NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-08-18 10:39 Összes olvasás: 712280| 4874. | [tulajdonos]: MŰÚT 2026 | 2026-08-17 17:51 | Bolyongók
Annyiszor éltem át az autóban, hogy
a találomra megszólaló komolyzenék
komponistái közt van egy,
aki mindig zavarba hoz,
és nem tudok mit tenni, néhány perc után
át kell kapcsolnom egy másik adóra.
Félve pillantok a kijelzőre, és mindig
Robert Schumann nevét pillantom meg.
Esküszöm, egyetlen másik mesterrel sem
járok így soha, ő az egyetlen.
Ám mivel túl gyorsan elkapcsolok,
a műveit voltaképp nem ismerem,
és egyre kényelmetlenebb az érzés, hogy
nem tudunk egymással szót érteni.
Nem akartam méltánytalan lenni, hát
utána jártam kicsit, vajon miért van ez?
A baj velem van, vagy átjárja műveit
valami tanácstalanság? Tényleg úgy ír,
hogy nem tudja az irányt ő maga sem?
Megkérdeztem egy barátomat,
ki otthon van oly sok dolog mellett
a zenében is, és megvilágított:
Schumann zenéje nem utazás, ő bolyong,
s közben belső párbeszédet folytat önmagával.
Nála nincs fő irány, ő bizony
gyakran visszafordul a megérkezés helyett.
Mintha naplót írna, nem történetet.
A végkifejlet helyett vele
a pillanat igazságát élheted meg.
Ezek után szeretnem kell a zenéjét, mert
mutatis mutandis valamelyest magamra
ismerek benne. Nyilvánvaló, hogy
mindeddig a saját bajaimat észleltem nála,
anélkül, hogy rájöttem volna, és
annyi iránytalanság, mozaikosság
van bennem, hogy inkább szabadulni
akartam tőle, de mostantól akár
büszke is lehetek rá. | |
| 4873. | [tulajdonos]: még egy Zweig-mondat | 2026-08-17 11:53 | | "A nép nem tudott mit kezdeni a szabadságával, és már türelmetlenül várta, kik fogják megszabadítani tőle." | |
| 4872. | [tulajdonos]: Zweig | 2026-08-16 15:50 | Néhány napja bukkantam rá a könyvtár által elvihetővé tett könyvek között Stefan Zweig: Búcsú a tegnaptól című művére. A magamhoz vett példány 1945-ben jelent meg Mészáros Károly fordításában. Aki ismeri, feltehetően a Tandori Dezső által készített új fordításban ismeri, melynek címe: A tegnap világa.
Szándékosan ezt a korábbi változatot fogom elolvasni, valami visszafogott ódonság van benne. Rákerestem az interneten a műre, és a Molyon nagyon jó megjegyzéseket találtam. Szokás szerint idézetek is szerepelnek a könyvre vonatkozó anyagban, íme egy közülük, elképesztően aktuális:
"Egyetlen megoldás maradt: elbújni a csigaházban, s hallgatni, míg odakint a többiek tombolnak."
| |
| 4871. | [tulajdonos]: MŰÚT 2026 | 2026-08-16 09:50 | Helyzetgyakorlat
Az ember (lehet, hogy ez germanizmus?)
itt ül kétségeivel egybegyúrva, és arra
gondol, hogy a norvégok úgy mondják ezt:
felkapaszkodni a fagyott vízesésen,
ami a lehet és a lehetetlen határán áll,
de azért inkább lehetetlen. Akárcsak az,
hogy egyujjas kesztyűben zongorázni,
a lettek bonmot-ja szerint. Vagy sírni,
mint az elveszett paradicsommadár,
ahogy olasz barátaimtól hallottam egyszer
pár üveg Chianti elfogyasztása után.
Igen, az ember (jaj, már megint az ember)
néha városnak éli meg a lelkét, melyhez
nincs térkép, nem járnak benne buszok,
villamosok, két lábon járó eltévedés
vagyunk. De pont ott, ahol elvileg
ismerünk minden zugot? A törött
porcelánok boltjában nincsenek vásárlók,
ahogy a dánok szokták mondani, vagy
a vicces britek, akik a tiszta házfalra
így mutatnak: na tessék, itt járt Banksy,
majd halkan hozzáteszik: csak nem volt
nála festék. Nem látok tisztán, és
ebben nincs semmi meglepő, de olyan
jól illik rá a japánok bölcs mondata:
a homály csak változat a ragyogásra.
És különben is, érjük be azzal, amink van,
és higgyük el, amit a spanyolok mondanak:
a naptól átforrósodott ruhákhoz jó a hideg vasaló. | |
| 4870. | [tulajdonos]: Billy Collins | 2026-08-16 09:05 | Billy Collins: Az a baj a költészettel című kötete végtelenül inspiráló volt a számomra, úgy olvastam, olyan mohósággal, amilyet régen tapasztaltam magamon. Talán nem azonnal, de gyorsan eljutottam oda, hogy megpróbálok belebújni az ő alkotói világába, aztán meglátjuk, tudok-e a magam nyelvjárásában valami hasonlót létrehozni. A kísérlet sikerült, és kilenc versből álló ciklust írtam az ő hangján. Legalábbis ez volt a szándék.
Van egy verse, amelyben valódi népek elképzelt szólásait írja meg. N.B. van benne magyar is. Ez lett a konkrét előképe annak a versnek, amely két másikkal együtt a MŰÚT legfrissebb számában jelent meg. Hamarosan megmutatom. | |
| 4869. | [tulajdonos]: krds | 2026-08-15 10:48 | Gyermeket lehet örökbe fogadni.
És unokát? | |
| 4868. | [tulajdonos]: fától az erdőt | 2026-08-15 10:42 | A völgytől nem látja a hegyet.
A málnától a medvét.
Az égtől nem látja a felhőt.
A morzsától a kenyeret.
A lyuktól nem látja a zászlót.
Szöcskétől a rétet.
Húrjaitól a hegedűt.
| |
| 4867. | [tulajdonos]: ki ki? | 2026-08-15 10:24 | A Tokaji Írótábor egyik fontos alakja volt a 125 éve született Németh László. Sok szó esett az Iszonyról. Egyszer csak lejegyeztem valamit a papíromra.
Kárász Nelli mondja: Németh László én vagyok. | |
| 4866. | [tulajdonos]: Muscat Lunel | 2026-08-15 09:31 | Sokszor jutott már eszembe, hogy milyen lenne, ha nem csemegeszőlőt, hanem borszőlőt ennénk. Mi a különbség, melyik a finomabb?
Két napja Tokajban Mankovits Tamás levett egy kis fürtöt a Sárgamuskotály fiatal tőkéjéről, és odaadta a feleségemnek, aki amúgy nem szereti a csemegeszőlőt. De ezt a borszőlőt mennyeinek találta, ahogyan én is.
Picinyke szemekből álló édes, illatos fürt volt, valahogy töményebben szőlő, mint a csemegeszőlő. Nem lett belőle bor, csak némi tudás, hogy milyen a napsütötte, édesre érett borszőlő. | |
| 4865. | [tulajdonos]: iszik és fest | 2026-08-15 09:16 | A vízfestő kedvenc söre?
Pilsner Aquarelle. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
