NAPLÓK: Anya Legutóbbi olvasó: 2025-11-13 14:03 Összes olvasás: 11781| 1. | [tulajdonos]: 1. | 2011-07-31 13:49 | Anyám rosszul volt.
Mondtam neki, ha meghal
keressen egy másik
testet magának minél előbb.
Ilyen rohadt kegyetlen mondatra
nem számított.
Azt hitte, behozok egy pohár vizet,
vagy ilyesmi.
Megsimogatom.
***
Egyszer a földön ültem anyám lakásában,
míg ő fenn az ágyon, együtt néztük a tévét.
Ott volt a lánya, és második férje is.
Huszonegy éves lehettem körülbelül, és
anyám egyszer csak előrenyúlt megsimogatni a fejemet.
Úgy összerándultam, mint egy hernyó, amit
megböknek faág hegyével. Nem tehettem róla, annyira
váratlanul érintett meg, egyáltalán nem volt időm felkészülni rá.
Érthető módon ez a kínos jelenet sértette anyámat, és
nemsokkal utána leült velem töményet inni.
Valamit nagyon mondani akart, szemben ült velem
egy puffon, lötyögtette a viszkit, hosszú, vékony lábait
betördelte maga alá, majd életemben
először és utoljára így szólt hozzám:
„Ne haragudj kisfiam!”
Amíg ezt ki nem mondta, nem is tudtam, hogy haragszom.
Nem is tudtam, hogy lenne jogom haragudni,
nem is akartam felfogni miről beszél.
Ismerve apámat, tökéletesen megértettem,
hogy elmenekült, és nem ő nevelt fel.
Nem is sejtettem, mennyire retteg attól, hogy most,
amikor már felnőttem, behatolok az életébe, és megpróbálom
az anyámmá tenni.
Igaza lett, megpróbáltam.
Négy éves korom óta, félig öntudatlanul sóvárogtam és vágyakoztam utána.
És nem kizárt, hogy akkor ott, félig berúgva már nem csak azt kellett
(volna) megbocsájtanom, ami eddig nem volt, hanem azt is,
ami igazán soha nem lesz,
nem akar,
nem tud,
bocsánat.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
