NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-01-26 20:49 Összes olvasás: 658680| 4742. | [tulajdonos]: écrivain | 2026-01-25 10:23 | "...annyira észíró azért én sem voltam, hogy valamilyen előre elgondolt mondanivalót akarjak ráerőszakolni a versre. Annyit azért akkor is tudtam, hogy elég, ha bennünk megvannak a saját mondanivalónk kontúrjai, a többit már rá kell bízni a formára, hogy az csalogassa ki belőlünk a mondanivalót és adja hozzá a magáét, azt a többletet, amivel az egyénen kívüli és túli és egyén fölötti forma okosabb és tudósabb nálunk."
Részlet Vas István: Mért vijjog a saskeselyű című könyvéből.
| |
| 4741. | [tulajdonos]: még nem elég | 2026-01-24 22:08 | 1907-ben Balázs Béla és barátja, Kodály Zoltán egy ösztöndíjjal eljutottak Párizsba. Balázs szinte magán kívül van az élménytől, nem tud betelni vele. Többek közt ezt írja a naplójába:
"Még 25 érzéket, még 25 agyvelőt szeretnék! Beljebb szeretnék egy lépéssel, és följebb, följebb!" | |
| 4740. | [tulajdonos]: univerzális | 2026-01-24 20:17 | Adam Zagajewski:
Száguldó vers
Gregorián kórusokat hallgattam
száguldó autómban,
egy sztrádán, valahol Franciaországban.
A fák kétoldalt rohantak. A szerzetesi
hangok a láthatatlan Urat dicsérték
(hajnalban, egy hidegtől reszkető kápolnában).
Domine, exaudi orationem meam,
kérték a baritonok oly nyugodtan, mintha
a megváltás a kert végében teremne.
Hová utaztam? Hol rejtőzött a nap?
Életem kiterítve hevert az útszélen,
oly törékenyen, akár egy papírtérkép.
A felhők felé tartottam
az édes szerzetesekkel, a kék,
tonnás, áthatolhatatlan felhőkhöz,
a jövő felé, a zápor kemény könnyeit
elnyelő szakadékhoz.
Távol a hajnaltól. Távol otthonomtól.
A falak helyén - vékonyka bádog.
A virrasztás helyett szökés.
A feledés helyett egy utazás.
Himnusz helyett - egy száguldó vers.
Előttem
apró, megfáradt csillag rohant,
s az országút aszfaltja fénylett,
mutatva, merre a föld,
merre lapít lesben a horizont borotvája,
hol bújik az este, s az éj fekete pókja,
sok ezer álmunk özvegye.
Zsille Gábor | |
| 4739. | [tulajdonos]: körbe körbe karikába | 2026-01-24 17:54 | | Képtelen vagyok rendet tartani. Időnként persze nekiveselkedek, és fáradságos munkával, melyet kitérők nehezítenek, valahogy javítok a helyzeten. Ma is ezt csináltam, mert sok könyv volt elöl, egy részüket a helyére tettem. Az, hogy „helyére” meglehetősen nagyképű, mert az a helye, ahol találok helyet neki. Eredetileg próbáltam külön helyre tenni a verseket, naplókat, esszéket, prózát, művészeti könyveket, de időközben sokat lazult az eredeti törekvés. A nehézség, hogy a nagy pakolás közepette mindig tudatosan visszatartok könyveket, mert olvasni akarom őket, sőt még az is, hogy miközben a helyére teszek valamit, egy másikat kiveszek, mert kedvem szottyan az olvasására. Így a cselekvésbe bele van kódolva, hogy legjobb esetben is csak félsikerig jutok. A polcról kivettem két könyvet, egy vékonyat és egy vastagot. Az Aranykéz utcai szép napokból egy novellát olvastam el, A sárkányfejű ház címűt. Persze, gyönyörű, és szó esik róla, hogy az egyik szereplő, Florentin „régi aranymíves családból származott”. Erről eszembe jutott, hogy ezt a könyvet az Aranyműves fia című könyv mellől húztam ki, amit még nem olvastam. A vastag könyv pedig Balázs Béla naplója volt, amit élete 1903 és 1914 közötti időszakáról írt. Hallatlanul érdekes könyv annak ellenére, hogy erősen meghúzva merték csak kiadni 1982-ben. Amikor abbahagytam az olvasását, odamentem a könyvespolchoz, és nem tudom miért, de megnéztem Az aranyműves fia című könyvet. Kíváncsi voltam a szerzőjére, de a gerincről nem tudtam elolvasni, hát kézbe vettem. Bauer Barbara. Akinek pedig a naplóját olvastam percekkel előtte, eredetileg Bauer Herbert volt. Jó kerek lett. Krúdy novella, benne egy aranyműves, aztán Balázs Béla (Bauer Herbert) naplója, végül Az aranyműves fia, melyet egy Bauer családnevű író írt. | |
| 4738. | [tulajdonos]: szavak | 2026-01-24 08:21 | A PIMP napló 1100. bejegyzése említi, hogy van egy naplótulajdonos, akinek szokása a rendszámtáblákon látható mássalhangzókat magánhangzók betoldásával értelmes szavakká formálni. Nos, én vagyok ez, és erről még mindig nem tudtam leszokni. Tegnap egy PLT rendszám ösztökélt erre a játékra. Erre jutottam:
Polt, pult, Palit, Pált, ápolt, ápolót, pulit, pelét, palát, pólót, épült, épület, palota, plató, pilóta. | |
| 4737. | [tulajdonos]: fehér és vörös | 2026-01-23 21:46 | Farkas György: cím nélkül (34) című verse szerintem kitűnő, az utóbbi idők egyik legjobb Dokkra került szövege.
Ez a részlete:
"vasárnap, szeretnék sétálni veled,
a soktüzű erdő felé."
ezt juttatta eszembe:
"Holnap fehérebb én leszek-e
Vagy a svájci hegyek?"
Egy picit előre néz a költő, a holnapra, a vasárnapra, és kérdést, illetve kívánságot fogalmaz meg. Mindkettőben van valami emelkedettség, félelmen túliság, szembenézés a hideggel, halállal, vagy éppen a tűzzel; Farkas versét nehéz fogalmilag magyarázni, mert kihagyásos, sejtetéses, valódi költészet. | |
| 4736. | [tulajdonos]: lovagbáró | 2026-01-23 16:18 | | Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? című művéből tudom, hogy Kosztolányi Dezső a Kínai kancsó lovag Martinyját, aki a nagyon drága tárgyat figyelmetlenül összetöri, báró Hatvany Lajosról mintázta. | |
| 4735. | [tulajdonos]: megáll az idő | 2026-01-23 10:33 | Ha az idő megállt, akkor nem tudnak benne lassan telni a rohanó percek.
Könnyen belátható, hogy ez vagy vagy, és nem is is.
| |
| 4734. | [tulajdonos]: ki kicsoda | 2026-01-22 19:31 | | Az egyházfi nem a pap, nem lehet gyónni nála. | |
| 4733. | [tulajdonos]: jaj | 2026-01-22 16:16 | | Nem tudom, hányadszor élem meg, hogy valaki döbbenetes magabiztossággal fogalmaz meg álláspontot arról, hogy lényegében mindenki hülye, aki nála többre vitte az irodalomban, de most jön ő, aki megmutatja, hogyan kell írni, hogyan kell megújítani a költészetet, majd elcsodálkozik azon, hogy a kapuk nem nyílnak olyan könnyen, mint remélte. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
