NAPLÓK: BASZORKÁNYOK 2. Legutóbbi olvasó: 2026-08-10 16:37 Összes olvasás: 33178| 187. | [tulajdonos]: 129. | 2016-04-11 15:16 | A váltott gyerek
Edit házának ablakait épp tegnap törte ki a viharos őszelői szél. Igen, háza és nem lakása. Múltkor szándékosan a lepukkantabb lakhelyére vitt, próbára tenni, így is kell-e. Most meg előkerült a rózsadombi villa, másfél utcányira Sáráétól. Kijönni nem tudott elém, a kárfelmérőket várta. Ott dekkoltak, mikor megérkeztem. Csak a nemzeti ünnep után akartak jönni, de a ház úrnője kierőszakolta. Nem lesz egyszerű eset. Olyan típus, akivel egyre nehezebb, ahogy misztériuma egyre beljebbi rétegei tárulnak fel a jámbor kalandor előtt.
A villany is elment, valami középkorias fáklyát nyomott a kezembe, melynek narancssárgán vibráló fényében vámpírosra nyúlt egyébként is megereszkedett arca. Látszott rajta, mit szán nekem, ha egyedül maradunk. De sajnos nem egyhamar következett be.
Szapora, fontoskodó cipőkopogás. Egy nő, aki mintha Edit lenne harminc évvel fiatalabban. A lánya. Riadtan, döbbentem méregetett.
- Te meg ki vagy? – esett nekem köszönés és a legkisebb udvariasság nélkül.
- Anyukájának a barátnője.
- Nekem nem említette, hogy lenne barátnője!
- Anyukám, ezt magyarázd meg, légy szíves! Már megint nőzöl? Ezt nem hiszem el! Hetven évesen? Ez a lány az unokád lehetne! Törődnél inkább a saját unokáiddal!
- Barbim, nekem is van magánéletem, ezt vegyétek tudomásul! Én se szólok bele, kivel fekszel össze!
- Mert te összefekszel ezzel a kislánnyal?
- Miért is ne? Ha mindketten szeretnénk.
- Van már tizennyolc?
- Huszonöt éves, Barbi cicám.
- Huszonhat – helyesbítettem.
- Ezt nem hiszem el! Személyit kérek! Börtönbe juttattok bűnpártolásért! Adjatok egy széket, mert elseggelek! – törölgette homlokát a lánya.
- Ha megkérhetlek, most az egyszer legyél megértő anyáddal. Timi többet törődik velem, mint ti öten együtt véve!
- Akkor tudod mit? Mi el is megyünk!
- Ha van hova.
- Jó, okéoké, én elfogadom. De a fiaid?
Csak álltam ott, mint egy faszent.
- Mi ez, Mónika show? – kérdezte Edit – Úgy viselkedsz, mintha nem is úrinő lennél? Mintha nem is én neveltelek volna.
- Nevelés? Milyen nevelés? Ránk se szartál, csak jártál a fiúid meg csajaid után! Szégyelld el magad, édesanyám!
- Ez azért nem így volt. Ha megkérhetlek, ne járass le a szerelmem előtt.
- Szerelmeeed?? Hát szerelmes is vagy bele?
- Igen.
- Hé, Te Kitti… - fordult felém.
- Timi.
- Akkor Timi, mindegy. Te is szerelmes vagy ebbe a nőbe?
- Igen.
Hazudtam.
- Ebbe a nőbe?? – már az anyuka is kikelt magából – Ki vagyok én neked? Nem az anyád??
- De, sajnos.
Edit keserves zokogásban tört ki és görcsösen szorította a kezemet húsos ujjaival.
- Ez a hála… Ez a hála – ismételgette megtörten – Miattatok nem lehettem az, aki akartam! Mert feláldoztam magam értetek! Nekem ti voltatok a legfontosabbak, a mindenem!
- Csak voltunk? Már nem szeretsz minket, most elárultad,elszóltad magad!
Folytatódott a családi dráma, én meg csak álltam egyik lábamról a másikra, kezdtem unni magam.
- Kicsim, menj addig a szobámba, arra van, nyitva az ajtaja, ott a laptopom, használd! De akár az ágyba is fekhetsz, pár perc és megyek.
- Úristen! – csattant fel Babara – Az ágyadba csábítod? Egy éve nem mostad ki huzatod és hússzor belepisáltál te is, meg a macskák is!
