NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-01-15 18:51 Összes olvasás: 656155| 4722. | [tulajdonos]: idő | 2026-01-14 15:41 | | A "Megfeszít" idő-vers. Valamikor a Kozmosz könyvek sorozatban Tornai József válogatásában megjelent Az idő lovai című antológia, csupa olyan darabbal, amelyek az idő-élményt járták körbe. Albert Zsolt versében van egy lefelé irányuló mozgás, a vízé, és egy fölfelé irányuló, a fűé. Közöttük van a test, amelyről nem tudjuk, kié, csak azt, hogy valamiképpen áldozat, és ez az áldozati minőség, összevetve a vers címével, a megváltásra, feltámadásra utal. A szerkesztők által kifogásolt rész pedig szerintem a legfőbb feszültség a versben: a végtagok nélküli holnap moccanatlan, egy helyben maradó, miközben kimondatik, hogy "múlás" jön. Lehet, hogy nem a holnap fog elmúlni, hanem valami más. | |
| 4721. | [tulajdonos]: A. Zs. | 2026-01-14 15:27 | A "végtagok nélküli" jelző számomra felidézi Pilinszky János: Mire megjössz című versét, annak is ezt a részletét:
Mint tagolatlan kosárember,
csak űl az idő szótalan,
nincs karja-lába már a vágynak,
csupán ziháló törzse van.
A végtag-nélküliség kimondása utal a kiterjedés csökkent voltára, a mozgásképtelenségre, a totális kiszolgáltatottságra; meg kell értenünk, hogy egy költő, pláne olyan formátumú, mint Albert Zsolt, nem ír le semmit "csak úgy", ha pedig valamilyen oknál fogva mégis, akkor még annak is értelme van. Olyan, ami esetleg a szerzőn is túlmutat; itt kezdődnek a csodák.
| |
| 4720. | [tulajdonos]: esernyő, varrógép | 2026-01-14 15:14 | | Szerintem, ha valaki beleírja a versébe, hogy "boncasztalon" akkor nyilvánvalóan erős utalást tesz a híres Lautréamont-idézetre, vagyis ezek után vicces felróni neki, hogy azért zavaros a verse, mert "annyi egymástól független kép keveredik benne". | |
| 4719. | [tulajdonos]: 1982 | 2026-01-13 18:53 | | Szerintem közismert dolog, hogy 1982-ben Ottlik Géza hetvenedik születésnapjára Esterházy Péter azzal a különleges ajándékkal állt elő, hogy egyetlen lapra leírta az Iskola a határont. Akkoriban a Mozgó Világ minden számában volt valamilyen fotó vagy képeslap az olvasóknak, egyszer ennek a nyomdai úton sokszorozott másolata volt benne. Nagyon egyedi ötlet, ez kétségtelen, és nyilván vizuálisan is érdekes, sőt szép volt. Erre tegnap a Mendoza és Márquez beszélgetőkönyvében olvasok egy öregasszonyról, aki megtette, hogy lemásolta a Száz év magányt azzal a szándékkal, hogy megtudja ebből, hogy ki a bolond, ő-e vagy a szerző. És az is különös, hogy az évszámok összeérnek: A guajava illata ugyanúgy 1982-ben jelent meg, mint amikor Ottlik volt hetvenéves. | |
| 4718. | [tulajdonos]: egy év | 2026-01-13 18:19 | | Megjelent a januári Magyar Napló, és nagy öröm, hogy benne van két versem. Tudtam persze, hogy így lesz, de kézbe venni azért más. És persze van benne repertórium a tavalyi közlésekről, amit akkurátusan átböngésztem, kik és milyen írásokkal szerepeltek a tavalyi tizenkét lapszámban. A magaméit is megnéztem, verssel egyszer, mások könyvéről írott recenzióval háromszor voltam a lapban. De az különös öröm, hogy a tavaly januári számban Lajtos Nóra írt a Töredék Yoricknak című kötetemről. Nem tudom helyre rakni a dolgot, hogy vajon tudtam róla, csak elfelejtettem, vagy valami megmagyarázhatatlan okból ezidáig nem vettem észre. | |
| 4717. | [tulajdonos]: arany | 2026-01-12 20:06 | Mennyire nagylelkű mondat!
"Neruda, ezt már sokszor mondtam, afféle Midász király volt: amihez csak nyúlt, minden költészetté vált."
Persze, A guajava illatából, melyet Dobos Éva ültetett át magyarra. | |
| 4716. | [tulajdonos]: hátha | 2026-01-12 18:58 | Az jutott eszembe, hogy ez egy irodalmi oldal, tehát nyilván sokaknak nagy könyvtára van. Ha esetleg valakinek megvan ez a könyv, nagyon megtisztelne azzal, ha ezt a néhány oldalt, melyek hiánya bosszantó és fájó, befotózva megküldené nekem.
Köszönöm. | |
| 4715. | [tulajdonos]: üres | 2026-01-12 18:14 | | Gutaütés. A kötetből hiányzik a 98-99., 102-103., 106-107. és a 110-111. oldal. Pontosabban nem hiányzanak ezek az oldalak, csak üresek, nem tartalmaznak szöveget. Nem tudom, a könyv szövege megtalálható-e az interneten, vagy inkább írjak a Magvetőnek, hogy küldjenek egy hibátlan példányt? | |
| 4714. | [tulajdonos]: Páris, utca | 2026-01-12 18:08 | | De szép tud lenni a valóság és a művészet szőttese... Megint A Guajava illata jön. Amikor Márquez az El Espectador tudósítójaként Párizsba utazott, egy olyan szálloda lakója lett, amely a Rue Cujas-ban volt. Persze, hogy eszünkbe jut a gyönyörű Radnóti vers, a Páris: "A Boulevard St Michel s a Rue / Cujas sarkán egy kissé lejt a járda." | |
| 4713. | [tulajdonos]: milyen? | 2026-01-12 17:29 | Olvasom A guajava illata című könyvet, melyben Gabriel García Márquez mesél. A társszerző, akinek mesél, és aki a jegyzeteivel sok mindent összefoglal, Plinio Apuleyo Mendoza. Kihagyhatatlan kötet, és nem csak annak, aki szereti a nagy író-mágust, de mindenkinek, akinek van valamilyen érintkezése az írással, akár azért, mert ír, mert szeretne írni, mert elbizonytalanodott az írásban, mert válságban van, mert úgy érzi, olyan szakaszban van, amikor minden sikerül...
Döbbenet, hogyan tud beszélgetés közben egy ilyen zseniális mondat megcsillanni a többi felvillanyozóan érdekes között... A feleségéről írja: "annyira ismerem, hogy már fogalmam sincs, milyen a valóságban." | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
