NAPLÓK: BASZORKÁNYOK 2. Legutóbbi olvasó: 2026-07-26 04:24 Összes olvasás: 33140| 183. | [tulajdonos]: 126. | 2016-03-27 22:49 | Médiacápák
Kiordítoztam a hangomat a Hókirálynővel, és kalapáccsal szétvertem gyémántberakásos arany eljegyzési gyűrűnket. Kiderült, hogy több férfival is csal, ráadásul rendesen világgá is kürtölte. Az egy dolog, hogy én eddig öt-hat nővel (magam se tudom hánnyal) és egy fiúval enyelegtem közben. Az én vagyok! Legalább nem vertem nagy dobra, hogy ne okozzak fájdalmat neki. Eddig. Dühösen tárcsáztam. A szokásos hangon szólt bele, kedvesen búgva. Azt mondta, én vagyok a mindene, és hogy nagyon hiányzom neki, alig várja, hogy találkozzunk, és átadhassa a szülinapi ajándékaimat. Az elején nem volt szívem leteremteni. Elbeszélgettünk hogylétéről, arról, hogy mi mindent csinált már ma, de semmi energiája, és semmihez semmi kedve. Hogy egy szabad perce nincs, ami alatt lepihenhetne. Nem úgy tűnt, mint aki pasizik. De én már semmit nem hiszek el neki. Próbáltam finoman rátérni a lényegre.
- Ma akkor már nem találkozol egyik hapsiddal se?
- Á, egyikkel egyszer futottam össze, kőbunkó, többször látni se akarom. A másik Afrikában él és kilencven éves. A harmadik fiatal hozzám.
- Mennyi az a fiatal?
- Ötven. Kis taknyos hozzám.
- Akkor egyiknek sincs esélye?
- Esélye mindenkinek van.
- Bárkinek?
- Aham.
- De most komoly?
- Dehogy Kincsem! Nincs mindenkinek esélye, csak annak a háromnak!
- Én nem is játszom nálad?
- Te így is, úgyis szeretsz.
- Velem bármit meg lehet tenni ugye?
- Jaaaj, nem kell ezt így felvenni.
- A menyasszonyom vagy.
- Igen. Semmi nem változik.
- Nyeljem le?
- Hát te tudod. Te döntésed.
- Ennyi?
- Széttörtem a gyűrűt, holnap feladom postán.
- Küldd, megpróbálom megjavíttatni, ha nem lehet, veszek újat.
- Mi???
- Jól hallottad.
- Most már végképp nem értelek.
- Ki ért engem, senki, ez a baj. Ezért vagyok egyedül.
- Nem vagy egyedül!
- Mert itt vagy?
- Lennék, ha szeretnéd.
- Könyörögni meg nem fogok.
- Elbeszélünk egymás mellett.
- Ezek szerint – mondta közönyösen.
- Mondd, Szívem, miért nem vagy őszinte?
- Én mindig az igazat mondom – mondta torokköszörülés közepette.
- Most is hazudsz.
- Élnem kell valamiből, de ezt már túltárgyaltuk.
- A testedből élsz? Megint?
- Még mindig. Mintha te nem.
- Én???
- Aham. Pornóíró vagy, fél-kurva.
- Bocs, de ne keverd össze az erotikus művészetet a pornóval.
- Értem. Ám lényegileg egy kutya.
- Én is mondhatnám a te alulöltözött artistaművészetedre, hogy nem más, mint magakelletés.
Erre elkezdett artikulálatlanul üvölteni, még a telefon is belesípolt. Felét se értettem, de valamit olyasmit emlegetett, hogy hogy jövök én ehhez, ki vagyok én, meg hogy ő csak magát adja el, én őt is.
- Na jó, elnézve, kis buta gyerek vagy még.
- Ne hidd.
- Igaz, bizonyos téren többet átéltél, mint én. Sajnálom, pedig nem biztos, hogy érdem. Én a munkámmal törődtem, nem faszokkal, pinákkal.
- Pedig az is kell.
- Kellett volna.
- Nem késő.
- Látod, ezért pasiztam be.
- De tényleg bepasiztál?
- Nem, még nem aludtam náluk, egyelőre örülök, ha luk van a seggemen, most is kijött az aranyerem, most is azt nyomom vissza a másik kezemmel. Fáj a derekam, nem bírok lehajolni, hogy kikaparjam alóla a kakát, viszket. Kellenék a francnak. Meg nekem se, hátam középre se.
- Akkor mit idegesítesz feleslegesen?
- Te idegesíted magad, semmiségeken.
- Nekem a kapcsolatunk nem semmiség!
- Szerintem is. Így még nem szeretett senki.
- Akkor miért tekintgetsz másfelé?
- Te miért? Hajt a véred? Szeretetéhség? Hánnyal csaltál meg Édesem?
- Hattal-héttel.
- Csak? – elnevette magát.
- Sacc per kábé. De csak téged szeretlek.
- Én is csak téged. Akkor mi a baj?
- Ember legyen a talpán, aki rajtad kiigazodik.
- Akkor nem is lennék érdekes. Kellenek a kihívások.
- Ebben egyetértek.
- Szóval, mikor jössz?
- Még nem tudom.
- Mikor beférek a naptárba?
- Nem, mikor lesz utazásra pénzem.
- Ne csacsiskodj! Gyere! Azt a részét én rendezem. Milyen könnyen feledésbe merülnek a dolgok. El a süllyesztőben, mint én.
- Akkor azért csinálod a cirkuszt, ha ne felejtsenek el?
Nem felelt, nyilván rátapintottam a lényegre. Átterelte a szót arra, milyen tehetséges vagyok, mennyire büszke rám, és majd küldjem át a legújabb interjúmat. Megint a média.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
