NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-04-02 00:50 Összes olvasás: 674444| 4804. | [tulajdonos]: új folyóirat | 2026-04-01 14:04 | Az Észak-fokról megint.
https://hirnavigator.hu/hir/10035998-regionalis-gyokerek-orszagos-ambiciok-elindult-az-eszak-fok | |
| 4803. | [tulajdonos]: jaj | 2026-03-31 21:58 | A magamfajták örökké tépelődnek, hogy méltányos-e megírniuk, kimondaniuk a véleményüket valamiről, nem okoznak-e ezzel fájdalmat, csalódást azoknak, akik teljesen másképpen látják a világot. A magamfajta tépelődők tökéletesen biztosak abban, hogy véleményük nem illeszkedik a fősodorba, amivel nyilvánvaló kényelmetlenséget okoznak azoknak, akik meggyőződésből vagy számításból, tökmindegy, a mainstream ideológiák követését tartják az egyetlen vállalható opciónak.
Ma a Trend FM-et hallgattam, és azonnal felismertem, hogy az a költő beszél, aki most halt meg. Tetszett, amit mondott a művészetekről, és az is tetszett ahogyan mondja: volt benne egy adag töprengés, bizonytalanság, érezhetően nem paneleket húzott elő, hanem az interjú időpontjában született meg benne a gondolat. Aztán egyszer csak politikára terelődött a szó, és kifejtette, hogy a mai Magyarország olyan, mint Franco Spanyolországa. Ekkor érkeztem haza, néztem ki a fejemből, hogy mégis ez micsoda, majd kikapcsoltam a rádiót. | |
| 4802. | [tulajdonos]: séta a bölcsőhely körül | 2026-03-31 21:36 | Nahát, már honlapja is van az új folyóiratnak. Csak tessék, tessék!
https://eszakfok.hu/ | |
| 4801. | [tulajdonos]: fenség ---- titok | 2026-03-31 17:10 | Ez is az új folyóirat, az Észak-fok beharangozója.
boon.hu/helyi-kultura/2026/03/eszak-fok-folyoirat-miskolc-irodalom | |
| 4800. | [tulajdonos]: jaj | 2026-03-30 21:58 | Úgy emlékszem, hogy Bártfai Attila Márk beszélt évekkel ezelőtt arról, hogy a buddhizmus egyik lényeges eleme a szavak helyes használata.
Ez olyan bölcs gondolat, hogy más eszmerendszerben levő ember is nyugodt szívvel elfogadhatja.
Ezek után engedtessék meg azt kérnem, hogy senki ne nevezze "közéleti versnek" a papi eltévelyedésekről, pederasztiáról szóló nem tudom mit, mert nem az.
Elhiszem, hogy mindenfajta, legtöbbször szánalmasan primitív baloldali aktivizmus versbe öntésekor kedves és barátságos szerkesztői gesztusnak tűnik "közéleti versnek" titulálni a szöveget, de nem az, csupán színvonaltalan propaganda. Még akkor is, ha átlátszó trükkel, Villonra próbál hivatkozni a szerző.
| |
| 4799. | [tulajdonos]: Észak-fok | 2026-03-30 21:09 | | https://konyvkultura.kello.hu/konyves-kozelet/2026/03/29/eszak-fok-uj-orszagos-kulturalis-folyoirat-miskolcon | |
| 4798. | [tulajdonos]: Vas István a díjakról | 2026-03-30 16:05 | "...én is magától értetődőnek tartottam, hogy a legkülönbözőbb díjakkal az uralkodók vagy a hivatalos testületek lekenyerezni akarják az írót. Az aranylánc tudvalevően arra a Goethe-balladára utal, amelyben a király egy aranylánccal kívánja megjutalmazni daláért a dalnokot, de az visszautasítja a díjat: ő saját gyönyörűségére énekel, mint a madár az ágon. [ ...]
ebben a sorban: Die golden Kette gib mir nicht – „aranyláncod nekem ne add”; ahogy Somlyó György fordította –, egy másféle önérzet is el van rejtve: honnan veszi a király a jogot, a hozzáértés jogát, hogy a költőt ki merje tüntetni daláért?