Ezt hallva inkább a gépezést választottam. Lassan, nagy zúgás-zakatolás közepette indult be a laptop őstípus. Asztalháttérként megereszkedett testű akt, fej nélkül. A fényképalbumban még több sorozat ilyenekből. Brrr! Külön album a macskáknak és az unokáknak. Majd egy a fotómontázsoknak: macskafejű nőknek, macskafarkú bébiknek és hasonló torzszülötteknek. A World-dokumentumban perverz, naturális versek, szadizmus, gruppenszex, fürdés a testnedvekben. Jó helyen járok! Épp beindítottam a netet, mikor megérkezett. Kimerülten roskadt az ágyra, amiből valóban húgyszag csapott fel, különlegesen pikáns elegyet alkotva a szoba dohos-parfümillatú, fülledt levegőjével.
Melléültem és átöleltem, puszit adtam hosszú fülcimpájára. Gondterhelten sóhajtott.
- A lányod nem szível.
- Ő mindig ilyen, ez az én nagy bajom. Meg még sok más.
- Mi?
- Pénzhiány.
- Az mindenkinél szinte.
- A lányzó szerint te az anyagiakra utazol.
Röntgenszemekkel próbált átvilágítani, gyanakodott.
- Ha arra utaznék, olyannál próbálkoznék, aki gazdag, és nem olyannál, aki szeretek.
- Logikus. De honnan tudhattad előre, mim van?
- Semmit se tudtam rajtad neveden, korodon, foglalkozásodon kívül. Márpedig az írók ritkán vannak teli lével.
- Hogyhogy máris szeretsz? Most találkozunk másodszor.
- Már az első előtt szerettelek.
- Rajtam? Mit lehet?
- A személyiséged. Aztán mikor láttam képet, már az arcod is.
- A testem nem?
- De. Tényleg, ki volt a képek aktmodellje?- mutattam a laptop képernyőjére.
- Én! Mikor még jól néztem ki, de rég is volt…
Ledöbbentem. Az a test még egy hetven éveshez is lelakott. Ilyen sötét lett volna múltkor?
- Mi a baj Szívem?
- Semmi, csak elszédültem.
- Adok inni! Én is ezt szoktam, bodza, saját termésből – nyújtott felém egy érdekes mintás poharat, amin közelebbről láttam csak, hogy a kosz rakódott rá olyan vastagon, mintha dombormű lenne. Undoromat leküzdve ittam belőle. Szőr ragadt a nyelvemre. Mi jön még?
- Vetkőzzek, cicus? – kérdezte kacéran.
Haja hosszú és ősz, otthonkája rongyos és kopott. Ezek után kíváncsi voltam a többire, ezúttal világosban.
- Behúzzam a függönyt?
- Ne! Látni szeretnélek közben.
- Lelked rajta – és már gombolta is ki a ruháját.
Előtűntek karfioljai, terhességi csíkjai, műtéti hegei, és egyéb meghatározhatatlan, oda nem illő képletek, elvakart szúnyogcsípések, kelések, fekélyek, foltok. Forgott velem a világ. Cserben hagyott a gerontofíliám, vagy mi? Talán az lehetett a baj, hogy itt nem szimpla öregségről volt szó.
- Mi lesz? – húzott magára.
Az illata csábító. A hangja, a szeme, az arca is. De képtelen voltam megtenni.
- Figyelj, imádlak, de… Nem úgy.
- Nem hiába húztam volna le a függönyt, kis csacska! Most így hagysz. Sejthettem volna. A fiatalok megalázzák az időseket.
- Nem alázlak meg. Odavagyok érted. Mint emberért, művészért.
- De én nő is vagyok! Vagyis voltam.
- Az vagy! De én barátilag szeretlek.
- Elfogadom.
Kezet fogtunk rá és bodzát szürcsöltünk a mocskos pohárból. Nem haragudott. Csak egy könnycseppet ejtett, majd mosolygott. Szelíden, anyaian.
- Ezek nem szeretnek, te igen. Ezentúl te leszel mind az öt gyerekem és a két unokám egyben. Hétszeresen foglak szeretni. Így lesz.
- Csak lesz?
- Már így van, butus.
Egymás karjaiban aludtunk el. Kitömött madarakkal álmodtam, majd beúszott a képbe a Hókirálynőm, fején napnál is fényesebb koronával. Sajnos ekkor éktelen sikoltás riasztott fel. Edit is felült. Egy pöttöm, copfos kislány állt az ajtóban.
- Nagyííí! Mért ilyen csúnya a cicid? Nekem is ilyen lesz? Ki az ott melletted? Kicseréltél másikra, mert rossz voltam?
- Igen, kicseréltelek, csacska csacsim. Gyere, ül ide az ölembe.
Erre a kérdésre riadtan rohant ki.
Nem ült, ültem helyette én. A váltott gyerek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
