NAPLÓK: A napló, aki nem kapott nevet Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 07:42 Összes olvasás: 27507| 6. | [tulajdonos]: Visszszorulás II. | 2006-11-13 18:21 | Már ötödik napja nincs székletem. Nem feszít, nem nyom, nem fáj semmi. Vizelés után hiányérzettel húzom le a vécét. Bámulom a tiszta porcelánkrátert, ahogy zubog benne a víz. A műanyagtetőn ülve töprenkedem. Utoljára híg volt. Végleteket keresne anyagcserém? A magazinokat sem ütöm fel, pulóveres modellnők nem ösztönöznek. Étvágytalan vagyok, de lelki okot gyanítok a rekedés mögött. A beleimben dagadó salak gondolata elfintorít. A fantominger görcsös erőlködésre késztetett és az újabb kudarc sokat árt most közérzetemnek. Szobatisztaságom óta inkább hasmenésekre emlékszem. Anyám szokta viccesen mondani, „ahol bevétel volt, van kiadás is.” Vagy nagymama, hogy: „nyomja az új az ócskát.” Hát nem nyomja. Vajon mennyi szart bírhat el egy átlagos test? Mennyi lehet a rekord kilóban? A kilométeres csatornákat májas hurkaként képzelem el, a gyomor dögüzeme, mint egy hurkatöltő, belepréseli lebontott tartalmát a bolyhos csőbe, aminek perisztaltikus mozgása továbbhömpölyögteti, és arányosan szétteríti azt. Ha máshol próbálnám meg? Az iskolában sosem ment, de ez érthető, rejtély, hogyhogy nem pecsételte le az összes ottani retyit a KÖJÁL. Amit nem a falra kentek, abba beleléptél. Rokonnál, barátnál, ismerősnél nagyritkán megesett, bár sietősen, szégyenlősen, és azzal a kellemetlen szorítással, lágyéki csikarással, hogy a munkából még negyede hátravan. A művelet természetes ritmusát az udvariasság és a hely idegensége miatt felvenni lehetetlennek bizonyult. Emellett nehezítő körülményként hatottak a szokatlan szagok, az ismeretlen deszka, a más fajtájú papír, és melegvíz alá sem tarthattam addig a kezem, ameddig jólesik. Féltem attól is, hogy az ürítéssel szabaduló gázok és a végtermék bűze zárt térben lassabban keveredik össze az illatos aeroszol permetével.
Régi, magam előtt is röstellt csínyként foglalkoztat, mi mindent le tudnék illetni. Az udvart, mikor már felnyalta a pletykafészek házmester; a villamost, miközben egy kövér nő az ülésen terpeszkedik, s könyöke minden újságlapozásnál combomba szalad; a piaci kofa standját, mikor a fás körtéről szárba szökken a bolt és olvassa az aprót; az igent rebegő menyasszony esküvői ruháját a melldekoltázsnál; a nagyképű Pétert, épp mikor a diplomaosztóján kezel a dékánnal, és persze pont az ujjak összefonódásánál; a mikrofon szivacsgombáját, amikor beszédet tart valaki fontos; a vetítővásznat, amikor az országtérképen egy csinos tévés napsütést mutogat és hivatásból mosolyog; úriasszony úszómedencéből frizurakímélet érdekében kitartott, ondolált fejét; izmos fickó hátát, miközben gimnasztikázik a plázs szoláriumbronz gyöngyén; megrakott ünnepi asztalokat, komatálat; képzőművészeti kiállításon komplett tárlatot, átfröcskölve foskollázsra; köztéri szobrokat, körmeneteket, díszzsebkendős zsebeket; átlátszó szökőkút-tavacskát, ha turisták áztatják benne lábukat, vagy szerencsepénzt piszkálnak ki belőle játékautomata-függők; meg az óriás faszú erektált lőcsének makkját, mikor lágy krémmel kényezteti ráncos húsát recskázás, vagy barlangi bevetés előtt. És összes ellenségeimet, amikor nyitott szájjal csodálkoznak, mi az a kurva nagy fekete izé, ami kilapítja őket, miután szart nyeltek. Egy légvételre ennyit rondítanék össze, ha tudnék, ha kellene, ha végre sikerülne! Már le se szarhatok semmit.
rabbit (kösz emil, de ez már más)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