Én sohasem voltam olyan végletes és dacos, mint Goethe dalnoka – aminthogy Goethe sem volt az, a magánéletben. De nem is gondoltam, hogy valaki nagy költő, nagy író, amiért világdíjat kapott; azt sem, igaz, hogy csapnivaló protokollfirkász, amiért ezt vagy azt a díjat megkapta és elfogadta. Éppen ma olvastam, hogy Sartre most már fölvenné a valaha visszautasított Nobel-díjat – csakhogy az időközben érvényét vesztette. Kínos. De az én fölfogásomnak sokkal érthetetlenebb volt Sartre tizenegy évvel ezelőtti gesztusa. Hogy lehet ilyen komolyan venni bármely díjat? Megtisztelni azzal, hogy nem fogadja el?"
(Részlet Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? című művéből.) | |
| 4797. | [tulajdonos]: helyek | 2026-03-29 15:37 | Pénteken jártam a Bodrogközben, szinte minden gólyafészekben ott vannak már a nagy visszatérők, láttam Tokajt, az északi folyókat. Szombaton egy búcsúvétel miatt jártam Tata-Agostyánban, az Emlékerdőben, egészen misztikus hely. Tegnap óta van valaki, aki egy fa gyökereinél fog beleoldódni a nagy egészbe, mi túlélők még egy ideig a körforgás látható szférájában maradunk.
Elképesztő, mennyi arca van ennek az országnak. Ha szereted, mindenhol otthonra találhatsz benne. A földjén és a földjében is. | |
| 4796. | [tulajdonos]: Észak-fok 001 | 2026-03-28 20:57 | Hát, kérem szépen, megjelent az Észak-fok első száma. Kinézetre gyönyörű, a belseje pedig remek szövegekkel van teletömve. Tegnap Miskolcon a sajtó képviselői előtt számoltunk be róla a feleségemmel, Filip-Kégl Ildikó főszerkesztővel és Serfőző Simon Kossuth-díjas költővel, aki a tiszteletbeli főszerkesztő, és akinek állhatatos és elszánt harca, szívóssága nélkül nem mosolygott volna ránk a szerencse, és nem született volna meg a lap.
Ez alapvetően egy hírközlés volt a részemről, konkrétumokkal még többször fogok jelentkezni. Például azzal, hogy hol lehet megvásárolni, hol lehet olvasni róla, és hasonlók. | |
| 4795. | [tulajdonos]: mi van itt? | 2026-03-27 21:17 | Azt hittem, hogy az ismeretlen katona fogalmát illetően van valamiféle konszenzus. Az ismeretlen katona az a nyomorult, akit a frontra vezényeltek, szenvedett, rettegett, látott sok halált, talán maga is ölt, aztán elesett. Talán eltemették, talán nem is volt belőle mit eltemetni. Ő az áldozat. Itt most egy versben, vagy tudja isten, miben kiderül róla, hogy ő nemhogy nem áldozata a háborúnak, hanem egy erőszaktevő, illetve, csak majdnem az, mert az alkohol közbeszólt, stb. Az ismeretlen katonáról nem tudjuk, melyik nemzethez tartozott, ő nem német, nem francia, nem magyar, nem orosz, nem ukrán, még csak nem is kalmük, hanem ismeretlen. Ha már bekúszik a történetbe az erőszaktétel eshetősége, nem nehéz dekódolni, hogy itt egy szovjet katonáról van szó, akik közül a családi emlékezetek szerint sokan követtek el becstelen és megbocsáthatatlan bűnöket. Sajnos anyám nővérei között is volt, akivel ez megtörtént, szóval baromi távol van tőlem, hogy védjem őket.
Amúgy az erőszaktevők sorsa aligha egy „kulák” általi felkoncolás volt. Amúgy a kulák szó a II. világháború idején nem volt ismert a magyarban, Rákosiék hozták be a köztudatba, mint egy megsemmisítendő paraszti réteget. A versnek szerintem, egyetlen ép és menthető eleme nincs, és végtelenül elszomorító, hogy a szerkesztők ezt nem írják le, hanem még valamennyire biztatják is a szerzőt. Meglehet, hogy az az oka, hogy eddigi műveihez képest ez legalább egy hajszállal jobb. Tényleg jobb? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
