonos]: negyven bizony | 2026-05-30 21:33 | Ma az Ecserin vásároltam egy orosz nyelvű Újszövetséget. Először bizonytalan voltam, hogy megvegyem-e, mondván, úgysem fogom érteni, de aztán csak megvettem. Az egyik kedves árusunkkal beszélgetve elmondtam, mi az a sötétvörös könyv a kezemben, mire ő büszkén felidézte azt a pár szót, amelyre még emlékezett orosz tanulmányaiból. Ezek egyike a negyven volt. Latin betűkkel „szórok”, kiejtve „szórak”, cirill betűkkel „сорок”. Emlékeztem, hogy ez a szám eltér attól a logikától, amely a kerek tízes számokat jellemzi a 20 és 80 között, de nem tudtam ennek az okát. Rákerestem, kiderült, hogy roppant materiális: a kereskedelemből jött, és leváltotta a korábbit, amely nagyjából így nézett ki: четыредесять.
Amúgy a szöveg nagyjából felét értem, a negyedét kikövetkeztetem, az utolsó negyed titok marad. És még valami: a könyv fele oroszul van, a másik fele egy régi egyházi orosz nyelven, amely nagyon cirkalmas betűket használt, és csak egy részüket tudom beazonosítani. Annál a résznél, amikor Jézus negyven napra kiment a pusztába, rápillantottam a régi szövegre, és örömmel láttam, hogy el tudom olvasni, és bizony az eredeti logika szerinti „четыредесять”, míg a mellette levő hasábban az orosz nyelvű részben „сорок” van. | |
| 4839. | [tulajdonos]: hátrább az agarakkal | 2026-05-29 14:23 | Antal, most, hogy visszajöttél a halál torkából, és ráadásul fontos ember lettél, nyugodtan lehetnél hálásabb, visszafogottabb, békésebb, együttműködőbb, kevésbé kioktató és így tovább.
Ami üzeneted megjelenítését, illetve annak elmaradását illeti, végtelen, szinte hisztérikus türelmetlenséget tanúsítasz, mintha pont engem kellene kioktatni, aki amúgy mániákus híve vagyok mindenféle nyilvánosságnak. Tudod, a közjegyzői kamarai közgyűlés kezdete előtt nem sokkal vettem észre, hogy üzenet van a naplómban, és véletlenül nyomtam rossz gombot a telefonon. Ujjaim elég nagyok, hogy efféle dolog történhessen. Aztán egy újabb pillanatban, amikor az események engedték, megláttam, hogy még egy üzenet van, és akkor kellő odafigyeléssel mindkettőt beengedtem a naplómba. De neked ez a gyorsaság nem volt megfelelő, nekem estél a Fórumban, kioktatsz, helyre teszel, vagyis folytatod azt a szánalmas megsemmisítési törekvésedet, ami egyszer már súlyos következményekkel járt a számodra. És nyilván nagy megelégedettséget érzel, hogy azután, hogy rám ripakodtál, olvasható lett a bejegyzésed a naplómban, amit a gyanútlan olvasó akként értékel, hogy no, lám, érdemes volt odakoppantani Baltazár orrára, miközben a dörgedelmedről csak azt követően szereztem tudomást, hogy a bejegyzésedet (és Fűri Mariét) megjelentettem a naplómban.
Ünnepélyesen felkérlek, vegyél vissza ebből az újratöltött, taszítóan erőszakos és lekezelő magatartásodból, mert már most elegem van belőle. Csináld jól a Dokk fb oldalát, sok sikert kívánok hozzá, és nagyon jó egészséget. | |
| 4838. | [tulajdonos]: ragaszkodás | 2026-05-28 20:17 | Számomra egyértelmű, hogy a Dokk most is, mint eddig szinte mindig, ragaszkodik a legrosszabb hagyományaihoz: normálisnak, helyénvalónak tartja, hogy a történésekkel kapcsolatban semmi konkrétum ne kapjon nyilvánosságot, minden maradjon árnyékban, megmagyarázatlanul, amihez teljességgel alkalmazkodik a szerzői oldal, nem kérdez, nem reflektál, elvan a maga csöndjében.
Távozott Bártfai, aki legalább reményt és változást ígért. Távozott Fűri, aki igen hosszú ideje szerkesztő volt, és jó okom van azt hinni, hogy igen fontos számára a Dokk. És van valaki, Karaffa, szintén réges régi dokkos, aki bejelentkezik főszerkesztőségre, mire nagy hirtelenséggel rázúdul a műveire százhuszonnyolc negatív kritika.
Megtudjuk, hogy íróiskolák vezetőivel keresi a kapcsolatot Pálóczi, amivel kapcsolatban kérdés, hogy ezen a Dokkon van-e egyetlen ember, aki tényleg tanulni akarja az írást? Amennyiben igen, akkor azoktól az uraktól-e, akiknek a neve szerepel a posztban? És ha igen, tőlük, akkor ki fogja fizetni az ő díjaikat, mert ne legyen illúziónk, az ő kurzusaik pénzbe kerülnek.
Annyi mindig történik, hogy elteljen egy nap, de ez csekély vigasz, az idő akkor is múlik, ha az égvilágon semmit nem csinálunk. | |
| 4837. | [tulajdonos]: egy mondat | 2026-05-27 10:12 | Két napja a harkányi gyógyvíz élvezete után, befeketedett ezüstlánccal a nyakamon, a záporozó napsütéstől kábultan és megittasulva készülődtünk hazafelé, amikor ez a mondat úszott be a fejembe:
Halmai Tamás a feltámadt ember verseit írja.
| |
| 4836. | [tulajdonos]: csak a lécet nézi | 2026-05-10 19:27 | | Kíváncsi voltam, hogy ha egy teljesen egyenes lécet fektetnénk a gömb alakú Földre, akkor milyen hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy elérjük azt a pontot, ahol a vége már elemelkedik a földfelszíntől. Nem a legszakszerűbben tettem fel a kérdést, de értette az AI, és megtudtam tőle, hogy egy kilométernél már 7,8 centiméter a léc vége és a földfelszín távolsága. | |
| 4835. | [tulajdonos]: Korok | 2026-05-07 11:03 | | Aki hetvenévesen azt lesi feszülten, mit ír a versére a szerkesztő, az egyelőre nem találta meg a saját hangját, ami, ne szépítsük: csődközeli helyzet. És ez teljesen független attól, hány éves a kapitány, akarom mondani, a szerkesztő. | |
| 4834. | [tulajdonos]: tévedés | 2026-05-06 15:16 | Azt hittem, felszabadító ereje lesz Bártfai Attila Márk kérésének, és dőlni fognak a Fórumba az eddig ki nem mondott, meg nem fogalmazott értékelések, javaslatok, ötletek, minden, amit érdemes megbeszélni és megfontolni, mert hasznos lehet ahhoz, hogy újra megtalálja önmagát ez az oldal.
Tévedtem. | |
| 4833. | [tulajdonos]: iccegallon | 2026-05-05 22:48 | Egy űrmérték akkor tűnik felfoghatatlanul egyedinek, ha régebbi, mint a ma használatos rendszer, vagy olyan helyről való, ahol a liter, deciliter helyett valami mást használnak.
Az icce nem pontosítható teljesen, de általában 7-8 deciliter. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
